„Miként a vigyázó virradást vár éjjel”

Csaknem tizenöt éve tartó barátságunk során Szürkeháj – Két szemműtét története című önéletrajzi regényem és egyben hályoggyógyítás-történeti áttekintésem (amelyhez Steinbach József püspök írt szép előszót), továbbá számos versem és néhány rövidebb írásom főszereplője is ő lett. Szép ráadásként pedig egy közösen rendezett, szemgyógyítást segítő jótékonysági verskoncerté, amelyen Csörsz Rumen Istvánnal, a Musica Historica Együttes vezetőjével együtt igyekeztünk szolgálni az „ablakon kinézők” (Préd 12,3) gyógyításának ügyét. Úgy vélem, nem túlzás a boldoggá avatott Batthyány-Strattmann László méltó örökösének tekintenem Szalai Lászlót, aki nagy elődjéhez méltóan az „én kezeltem, Isten meggyógyította” elv jegyében végzi mind hivatalos, mind önkéntes orvosi munkáját.

Tőle hallottam először a Hajnalfény nevű orvoscsoportról. Első, e témát érintő beszélgetésünkkor idéztem neki a jelen írásom címéül választott mondatot Pécselyi Király Imre XVII. századi prédikátor és dalszövegköltő remekéből, az új Református énekeskönyv 204-es számú, „Krisztusom, kívüled…” kezdetű dicsérete harmadik verszakának második, különösen hangsúlyos sorát. Igen, a Hajnalfény minden tagjának küldetését, hitvallását tökéletesen összefoglalja a Veszprémhez közeli Nemespécselyen született, a pápai teológián tanult, majd Komáromban tanárként és lelkészként szolgáló, Érsekújváron pedig az ottani nyájat pásztorló Pécselyi Király e nem fogyó erejű, mindig időszerű üzenetként ható mondata. Mielőtt rátérnék a legutóbbi erdélyi, közelebbről Hargita megyei látogatásra és annak református mozzanataira, feltétlenül érdemes idéznem a Hajnalfény-orvoscsoport küldetésnyilatkozatát, majd Szalai László ismertetését és a csoport kifejezetten Erdéllyel kapcsolatos összefoglalóját: „Az orvoscsoport, karitatív szervezetekkel együttműködve, 2005 ősze óta végez hiánypótló tevékenységet Magyarország leszakadó településein, valamint a Kárpát-medence magyarok lakta vidékein. Legismertebb tevékenysége a rászorulók teljes szemészeti és látásvizsgálata, szemüvegeik elkészítése. A látásprogram fontos és egyedülálló eleme, hogy a gyerekek a vizsgálat helyszínén, az otthonuk közelében maguk választhatják ki a szemüvegükhöz a keretet, amelyet adományozói forrásból térítésmentesen kapnak meg. Az önkéntes orvoscsoport az elmúlt tíz évben mintegy hatvanezer magyarországi, erdélyi, kárpátaljai gyermeket és felnőttet vizsgált meg. Az elszegényedett falvakban élő embereknek ez volt az egyetlen esélyük egészségügyi vizsgálatra, ingyen szemüvegre. A csoport önkéntes tagjai által képviselt szakterületek: sebészet, gyermekortopédia, reumatológia, gyermekgyógyászat, kardiológia, gyermekkardiológia, szemészet és ezen belül az egyenes látás, fogászat-szájhigiéné, sürgősségi betegellátás, pszichológia, bőrgyógyászat, szülészet-csecsemőgondozás.”

