„A művészet öröm” – hirdeti a református zenei fesztivál, amely az elmúlt két évtizedben Budapest egyik meghatározó kulturális eseményévé vált. A háromnapos rendezvény átfogó művészeti élménnyé formálva kínál emlékezetes programokat a református zenei hagyományoktól a kortárs irányzatokig. Idén – május 30. és június 1. között – huszadik alkalommal vár több ezer érdeklődőt Budapest legnagyobb ingyenes zenei fesztiválja. A részletekről Zila Gáborral, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetőjével beszélgettünk.
Zila Gábor, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezetője
Mekkora kihívás volt továbbvinni egy ilyen múlttal rendelkező örökséget?
Óriási felelősség belecsöppenni ebbe az örökségbe, hiszen Böszörményi Gergely (aki létrehozta és több mint tizenöt éven át szervezte a fesztivált – a szerk.) megvalósította, hogy a református zenei kincs a templomokon kívül is megszólal, a reformátusok pedig kimozdultak a megszokott közegükből. Nem kis eredmény az sem, hogy megszólított egy olyan közösséget, amelyiknek – ha szabad így fogalmazni – első körben magasnak tűnt a templom küszöbe, mégis nyitott volt a művészetekre és ezáltal a transzcendens felé. Mi pedig – folytatva az eredeti elgondolást – továbbra is azt szeretnénk tudatosítani, hogy ez a transzcendens a világ megalkotója, a mi Urunk, az Úristen. A régi értékek megtartása mellett tehát fontosnak tartjuk, hogy a fiatalok is megismerjék a református zenei hagyomány értékeit.
Hogyan lehet közelebb vinni a református régizenét a fiatalokhoz?
Kiváló orgonaművészeink vannak a fiatalok között is, említhetjük Tabajdi Ádámot, Monostori Ferencet vagy Tasi Csabát, akik viszik tovább az idősebb művészek örökségét. Emellett egyre inkább kezdi felfedezni a jazz az egyházi énekek dallamvilágát. Jazzudvarunk egyre több olyan fiatal zenészt vonz, akik komoly teljesítményt nyújtottak már eddig is a pályájukon, rendszeresen fellép nálunk például ifjabb Szakcsi Lakatos Béla a még nála is fiatalabb tanítványaival. Újabb és újabb zenekarokról derül ki, hogy tagjaik református intézménybe jártak, akár gimnáziumi osztálytársaink voltak, ilyen a Cimbaliband vagy a Lóci.
Mit tett, tesz hozzá ez a fesztivál a református identitáshoz és művészeti élethez?
A református identitás alapja az a fajta kulturális kincs, amely a bibliai értékekből táplálkozik és vállalja azt, hogy az Úristen határozza meg az életünket. Ebben azért van nagy szerepe ennek a fesztiválnak, mert ennek a révén kiléphetünk egy olyan térbe, ami alapvetően nem komfortzónája az egyházunknak. Megmutathatunk olyan értékeket ebből az identitásból, ami találkozásokhoz, beszélgetésekhez vezet, így még több ember megismerheti ezeket az értékeket.
A Bakáts téri színpad idén is izgalmas koncerteket ígér
Hogyan viszonyul az egyház ehhez a komfortzónából való kilépéshez?
Hálás vagyok azért, hogy még sosem kaptunk olyan választ a lelkipásztoroktól, hogy én nem jövök. Jó látni, hogy ők maguk is megerősödnek, feltöltődnek ebben a nem mindennapi szolgálatban. Este kilenckor kiállni az úrasztala mögé, részt venni egy a hagyományostól teljesen eltérő liturgián lelkileg és fizikailag sem könnyű feladat, mégis nagyon jó visszajelzéseket kaptunk a lelkipásztoroktól ezekről az alkalmakról. Református közösségeink is egymásra találhatnak, és akár új kulturális együttműködések is születhetnek, felpezsdülhet a gyülekezeti életünk.
Mit jelent az, hogy nagyszínpadra, koncertterembe került a református zenei hagyomány és zsoltárkincs?
Ez egy rendkívüli élmény. Egyrészt azt jelenti, hogy amikor egy nagyszínpadon vagy koncertteremben megjelenik ez a zene, akkor kicsit jobban kidomborodik a művészeti eleganciája. Másrészt, a késő esti fáklyás felvonuláson, amikor énekeskönyvi énekeket énekel az utca embere végig a Ráday utcán, különleges formája valósul meg az együtt éneklésnek. Óriási élmény látni, hogy mindez nem csak a sokak által elképzelt – talán zárt és komoly – templomi istentiszteleten történhet meg vasárnap tíz és tizenegy között.
