A bajaiak korábban több ízben próbáltak tanyaépülethez jutni, de nem sikerült. Már-már feladták, amikor egyszer csak érkezett egy felajánlás egy egyedülálló férfitól, aki azt mondta, szeretné, ha az általa már nem használt tanyát a református egyház a szegények javára fordítaná – meséli Bánné Kis Erzsébet, a Cédrus Református Egyesített Szociális Intézmény vezetője.
A Bács-Kiskun megyei városban több fronton segítik a hajléktalanokat: a reformátusok fenntartanak egy húszfős átmeneti szállást, egy népkonyhát és egy nappali melegedőt is. De van egy szívfájdalmuk is a hajléktalanellátással foglalkozó szakembereknek: nincs olyan kiléptetőrendszere az ellátásnak, amellyel integrálni lehetne a gondozottakat a társadalomba. „Úgy gondoltuk – folytatja az intézményvezető – a tanya arra is jó lehet, hogy több hajléktalannak otthont és (védett) munkahelyet adjon. Utóbbiban partnernek bizonyult a város munkaügyi központja is, akik több hónapon keresztül – pályázati forrásból – biztosítják a tanyára kiköltözött két férfi bérének jelentős részét, amit kiegészít a Cédrus. Ha lejár a támogatás, az intézmény szeretné felvenni munkatársai közé a két férfit, hiszen a lakóknak amúgy sem lenne hová menniük, mára a tanya lett az otthonuk."
A férfiak konkrét feladatokat kapnak a tanyán: ellátják például az állatokat. Vannak mangalicák, kecskék és szárnyasok is. „Télen kevesebb a tennivaló, de a nyár igen aktív volt a tanyán. A korábban elhanyagolt udvarra, a derékig érő fűre, a düledező ólakra ma már semmi sem emlékeztet" – meséli Bánné Kis Erzsébet, miközben a helyiek által csak tanyai sugárútnak hívott utcán zötykölődünk. Az elnevezés nem véletlen: meglepően széles út vezet a városközponttól alig távol eső, sűrűn lakott övezetbe.
Megérkezünk: a telek határát leháncsolt akácoszlopokból felhúzott kerítés jelzi, a kapu is új. Az udvar valóban rendezett, elülső részében árpahajtás zöldül. Érkezésünkre Cseresznye, a tanya nélkülözhetetlen pulija lesz elsőként figyelmes. Kötelességből vakkant, de inkább egy kis figyelemért ugrál. Bánné Kis Erzsébet a tervekről mesél: tavasszal szeretnének gyümölcsfákat ültetni és zöldségeket termeszteni. Amit pedig termel a tanya, a tervek szerint felhasználja a Cédrus konyhája. Kísérőmmel körbejárjuk a birtokot, megismerkedem az kecskeállománnyal: Birivel, Borival és Tibivel is. Az udvar másik részén kilenc mangalica túrja a földet – itt már csak az egyetlen kan kapott nevet, ő Samu. Kérdésemre, hogy miért ezt a sertésfajtát választották, azt a választ kapom: „Amatőröknek kevesebb hibalehetőséget hordoznak." Bár az intézményvezetőnek az agrártudomány valóban nem tartozik szakterületei közé, azért már ő is sok mindent tanult az elmúlt hónapokban. Volt kitől, hiszen a munkát több gazda segíti tapasztalatával, tanácsaival, sokszor munkabeli vagy terménybeli támogatással is.
Míg az udvaron nézelődünk, előjön a tanyából az egyik lakó, János is. Beszélgetni kezdünk, azt meséli, hogy az elmúlt napokban fejezték be az új ól építését a kecskéknek. „Tető alatt vannak, ez a lényeg, a hideg idő miatt ezt meg kellett oldani" – summázza János. Ami talán fontosabb, hogy önök is tető alatt vannak – teszem hozzá, némileg megerősítésre várva. „Valóban, ez nem utolsó sorban jó dolog" – fogalmazza meg érzéseit egyszerűen a férfi, majd beinvitál az épületbe. Bent két szoba, egy konyha és egy kialakítás előtt álló fürdőszoba van. A konyhába húzódunk, az egyszerű, fatüzelésű kályha melege mellé. Szóba kerül, milyen az, amikor a fagy a szabad ég alatt éri az embert, és az is, hogy mennyivel jobb itt, mint az utcán. „Végtére is nem mindegy" – mondja ismét a maga egyszerűségével János. Aztán az állattartásra terelődik a szó, kiderül, az újdonsült gazda egy időben háromszáz sertést tartott, mellette pedig a téeszben dolgozott, így egyáltalán nem idegen számára az állatokkal foglalkozás. „Aztán így alakult az életem, válás és hasonlók, ezt dobta a gép" – foglalja össze tömören, mi történt vele.
A karácsonyról is beszélünk, azt mondja, ha az utcán is töltötte Jézus születésének ünnepét, akkor is megülte azt. Tavaly karácsonyfát is kaptak a református szociális intézménytől, hogy méltó módon ünnepelhessék a Megváltó érkezését, immáron otthon. János magához ragadja a szót, és köszönetet mond a mellettünk álló „főnökasszonynak", azaz Bánné Kis Erzsébet intézményvezetőnek, a Cédrusnak és a református egyháznak – amely egyébként a fenntartója mind a bajai egyesített szociális intézménynek, mind a formálódó gazdaságnak. „Nem mindegy, hogy az utcán lakom, vagy valahol hajlék van a fejem felett, köszönöm, én jól érzem magam, nincs semmi gondom" – zárja beszélgetésünket az otthonra talált férfi.
A példa adott, a kérdés, lesznek-e követői. Egy biztos: számtalan elhagyott, jobb sorsa érdemes tanya van a magyar alföldön. A kérdés csak az, hogy ezek az enyészeté vagy életé lesznek.
Hegedűs Márk
A tanya nem csak a hajléktalanok integrációjában játszik majd fontos szerepet. A tervek szerint a Cédrus Református Egyesített Szociális Intézmény pszichiátriai illetve idősek otthonának lakói számára terápiás célokat fog szolgálni az épület és az azt körülvevő természeti világ. Bánné Kis Erzsébet azt mondja, sok lakójuk évek óta nem járt az intézményen kívül, közülük többen is hiányolják az állatok és a növények közelségét. A tanyaudvar közösségi programok színhelye is lesz.
A riport a Reformátusok Lapja 2013. évi 2. számában jelent meg, a Rádió88-Európa Rádió együttműködésével jött létre