Most pedig következzék Szalai doktor mostani útjukra is vonatkozó összefoglalójának lényege: „Miért járunk Erdélybe? A szegénységben élő erdélyi gyermekközösségekben a Covid–19-pandémia második és harmadik hulláma után végzett szemészeti és látásprogramunk eredményei megerősítették azt a feltételezésünket, hogy a gyerekek látászavara mintegy húsz százalékkal nőtt a járvány előtti időkhöz mérten. Látásprogramunk a szemészeti és látásvizsgálatokon túl az arra rászorulóknak térítésmentesen szemüveget is biztosít. Egyszerű eszköztárral, szakmailag egyértelmű módszerekkel dolgozunk. Mindez lehetőséget teremtett arra, hogy a romániai egészségügyi rendszertől elzárt, izolált magyar közösségekben a gyermekek látása javítható és védhető lehessen, illetve maradhasson. A rossz anyagi körülmények, az elégtelen szintű egészségtudatosság, az információ hiánya önmagában hozzájárul a gyermekeknél elvárt látásminőség elszomorító romlásához. A vizsgálatok, valamint a számukra elérhetetlen szemüvegek használatának hiánya ebben a térségben visszaveti a gyerekek képességfejlesztését, tanulmányait. Ezeknek a gyerekeknek a lehetőségei a járványügyi helyzeten túl is számos szempontból nehezítettek: a közlekedési, infrastrukturális hiányosságok, az elégtelen egészségügyi ismeretek, az orvoshiány, a pénztelenség. Munkánk több száz gyermek látásélességének, korrekciós igényének, illetve szemészeti állapotának pontos leírására, rögzítésére is lehetőséget teremt, egyszeri ellátásukon túl. Ez a Látás határok nélkül nevet viselő programunk hosszú életének titka.”

E sorokat olvasva hálás vagyok Istennek és a saját szembetegségem adta véletlennek, hogy folyamatos szemüvegkeret-gyűjtéssel és erőnkhöz mért anyagi segítséggel mi is azok közé a kisemberek közé tartozhatunk, akik részesei lehetünk a Hajnalfény itthoni, erdélyi és kárpátaljai munkájának. Ami a csoport késő őszi, a székelyföldi Hargita megyében zajló szűrővizsgálat-sorozatait illeti: az bizony nem valósulhatott volna meg két ottani, egy református és egy unitárius lelkész fáradhatatlan előkészítő, illetve szervezőmunkája, gondoskodása és szeretete nélkül. Engem, bár személyesen még nem találkoztunk, személyiségük és vállalásaik sokrétűsége a – hála Istennek kilencvenes éveiket is megérő – nagyszerű rokon lélek lelkészre, a Göncruszkán, majd Fonyban szolgáló Bojtor Istvánra és feleségére, a patinás erdélyi családból származó Toókos Uzonkára emlékeztet. Bojtor István nem csupán gyülekezetei lelkét ápolta, de egészségükkel is törődött; Göncruszkán például – a kellő képesítés megszerzése után – ő adta be az injekciókat falujuk betegeinek. Tevékenysége, tevékenységük azonban jóval szélesebb körű volt. Felnőtt- és ifjúsági konferenciák szervezése, hangversenyek és irodalmi rendezvények, a göncruszkai Kazinczy-ház megmentéséért vívott küzdelem mind-mind belefért az életükbe. Az ökumenikus szemléletű Hajnalfény-orvoscsoport két mostani támogatója, Szilágyi Zoltán, Kőhalom lelkipásztora és Lőrinczi Levente, aki Kis- és Nagysolymoson szolgál, az ő méltó örököseik. Szilágyi Zoltán a kolozsvári teológia elvégzése után három évig Szerbiában szolgált, és 2019 óta – Szalai doktort idézve – „Kőhalom motorja”. Érzékeny a közösségben zajló történésekre, határozott fellépésű, megoldásokra kész. Ő hozatott a városba holland segítséggel mentő- és tűzoltóautót, és egy játszótér építését is megszervezte. Szolgatársa, aki nyolc esztendeje pásztorolja Kis- és Nagysolymos unitárius népét, ugyancsak jó szervező, bár, nekem írott sorai szerint, a mostani feladatokat felesége, Lőrinczi-Simó Orsolya vállalta. Így hármójuknak köszönhető, hogy ez a szűrővizsgálat-sorozat a lehető legteljesebb sikerrel, gördülékenyen és szeretettel zajlott le mindhárom településen.

Végül: a budapesti Erdélyi Gyülekezet hamarosan meghívja Szalai Lászlót a Reménység Szigetére, hogy bemutathassa a Hajnalfény munkáját. Komoly esélyt látok arra is, hogy folyamatos munkakapcsolat alakuljon ki a református vakmissszió és a Látás határok nélkül program között. Előbbi vezetője, Nógrádiné Kovács Alexandra lelkipásztor nyitott, az általa képviselt feladatkörnek elkötelezett személyiség, akit munkakapcsolat fűz egy igazán Hajnalfény-szemléletű, a látássérülteket sokoldalúan szolgáló nonprofit cég vezetőjéhez, Dvariecki Bálinthoz.