Terepen, testközelből tapasztalhatták meg a lelkésznek és vallástanárnak készülő károlis hallgatók, milyen is a cigánysággal, értük dolgozni. A Református Cigánymisszió országszerte végez szolgálatot - ebbe a munkába pillanthattak most bele az egyetemisták. A reformatus.hu-nak egyikük, a másodéves Berki Júlia mesélt szemléletformáló élményeiről.
Miért vállalta ezt az utazást?
Magyar–hittan szakos tanárnak készülök, leendő pedagógusként kérdés, hogy miképpen tudok hátrányos helyzetű, különösen cigány gyerekekhez kapcsolódni, őket a lehető legjobban tanítani. Másrészt a hétköznapi élet egyéb színterein is találkozunk cigányokkal, akár az utcán, bármilyen munkakörben vagy gyülekezeteinkben barátként. Szerettem volna mélyebben érteni az ő valóságukat.
Berki Júlia
A cigánysággal szembeni milyen attitűdökkel találkozott?
A skála minden pontja megtalálható a társadalmunkban. Érdemes lehet tudatosítani a sajátunkat. Hatnak ránk személyes élményeink, a családunk viszonyulása, iskolai minták. Gyorsan kialakul a közeledő, közel engedő vagy távolságtartó attitűd.
Amikor elindultam a mostani útra, élt bennem a családom történetéből egy negatív emlék, de a Református egyház Bárka táboraiban, illetve a gyermekotthonokban sokat beszélgettem, játszottam cigány gyermekekkel, fiatalokkal, ezek az alkalmak a mai napig boldogsággal töltenek el.
Szemléletformálónak nevezte az utazást. Miért?
Más egy közösséget távolról szeretettel elfogadni és más velük együttérezni, őket meghallgatni, testvérré válni. Elengedhetetlen az érzelmi megtapasztalás. Hallani, ahogy egy cigány anyuka töpreng, hogy a gyerekének mi is az identitása. Hallani, ahogy egy nagymama aggódva meséli, hogy az unokáját csúfolják az iskolában. Tapasztalni, ahogy kínálnak minket mindenféle étellel, itallal, hatalmas vendégszeretettel. Érdemtelenül kaptunk sok-sok önzetlen szeretetet. Pedig nekik is lenne okuk ránk csapni az ajtót. Meghatározó volt nekem, amikor egy lány elmondta, hogy gyerekkorában nem mert a napra menni, és vastagon kente magát naptejjel, nehogy sötétebb legyen a bőre. Láttam, ahogy a körben ülők egymásra néznek, bólogatnak, mert nekik is olyan előítéletek nehezítik az életüket, amelyekkel nagyon nehéz egy életen át küzdeni. És ennek ellenére elfogadással és szeretettel viszonyultak hozzánk! Azok tanítottak az elfogadásra, akik ennek hiányától szenvednek. Azok az emberek etettek meg minket, akik küzdenek a napi betevőért.
„Azok tanítottak az elfogadásra, akik ennek hiányától szenvednek”
Mit gondol a misszió munkájáról? Tudnak az említett nehézségeken segíteni?
Több este is beszélgettünk a környéken szolgáló lelkészekkel. Megérintett, ahogy magukat adják ehhez a szolgálathoz. Nagy erővel és lelkesen szervezik a gyerek-, ifjúsági és felnőttmunkát, a bibliaórákat, a baba-mama köröket. A családsegítők támogatják a kismamákat az orvoshoz való eljutásban, az ügyintézésben, életvezetési kérdésekben. A tanodák minden délután uzsonnával várják a gyerekeket, és segítséget adnak a tanulásban, fejlődésben, lelki közösségre találásban. A cigánymisszió bekapcsolódás Isten missziójába, a munkatársak Isten országának jó hírét viszik. Ez a misszió megvalósul az Ige hirdetésében, a lelki segítségnyújtásban, de az anyagi, szellemi támogatásban is. Ha vannak olyan munkatársak, akik segítik a lelkészeket, a gyülekezeteket, és támogatják a nem roma testvéreket, hogy az eddigi tapasztalatainkon túllépve tudjanak a cigány testvérekhez lépni, akkor együtt tudjuk dicsőíteni Istent.
Mit visz magával az útról a további szolgálatába?
Magánemberként nagyon nehéz megtalálni azt az attitűdöt, amely számunkra biztonságos, számukra pedig nem megbélyegző. Egyszerre kell nyíltnak lenni, de ugyanakkor tudatosnak is ebben a nyitottságban. Mert sajnos vannak valós negatív tapasztalatok is, s közben keresztyénként ott van bennünk a törekvés is feléjük. Egyedül Krisztusban oldható fel ez az ellentét, „aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést” (Ef 2,14). Ezt szeretném építeni pedagógusként, munkálkodva a közösség befogadó és felzárkóztató erején. Valamint elhívást érzek az árvák és a gyermekotthonokban élők között végzett lelki szolgálatra is.
Cigánymissziós jó gyakorlatok Baranyában
A Cigánymisszióban évek óta hagyomány, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem negyedik évfolyamos teológus-lelkész szakos hallgatóival közösen tanulmányútra megyünk olyan közösségekbe, ahol megismerhetik szolgálatunk egy-egy szeletét. 2020-ban ősszel a tereplátogatás a Covid miatt elmaradt, és az akkori csoport egy online kurzus keretein belül ismerkedhetett meg a misszióval. Nemrég azonban – immár a hatodik évük végén – bepótolták az utat, és több, baranyai közösségbe is ellátogattak.