Oázis a betondzsungelben

Tudatos felelősségvállalás a környezetünkért

klauzal.jpg

Nem könnyű feladat a fogyasztói társadalom sugallta értékrenddel szemben mértékletességet hirdetni, az ember és környezet viszonyrendszerét biblikus alapokon szemlélni, kilépni a komfortzónából a megszokások és kényelmi szolgáltatások helyett. Mégis vannak egyházi közösségek, amelyek tudatosan törekszenek egy fenntarthatóbb életmód megvalósítására, ennek hitbeli megélésére, bevált jó gyakorlataikat pedig szívesen megmutatják másoknak is. Ezúttal a budapesti Klauzál téri gyülekezet mindennapjaiba és motivációiba nyerünk bepillantást.

Képzeljen el egy oázist. Csupán sivatag helyett egy betondzsungelben. Vadszőlővel és borostyánnal. Ahogy a legmelegebb nyári kánikulában ott hűsöl egy eperfa alatt. S miközben a fa gyümölcséből falatozik, hallja a csobogó víz hangját, a madarak csicsergését, a rózsa illatát... Képzeletbeli helynek tűnhet, ám ez nem valami idea. Budapest 8. kerületében, a Gyulai Pál utca 9-es szám alatt található ez a már-már mesebeli kis kert, „aminek mindenki a csodájára jár”.

karsay_eszter.jpg

Így fogalmazott Karsay Eszter is, a nagy múltú Klauzál téri Református Egyházközség lelkésze, aki mindig is nagyon a szívén viselte a teremtett világ megőrzésének fontosságát. „Szeretek ökumenikus alkalmakra, beszélgetésekre menni.

A környeztünk, környezetvédelem, a teremtette világ megóvása mind olyan témák, amik igazán ökumenikusak és minden felekezettel közösen lehet csinálni, nem számít, hogy katolikus vagy baptista.”

Amikor megkérdeztem, hogy mire a legbüszkébbek, gondolkodás nélkül a válasz ez volt: a kert. Nem véletlen, hiszen hatalmas munka volt megtervezni, majd egy vad elképzelésből létrehozni ezt a csodát a belváros szívében. „Feltörni a betont, elvinni a törmeléket, a sittet, aztán földet hozatni…”

kapualj.jpg

Ma már körülbelül nyolcéves az udvar. Számtalan növényfajnak ad otthont, gazdagítva ezzel a gyűjteményt. Hogyha a feketerigó varázslatos trillájából visszatérünk a Föld nevű bolygóra, tekintsük meg a gyülekezeti termet is, amelyet két lakásból alakítottak ki az emeleten.

Gondolva a zömében idős korosztályra, az akadálymentesítés – leginkább egy lift beszerelése –, mindenképp a jövőbeli tervek között szerepel. „Mozgássérült parkolóhelyet szerezni sajnos nem sikerült. Felmerült, hogy kisbusz kellene, összeszedni a gyülekezeti tagokat és elhozni például Budaörsről vagy Érdről.” – meséli a lelkipásztor. Erre azonban eddig még nem sikerült megoldást találni. Ugyanakkor öregszik a gyülekezet. „Van, akit idősként ide köt, de a gyermekei, unokái már elköltöztek. A hétköznapokba pedig nem lehet úgy bevonni őket. Fiatal meg nincs túl sok.”

klauzal_ter.jpg

Az idei tábor ugyan elmaradt, de a Klauzál téri Református Egyházközség továbbra is motivált kisebb közösségi programok szervezését illetően: legyen szó sétákról, öko témával kapcsolatos vetítésekről, előadásokról a tudatosságra tanítás szellemében. Az elmúlt hónapok eseményei nemcsak az ifjúsági tábor lebonyolítását tették lehetetlenné, hanem a környezettudatos rutint is megingatták. „A karantén ideje alatt a járványhelyzetre való tekintettel vissza kellett venni az egyszer használatos tárgyak mellőzését, mint a papírkéztörlők, adagolók.” A megfontolt papír-, és műanyaghasználat viszont megmaradt. Törekednek arra, hogy minimálisra csökkentsék a szemetet: amit csak lehet, újrahasznosítanak és étel sem vész kárba.

„A jelenlegi kertész olyan komolyan veszi a munkálatokat, hogy halászhálót feszített ki az eperfa alá, hogy ne a fűre potyogjon és egyébként ehető legyen. Vagy pálinkát készítenek belőle. Ilyenfajta kísérleteket is csinálunk, hogy ételt ne kelljen kidobni. Konkrét családoknak juttatjuk el, ha marad valamilyen esemény alkalmával.”

Ám a gyülekezet anyagi jótékonykodásban is elkötelezett. Évente egy-két alkalommal (jellemzően advent idején) vásárt tartanak a megunt, de használatra még tökéletesen alkalmas cikkekből. Az esemény által befolyt összeget a nehezebb sorsúak megsegítésére fordítják. A lelkész azt javasolja:

„Keressük azokat a dolgokat, amik a természethez közelebb visznek. Biciklizést és minden mást is. (…) Én a magam részéről megteszem azt, ami rajtam áll. Belegondolok néha, hogy milyen jó, hogy része vagyok a teremtett világnak, hiszen ez az Isten ajándéka és mi belőle élünk. Szeressük és nagyon fontos dolog, hogy ne tékozoljuk el azt, amit kaptunk, kapunk.”
okogyulekezeti_cim_2020.JPG

Forrás: okogyulekezet.hu, fotó: Karsay Eszter, Komlósi Ernő