Istent szolgálni nem sprint, hanem maraton. Ez a gondolat is elhangzott a VII. Ifivezető-képzés hétvégéjén, amelyet március 22–24. között tartanak a Ráday Házban. Ahogy a nagy távok lefutásához szükségünk van frissítőpontokra, úgy a lelki életünkben is igényeljük a töltődést. Ezt szolgálta ez az esemény is, amelyen tizenegy felekezet négyszáz, országhatáron innen és túlról érkezett ifivezetője vesz részt. A képzés az Ifjúságépítők csapata, valamint több keresztyén felekezet és partnerszervezet közös munkájának az eredménye.
Pénteken már kora délután hosszan kígyózott a fiatalokból álló sor a Dunamelléki Református Egyházkerület székházának bejáratánál, ahol a VII. Ifivezető-képzés regisztrációja zajlott. Örömöt és izgatottságot sugároztak az arcok, rég nem látott ismerősök ölelgették egymást, békesség töltötte be a teret. A hétvége jelmondata – „Benned gyönyörködöm” (Mk 1,11) – azonnal értelmet nyert az emberekből áradó szeretetet látva.
A helyszínen a bőség zavara fogadta az érkezőt: rengeteg előadás, kerekasztal-beszélgetés és szemináriumi foglalkozás közül lehetett választani. Volt szó időmenedzsmentről, testképzavarról, klímaszorongásról, mesterséges intelligenciáról, etikai dilemmákról, keresztyén szexualitásról, a bizalmi légkör kialakításáról és konfliktuskezelésről is – csupa olyan dologról, amely felkelti egy XXI. századi fiatal érdeklődését és talán ütközőponttá is válhat az ifialkalmakon.
A rendezvény főszervezője, Ablonczy Áron lelkész, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala ifjúsági osztályának vezetője elmondta, hogy azt szeretnék elérni, hogy az ifivezetők feltöltődjenek, megújulást találjanak szolgálatukban, eközben pedig minőségi időt töltsenek el egymással.
Veres Sándor, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnoka nyitóbeszédében hangsúlyozta: a keresztyén egyház elsőrendű feladata a fiatal nemzedék igazságra és a keresztyén hit alapjaira nevelése. Arra bátorította a jelenlévőket, hogy csatlakozzanak, erősítsék meg elköteleződésüket ebben a misszióban, váljanak az egyház és a lelkészek munkatársaivá.
– Azt szeretném, ha semmiképpen nem ijednétek meg az ellenfeleitektől. Ha bátrak vagytok, akkor győzni fogtok, és ez Istentől van – fogalmazott beszédében Somogyi Péter, az egyházkerület lelkészi főjegyzője. – Életünk harcterei között az első helyen az evangélium ügye kell, hogy álljon. Együttléteinknek a lelkekért vívott közös harcra kell minket felkészítenie – tette hozzá.
Bor Imre presbiteri főjegyző személyes példájával hívta fel az összegyűlt vezetők figyelmét arra, hogy igenis számít a véleményük, döntéseik befolyásolják az ifiseik életét. Előadása végén arra buzdította őket, hogy merjenek kérdéseket feltenni a náluk tapasztaltabbaknak.
Balog Zoltán dunamelléki püspök a töki református templom háromszáz éves királykazettáján szereplő igerészletet (Lk 10,20) idézte beszédében: „inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben”. Arra emlékeztetett, hogy nem szabad azon aggódnunk, hogy mit hagyunk magunk után az életben, hanem annak kell örülnünk, hogy a nevünk fel van írva a mennyek országában. Kiemelte, hogy ez az öröm lehet az az alap, amelynek fényében mindent értékelhetünk.
A köszöntők után, rövid dicsőítést követően Bolyki László teológus, lelkigondozó, a Biatorbágyi Keresztyén Testvérgyülekezet tagja hirdette Isten Igéjét. Hangsúlyozta és saját élményeivel alátámasztotta, hogy nekünk, embereknek sebzettségünk miatt nehéz elfogadnunk Isten feltétlen szeretetét, azt, hogy valaki önmagunk miatt gyönyörködik bennünk akkor is, ha bűnösök vagyunk. Úgy véli, hogy ahogy a szülő sem hagyja az óvodában a gyermekét azért, mert az rossz fát tett a tűzre, úgy Isten sem dob el minket magától.
A rendezvény megnyitója közös imával zárult, ahol a résztvevők hálát adtak és Isten áldását kérték a hétvégére.
Minőségi képzés és találkozási pont
Lezajlott az Ifjúságépítők ökumenikus szervezet tavaszi ifivezető-képzése, amelynek a középpontjában a szakmai fejlődés mellett a hálózatosodás és a közösség állt. – Olyan helyzetekkel, történetekkel, sorsokkal kerülnek szembe az ifjúsági szolgálók, amelyekre nem lehet megoldási útmutatót adni. Nem is erre vágynak, hanem arra, hogy lelki támaszt, segítséget kapjanak egymástól, és idén próbáltunk ennek is teret adni – mondta Savanya Csenge, a rendezvény egyik szervezője.