A teremtett világ védelme nem csupán program kérdése, hanem megtérésé, az Istenhez való odafordulásé is – mondta Pásztor Dániel a teremtés hete alkalmából készült interjúban. A tiszáninneni püspök emlékeztetett, hogy a világ védelme nem XX. vagy XXI. századi kérdés, Isten ezt a küldetést akkor bízta ránk, amikor az embert az édenkertbe helyezte.
Hogyan álljon egy keresztyén ember a teremtéshez, a többi teremtményhez?
Az ember teremtéshez és teremtményekhez való viszonya az Istentől függ, és az Isten határozta meg. Ő a teremtő, ő az alkotó, és minden más teremtmény. Ebben a relációban kell nekünk a teremtett világra és minden teremtményre néznünk. Az első mindenképpen a teremtő Isten akarata, terve ezzel a világgal. A terv, amit velünk, emberekkel szeretne ezzel a világgal végrehajtani.
„Áradjon a törvény, mint a víz és az igazság, mint a bővizű patak.” (Ám 5,24) A teremtés hetének választott témája idén a víz. Értjük azt, hogy mekkora értéket kaptunk a vízzel?
A víz az élet forrása és az élet alapvető eleme. A Bibliában is így szerepel, és biológiailag víz nélkül nincs élet. Isten csodálatosnak alkotta ezt a világot és benne a vizet is mint alkotóelemet, éppen ezért fontos, hogy erre különösképpen vigyázzunk, mert a bűnös ember nagyon sok mindent tett azért, hogy ezt a rendet, ami a vízben is benne van, felborítsa és tönkretegye.
Mit tehet egy gyülekezet azért, hogy megóvja a teremtett világot, vagy ápolja egy apró szeletét?
A gyülekezet is tehet természetesen, de én azt gondolom, sokkal inkább az egyén felelőssége ez. Nem akarom a közösség felelősségét relativizálni, de egyéni felelősség az, hogy a teremtett világért mit teszünk, hogyan viszonyulunk hozzá, mit látunk benne. Hogy engedjük-e, hogy Isten fölnyissa a szemünket arra, hogy milyen óriási ajándék a teremtett világ. Hogy milyen kincsek vesznek körül bennünket, és az Isten milyen csodálatosan alkotta meg ezt a világot. Ha ez az egyénben, a személyes istenkapcsolatban napi szinten megjelenik, akkor szinte természetszerűvé válik, hogy óvjam és védjem azt, amit Isten alkotott, amit pedig elrontottunk, azt igyekezzünk rendbe hozni. Hiszem, hogy a teremtett világ védelme nem csupán program kérdése, hanem megtérésé, az Istenhez való odafordulásé is. Ha a szívem Istenhez tért, akkor látom jól azt a csodálatos világot, amit Isten megalkotott, mert mindamellett, hogy sok-sok kárt okoztunk, ez a világ még mindig szép. Hogy mit tehet az ember? A legszűkebb körében otthon, a családban mindent megtehet azért, hogy ezt a teremtett világot óvja, védje, és igyekezzen úgy élni, hogy ne pusztítsa, hanem ápolja és őrizze.
Sokszor hallani kifogásként, hogy egyetlen ember tettei nem biztos, hogy sokat számítanak.
Én ezzel nem értek egyet. A tenger cseppekből áll, és ez igaz a teremtett világ védelmére is. Ha én egy emberként teszek valamit azért, hogy ezt a teremtett világot megóvjam és megvédjem, akkor a magam helyén megtettem a dolgom, és nem azzal kell foglalkoznom, hogy ez most elég, vagy nem elég, hanem arra kell ösztönözzem magam és másokat is, hogy egyenként tegyük ezt meg. És ha sok ember megteszi, amit tud, akkor abból áldás születhet, és annak eredménye lesz. Én nem a tömegekben gondolkodom ebben a kérdésben, szerintem az számít, hogy én, mi egyenként mit teszünk ezért a teremtett világért.
Van-e valamilyen feladata ebben az egyháznak?
Hogyne, hiszen Isten teremtette a világot, és szereti is, benne az embert és az egész teremtmény sokaságot, és ha mi Isten gyermekei és anyaszentegyháza vagyunk, akkor felelősek vagyunk azért a világért, amit Isten alkotott, amelybe belehelyezett bennünket, és amelyben a küldetésünket teljesítjük és töltjük be. Hogy ne lenne felelősségünk?! Szabad nekünk akár igehirdetésben, prédikációban is felhívni a figyelmet, hogy arról a világról beszélünk, amit az Isten alkotott, amit teremtett, amiről gondot visel, amely világot megváltotta Jézus Krisztusban.
Vannak, akik úgy tesznek, mintha a teremtésvédelem valami teljesen új dolog lenne, amit most találtak ki. Nem arról van szó, hogy ez egy nagyon is régi dolog, amire oda kellene figyelnünk, és nem szabad teljesen átengedni a témát másoknak?
Tökéletesen egyetértek azzal, hogy ez nem egy új dolog. A teremtett világ védelme nem a XX. vagy a XXI. század kérdése, hanem onnantól kezdve kérdés, hogy az Isten belehelyezi az embert az Éden kertjébe, és azt mondja neki, hogy őrizd és műveld. Az őrzésben és a művelésben benne van a védelem is. Az, hogy aztán ez hova jutott, az nyilván más kérdés. Érdemes végiggondolni, hogy erről az egyház mennyire beszél és mennyire tartja fontosnak. Hogy mennyire engedtük át az erről való beszédet akár környezetvédőknek, akár politikai, társadalmi vagy civil szervezeteknek, az megint egy érdekes téma. Én azt hiszem, hogy nekünk mint egyháznak – és benne a református egyháznak is – fontos szerepet kell szánnunk magunknak és beszélnünk kell erről. Nem nagyon tudunk beleszólni, hogy ha a teremtésvédelemből bárki is politikai kérdést csinál vagy akár politikai tőkét akar kovácsolni, akkor ez legyen az ő dolguk. Mi egy kicsit más szemszögből tudjuk ezt nézni, abból, hogy az Isten által alkotott teremtett világnak vagyunk a részesei, ezt az Úristen ránk bízta, és ezért felelősek vagyunk. Erre szüntelenül fel kell hívni a figyelmet. Ez a mi küldetésünk.
Hetedik nap: párolog
A párolgás a víz körforgásának indító mozzanata és egyben Isten kegyelmének egyik első megnyilvánulása a teremtésben. A teremtéstörténet második leírása szerint a kopár föld úgy éledt, hogy pára szállt fel a földről, és ez a magasba került csapadék megöntözte az egész terméketlen világot.