Ezek a dallamok kiállták az idők próbáját, mégis, talán épp csak elkezdte használni őket a fúziós vagy a kortárs zene. Mennyire fedezte fel a világzene ezt a repertoárt?
Egyre több kortárs zeneszerző fedezi fel magának, mer hozzányúlni, de bőven van még feladatunk e téren. A könnyedebb műfajok mintha bátrabban nyitnának erre a zenei világra. Izgalmas játék, amikor egyetlen éneknek több műfajban is megjelenik a feldolgozása, vagy különböző zenekarok más-más irányból közelítik meg az énekeket.
Ma, amikor sokkal kevesebb szerep jut az emberi énekhangnak, mint harminc-ötven-száz éve, mekkora értéket képvisel egy éneklő egyház?
Az éneklő egyház óriási kincs. Magamon is sokszor megfigyelem, hogy csak úgy pörög a fejemben egy ének dallama, de ha belegondolunk, hogy ezeknek a zenéknek milyen mély tartalmi mondanivalójuk is van, akkor hálásnak kell lennünk érte, hogy ez velünk van. Ne vegyük mindezt természetesnek, a hiányát csak akkor ismernénk meg, ha nem lenne! Ahogy egy vasárnapi istentiszteleten, úgy a zenei fesztivál fáklyás felvonulásán énekelt közös éneknek is óriási ereje van. Továbbra is erősíteni kell ennek a szerepét a közösségeinkben.
Milyen érdekességekkel, programokkal készülnek idén?
Sokat törtük a fejünket, hogy az egyház által meghirdetett ifjúság évéhez hogyan is lehetne zeneileg és művészetileg kapcsolódni. Végül kitaláltuk, hogy mester és tanítványa programokat szervezünk. Ehhez kapcsolódik az orgonamaraton is, ahol művészek egy-egy a pályájuk elején járó tanítvánnyal koncerteznek – ez tartogat érdekességeket. Idén lesznek komolyzenei koncertek a Károlyi–Csekonics-palotában is, ahol ki tudjuk használni a terem és egy gyönyörű zongora lehetőségeit, és az alapfokú művészeti intézményeink is bekapcsolódnak a programokba. Lesz idén is összművészeti borkóstoló: a református egyház éves borversenyén kiválasztott tételekből lehet majd szemezgetni, hozzá Visky András író gondolatait és Balla Gergely zenéjét hallgathatják a résztvevők. Péntek délutántól vasárnap kora estig megtöltjük értékkel, zenével és jókedvvel a Ráday utcát és környékét, miközben a látogatók megismerhetik a körülöttünk álló pazar építészeti örökséget is.
Milyen emlékezetes pillanatai voltak a fesztiválnak az elmúlt években?
Az egyik ilyen, számomra emlékezetes dolog, hogy minden évben vendégünk a Magyar Honvédség valamelyik katonazenekara, óriási élmény az ő vezetésükkel elindulni a Ráday utcától a Kálvin térig a nyitóáhítatra, ott végigénekelni az ő kíséretükkel az énekeinket. A már említett késő esti fáklyás felvonulásnak és a hozzá kapcsolódó zenés áhítatnak, a közös hitmegélésnek óriás ereje van. Néha a lelkipásztorok sem hisznek a szemüknek, hogy tényleg ennyien eljöttünk. Valóban elfogyott az ötszáz fáklya, és valóban mindenki énekel? Ezek emlékezetes és megerősítő élmények.
A református zenei fesztivál minden évben támogat egy nemes kezdeményezést: idén a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket, a gyermekvédelmi gondoskodásban élőket, a nevelőszülői hálózatban nevelkedő fiatalokat és a fogyatékossággal élő fiatalokat segítik a szervezők a református Bárka tábor támogatásával. A Bárka számos program segítségével ad feltöltődést a legelesettebb gyermekeknek, akiknek a nyári táborozás anyagi okokból csak elérhetetlen álom lenne.
Segítsen ön is, hogy minél több gyermek vágya válhasson valóra a nyári táborozással! Az adományokat a fesztiválon kihelyezett perselyekbe vagy az MRE Bárka Tábor SDG számlájára (810702019-19024048-56200007) várják.
„…aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25b)
Elkezdődött a Református Zenei Fesztivál (videó)
Rézfúvósokkal startolt a Kálvin térről a tizenkilencedik Református Zenei Fesztivál. A hagyományok szerint zenészek kísérték az érdeklődőket a Bakáts térig, ahol szabadtéri istentisztelettel majd könnyűzenei koncertekkel nyitott a rendezvény. Az élő Ige éve programjába illeszkedve idén Isten szava van a rendezvény középpontjában, a zene és az áhítat több programban is összeér.