Az idei Csillagpont a programok sokféleségében, minőségében és mennyiségében sem okozott csalódást. A Mezőtúrra érkezéstől kezdve lehetett látni, hogy mindenki bele-bele feledkezik a programfüzetbe, épp egy asztalnál azt bújva vagy csak sétálgatva olvasva. De természetesen voltak, akik előre tudták, min szeretnének részt venni és ők már az Információs Pontnál álltak és épp egy programra iratkoztak fel vagy már a helyszínt keresték. Mindenki szerette volna megtalálni az érdeklődésének megfelelő programot, amire elsősorban a délutánok adtak lehetőséget.
Volt egy kisebb terem, amely minden délután nyitva állt és szeretettel várta az érdeklődőket. Az önálló programtérben a főiskola épületében várta egy keresztyén cigány fiatalokból álló csapat azokat, akik szerettek volna megismerkedni a református egyház cigánymissziójával és természetesen velünk is. Többször sikerült zsúfolásig tölteni a termet és ezzel is bemutatni a cigányok őszinte vendégszeretetét, aminek köszönhetően egy kis szobában bármennyi vendég elfér.
A három nap során bemutatásra kerültek működő cigánymissziók: a debreceni, kiskunhalasi, drégelypalánki, felvidéki, Budapest VIII. kerületi és Hős utcai missziók. Volt, ahonnan a közösség tagjai érkeztek a Csillagpontra, és énekekkel, bizonyságtételekkel szolgáltak közöttünk. Felvidékről a Cigánymisszió vezetője, Tóth Zsuzska mesélt a cigányok között végzett szolgálatról, és arról, hogy ez milyen fontos neki, mást el sem tudna képzelni, Isten őt erre hívta el.
A cigánymissziós szolgálatok bemutatása mellett szerettük volna elérni azt, hogy azok, akik belépnek termünkbe, megérezzék és megértsék azt, hogy egy cigány és egy nem cigány fiatal egyáltalán nem különbözik egymástól. Minden délutánt interaktív programmal kezdtünk, ahol ezt szintén érzékelni lehetett. Amikor cigánytánc tanulása vagy cigány népviselet felpróbálása volt soron, cigány és nem cigány ugyanúgy élvezte azt, hogy olyan ruhát próbál fel, amilyet még sosem viselt vagy azt, hogy együtt tanulnak meg cigány zenére táncolni. Amikor egy szerepjáték alkalmával próbáltuk bemutatni azt, hogy hogyan fogad váratlan vendégeket egy magyar és egy cigány család, akkor láthatóvá vált, hogy mennyire hasonló az elképzelésünk akár a cigány, akár a magyar hozzáállással kapcsolatban. Ez akkor is megjelent, amikor a Forgács István romaügyi szakértő által vezetett beszélgetésben a cigány festészet jellemzőit gyűjtöttük össze. Miközben láthattuk, hogy bizonyos esetekben igazak a sztereotip megállapítások, más esetben viszont az adott közösség egészen máshogy gondolkozik és viselkedik.
A Dani Eszter, zsinati missziói irodavezető által összefogott csapatunkból többen a Wáli István Református Cigány Szakkollégiumból jöttek, illetve egy hallgató a budapesti Jezsuita Roma Szakkollégiumból. Egy kerekasztal-beszélgetés adott lehetőséget arra, hogy kicsit jobban belelássunk abba, hogy milyen egy cigány szakkollégium és mit jelent cigányként egyetemre járni, illetve oda eljutni. Többen megemlítették azt, hogy a szakkollégium volt az egyetlen lehetőségük, és az ott kapott személyes és anyagi segítség nélkül lehetetlenné válna tanulmányaik folytatása. Többször kihangsúlyozták, hogy milyen hálásak ezért. Egy másik kerekasztal-beszélgetés során a cigányság jelenéről, múltjáról és jövőjéről beszélgettünk Uhrin Anikó WISZ-igazgató, Forgács István és Landauer Attila zsinati cigánymissziós referens vezetésével. Mindenki bekapcsolódott a beszélgetésbe és kérdés kérdést követett. Szóba került a cigányság sokrétűsége, a közösségek fontossága és a cigány művészet, illetve kultúra helyes ápolásának fontossága.
A cigánymissziós terem programját olyan emberek is színesítették, mint Káli-Horváth Kálmán előadó és festőművész, vagy mint az Amaro Del Kárpátaljai együttes tagjai. Az Amaro Del az esti koncertje előtt látogatott meg minket, ahol a tagok meséltek arról, hogy mit jelent számukra Istent zenével dicsőíteni, beszéltek Isten csodáiról az életükben, és arról, hogy hogyan változtatta majd tartotta meg őket.
Káli-Horváth Kálmán beszélt életéről, a tiszadobi gyermekotthonról, mesélt arról, hogy Isten segítségével hálával gondol szüleire, akiktől az életet kapta. Megtudtuk azt, hogy miként talált rá a festészetre, majd hogyan indult el a színészet illetve a televíziós karrier felé. Végül mégis visszatért a festészethez, ahol igazán közel érzi magát Istenhez.
A cigánymissziós terem csapata nagyon örült annak, hogy jelen lehetett és színesíthette a Csillagpont kavalkádját.
Sztojka Szabina, a cigánymissziós csapat tagja
Képek: Harmatos János