Számomra a böjt olyan időszaka az évnek, amikor jobban figyelek arra, hogy több időt töltsek belső utazásokkal. Különleges és kívülről láthatatlan ösvények ezek. Elindulok a lelkem számomra is megismerhető és felfedezhető mélységei felé, ami során nemegyszer felveszek egy-egy „követ”, mint ahogyan azt a hegyekben szoktam tenni, és megcsodálom. Besztercey András református lelkipásztor gondolatai.
Ezekben a napokban olyan „kő” akadt a kezembe, amelyre ez volt írva: tisztánlátás. Ez aprócska, első ránézésre teljesen jelentéktelennek tűnhet, szinte csak kavics, mégis lényegessé vált most a számomra. Nincs olyan nap, amikor ne érezném ennek hiányos voltát a gondolataimban és a terveimben.
Szeretném keresni Isten bölcsességét, érezni magamban és tudni, hogy ezen az úton kell járnom és vezetnem mindazokat, akiket ő rám bízott! Szeretném ennek az utazásomnak a végén megtapasztalni azt a csodát, hogy meg tudom különböztetni az igazat a hamistól, és meg tudom érteni Isten akaratát az életemben, ezáltal pedig abban a családban, ahol élek, és abban az egyházban, ahol megtaláltam őt!
Tisztánlátás... A felelős értelem és a kereső lélek örök vágya. Enélkül könnyen eltéved az élet, és elhatalmasodik rajta a gondolat, hogy jobb a zavarosban...
Az eddiginél ziláltabb és homályosabb világban élünk. Azt tapasztalom egyre több olyan közösségben, ahová mostanában eljutok, hogy félelem és bizonytalanság kezd úrrá lenni rajtuk – és persze rajtam is. Ezekben a napokban egyre többet halljuk mondogatni: „béke, béke”, de a másik oldalon éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Nem tudunk eligazodni a szavak dzsungelében vagy éppen a jelentésüket és mélységüket vesztett értékek sivatagjában. Válságban vagyunk, és most nem a pénztárcánkra gondolok, hanem a lelkünkre.
A fotó illusztráció
Egyre távolabb kerülünk egymástól, és mintha ezt „valaki” szándékosan munkálná is. Mi lehet a megoldás arra, hogy tisztábban lássuk és értsük a körülöttünk lévő világot, a változásokat, az élethelyzeteket, az embereket?
A lehető legközelebb kell tudni menni emberekhez, életekhez, történésekhez, hogy tisztábban és valóságosabban lássuk őket. Ez tudatos odafordulást, bátorságot igényel, és kilépést a komfortzónánkból. Egyszerűbb és biztonságosabb tisztes távolságból figyelni és szemlélni az eseményeket, majd inkább vállalni a jó-rossz következtetéseink eredményét.
Ezzel most már nem akarok megelégedni, és így önmagamat is becsapni.
Ekkor kinyílik a Bibliám, és A példabeszédek könyvében ezt olvasom: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” (Péld 3,5–6)
Szeretném keresni Isten bölcsességét, érezni magamban és tudni, hogy ezen az úton kell járnom és vezetnem mindazokat, akiket ő rám bízott! Szeretném ennek az utazásomnak a végén megtapasztalni azt a csodát, hogy meg tudom különböztetni az igazat a hamistól, és meg tudom érteni Isten akaratát az életemben, ezáltal pedig abban a családban, ahol élek, és abban az egyházban, ahol megtaláltam őt!
János apostol intése ugyanígy itt zakatol bennem, ezen a héten ez is vezet a böjti csendességemben: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.” (1Jn 4,1)
Szeretném látni a báránybőr alatt rejtőző farkast és a „farkasbőr alatt megbújó bárányt” egyaránt! Szeretném látni és tudni, ki az, aki valóban a békességet munkálja közöttünk, és ki az, aki a béke hangzatos szavai és látszata mögé bújva csak újabb test és vér elleni harcba visz engem is! Szeretném felismerni a hamis prófétákat, és magamban is megtalálni mindazt, ami hozzájuk vonz engem!
Ehhez a vizsgálathoz és önvizsgálathoz elengedhetetlen a látás, ez az Istentől kapott ajándék.
Hiszem és tudom, hogy a Szentlélek vezetése valóság és nem pusztán emberi erő – akaraterő –, mint ahogyan ezt többen gondolják.
Böjtben, Isten Igéjével a kézben és a szívben, Jézus szavait visszhangozva és keresve – „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” – nem járhatunk, nem járunk tovább a sötétségben. Ebben a világosságban van a tisztaság és a látás: a tisztánlátás.
A szerző a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség lelkipásztora.
Cikkeinket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben sok érdekes és értékes tartalmat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!