Június utolsó hétvégéjén rendezték meg az Együtt Egymásért Fesztivált a nyíregyházi állatparkban. A fogyatékossággal élő emberek és a református szociális intézmények közösségeinek találkozóját a Református Szeretetszolgálat szervezte. Az esemény házigazdája a nyíregyházi Magdaléneum volt, ahol már több mint nyolcvan éve segítik az ott dolgozók a fogyatékos lányokat, asszonyokat. Az intézmény vezetőjével, Pótorné Ács Ágnessel beszélgettünk a rendezvény múltjáról, jelenéről és legfőbb üzenetéről.
Mit jelent személyesen önnek, hogy az Együtt Egymásért Fesztivált fennállása óta először koordinálta a Magdaléneum, és hogyan készültek az intézmény lakói az eseményre?
A Galatea 6,2-ben olvashatjuk: „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” Azt gondolom, hogy mi tartozunk azzal, hogy egymás lelkét is hordozzuk. A találkozót legelőször 2003-ban rendezte meg a sajósenyei „FÉSZEK” Fogyatékosok Református Ápoló-Gondozó Otthona. Két évente tartották, a koronavírus-járványig kétnapos formában. 2024-től a bajai Cédrus Református Egyesített Szociális Intézmény lett a házigazdája, idén pedig a Magdaléneum koordinálta az ezzel kapcsolatos feladatokat, de a főszervező a Református Szeretetszolgálat. Mi egy kis csoporttal fellépőként is részt vettünk a eseményen: néhányan énekkel szolgáltak, egyik lakónk pedig a saját versét szavalta el. Mivel közel vagyunk az állatparkhoz, számunkra nem az a fő vonzerő, hanem hogy a vendégeink örömére koncentrálhattunk. A programban a többi között áhítat, a Magdaléneum lakóinak köszöntőműsora és fókashow is helyet kapott.
Hogyan látja, milyen szerepet tölt be a rendezvény a fogyatékossággal élők és a gondozóik életében?
Meg kell mutatni magunkat a társadalomnak, hogy a fogyatékos emberek velünk élnek. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a fogyatékossággal élők találkozzanak egymással, és a munkatársainknak is lehetőség nyílik itt a közös élmények megtapasztalására. A rendezvény mindig is egy színes, feltöltődést szolgáló szabadidőprogramot kínált a fogyatékossággal élő embereknek, ebben az évben is azt szerettük volna, hogy élményekkel teli felüdülést nyújtson mind az ellátottaknak, mind a kísérőiknek.
Mi volt a fő gondolat, amely köré az idei esemény lelki és közösségi üzenetét felépítették?
Máté evangéliumának 25,40 verset választottuk vezérigénknek: „Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket, akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” Ennek szellemében szerettünk volna egy kedves, örömöt adó, szeretetteljes napot biztosítani minden meghívottnak.
A közös éneklés és az együtt töltött idő milyen lelki és közösségi értéket nyújtott a résztvevőknek?
Egyházi intézményként természetes számunkra, hogy alkalmainkat az Igére figyeléssel, Istenre figyeléssel kezdjük. A közös éneklés pedig mindenképpen egy lelki megerősödést és összetartozást jelent mindannyiunknak. Sokan nem is gondolnak bele, hogy egy fogyatékossággal élő embernek mit jelent a szabadidős, örömteli feltöltődés, hogyan tudják a kikapcsolódást megélni. A legkisebb odafigyelés is nagy boldogság a mi ellátottjainknak, és ezek a személyes kapcsolatok nagyon sokat jelentenek nekik, és természetesen nekünk is. A Példabeszédek könyve 11,25 így szól: „Aki mást felüdít, maga is felüdül.” Magáért beszél ez a rövid Ige: ha örömet tudunk szerezni a ránk bízottaknak, akkor mi sem maradunk szomorúak, hanem azzal együtt mi is felüdülünk, mi is feltöltődünk, és ez az öröm jellemzi mindannyiunk életét.
Milyen típusú programok bizonyultak a legkedvesebbnek a Magdaléneum lakóinak, és mire érdemes figyelni, hogy ezek valóban örömet is okozzanak?
Rendszeresen tartunk családi napokat, ahová meghívjuk az ellátottjaink hozzátartozóit is. Ezeken kívül közös kirándulásokat, üdüléseket szervezünk a közeli sajósenyei intézménnyel. A legfontosabb, hogy ezek a programok biztonságos, akadálymentes környezetben valósuljanak meg, és valódi figyelemmel forduljunk a résztvevők felé – mert ha az öröm őszinte, az mindenkire átragad.
Hogyan mutatkozik meg a közösségformáló erő az idei fesztiválon és abban, hogy sok intézmény csatlakozott a kezdeményezéshez?
Ezeknek az alkalmaknak minden esetben közösségformáló ereje van – nemcsak a lakók, hanem a munkatársak és hozzátartozók életében is. Harminchét intézményt hívtunk meg, és húsz fogadta el a meghívást. Ezek közül tizenkét intézmény a Református Szeretetszolgálat fenntartásában működik, a többi pedig gyülekezeti, egyházmegyei vagy egyházkerületi fenntartású. Elfogadta a meghívásunkat például a Filadelfia-ház – Fogyatékosokat Segítő Református Központ Budapestről, a Szivárványház Fogyatékosok Református Otthona Tiszafüredről, a Zsarolyáni Református Idősek Otthona és a Kelet-Magyarországi Református Gyermekvédelmi Központ is.
Intézményvezetőként hogyan tud jelen lenni ebben a szolgálatban egyszerre szervezőként és lélekben is résztvevőként?
Úgy érzem, hogy a helyemen vagyok, az Úristen erre a szolgálatra hívott el. Boldog vagyok, hogy Krisztus kicsinyei között végezhetem mindennapi teendőimet. Az istentiszteleti alkalmakat egy másik lelkipásztor vezeti nálunk, de az intézményvezetői munkám is át van itatva a hitemmel. Jeremiás prófétáról tudjuk, hogy Isten elhívása a szolgálatra „csontjaiba rekesztett tűzként” volt jelen. Nekem ez van a csontjaim közé rekesztve: hogy a fogyatékossággal élők életét elviselhetőbbé, ha lehet, szebbé tegyem.