A kárpátaljai Credo együttes dalaival csaknem harminc éve járja a Kárpát-medencét. Előadásuk teljesen egyedi: a zene és a versek által szólnak a hallgatósághoz. Bemutatják a magyarság legszebb gyöngyszemeit, istenes és hazafias költeményeit. Az 1995-ben alakult zenekar többnyire határon túli költők megzenésített verseit adja elő hitről, magyarságról, az anyaország határain túli létről. Nemrég Kanadában hangversenyeztek.
Megalakulásuk óta vallják, hogy az ének a legszebb emberi hang, és hogy a magyar dalnak el kell jutnia az összes magyar közösséghez. Éppen ezért érezték nagy megtiszteltetésnek, hogy meghívást kaptak Kanadába, és énekelhettek a diaszpórában élő magyaroknak. Eddig ugyanis nagyrészt Magyarország határain belül és a határainkon túli magyarlakta vidékeken léptek fel, de nyugat felé Bécsnél messzebb még nem jutottak el. A Magyar Örökség díjas, Bartók Béla-emlék- és Ex Libris díjjal elismert Credo együttes összefonódik Ivaskovics József zeneszerző nevével. Ő a zenekar vezetője, jelenleg egyben az ungvári református gyülekezet presbitere. Az együttes hölgytagjai – Soós Lívia, Nagy-Fekete Zsuzsanna és Varga Katica – mindnyájan református kántorok. Annak idején hivatásos zenészként Ivaskovics József beutazta szinte az egész Szovjetuniót, még akkor ébredt benne a vágy: kilométerben egyszer ugyanannyit szeretne megtenni nyugatra, mint amennyit kelet felé már megtett.
Lizik Zoltán, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke jóvoltából ez az álom megvalósult: szervezésének köszönhetően az elmúlt év végén létrejöhetett a Credo együttes kanadai turnéja. A püspök elmondta, hogy már évekkel ezelőtt találkozott az együttes dalaival. Munkásságuk megérintette a szívét, ezért elhatározta, hogy mindenképpen meghívja az együttest Kanadába, ha egyszer lesz rá lehetősége. Úgy érezte, hogy a diaszpórában élő magyaroknak szellemi szükségletük ezeket az énekelt verseket hallani, ezért amikor pályázati lehetőség adódott az együttes meghívására, élt vele. Kiemelte: az együttes megerősítő, sokszor szívbe markoló irodalmi kincseket hozott a kanadai magyar közösségekbe. Előadásaikon a közönség sokszor könnyeit törölve dúdolta velük az istenhitről és a hazaszeretetről szóló énekeket. Természetesen minden egyes alkalommal szó esett a Kárpátalján élők helyzetéről, a háború okozta megpróbáltatásokról, amelyek hallatán a kanadai magyarok együttérzésükről biztosították az ott élőket.
A püspök személyesen kísérte őket a turnén, együtt utazott a zenészekkel a fellépések helyszínére. Ez idő alatt szoros barátságot kötöttek. A koncertkörutat a windsori Mindszenty Magyar Házban kezdték. A fellépés után igazi családias hangulatú beszélgetés következett. – Úgy éreztük, nem tudtak eleget kérdezni a jelenlévők – osztotta meg gondolatait Soós Lívia énekes. Ezen nem is csodálkozott, ugyanis mint mondta, a résztvevők közül mindannyian megtapasztalták vagy a diaszpóralét, vagy a határokon kívül rekedtség érzését. Ez pedig kapcsolódási pontot, közös témát jelentett számukra. A turné következő állomásán, Hamiltonban óriási érdeklődés fogadta az együttest. Még el sem kezdődött a koncert, máris hihetetlen kíváncsisággal vették körbe a kárpátaljai testvéreiket a helyiek. – Megtapasztaltuk, hogy Hamiltonban pezseg az élet a magyarok körében – hangsúlyozta Varga Katica énekes. – Sokan meghatódva hallgatták a vers és a zene összefonódását. Érezni lehetett, hogy a szívükig hatol az, amiről énekelünk – tette hozzá. – A hamiltoni közönség soraiban nagy létszámban voltak jelen gyermekek, ők a helyi magyar cserkészcsapathoz tartoznak. A szüleik meghatározónak tartják a magyarságuk megőrzését, és tesznek is azért, hogy a gyermekeik ne felejtsék el, honnan származnak, kik az őseik. Ez meg is látszott, mert nagy érdeklődéssel figyeltek, és bekapcsolódtak a számukra eddig még ismeretlen dalok éneklésébe is – emlékezett vissza a turnéra Varga Katica.
„Valamilyen áldozathozatalra mindenképpen szükség van ahhoz, hogy a diaszpórában élők magyar keresztyén közösséghez tartozhassanak.”
– Magyarnak maradni idegen nyelvi környezetben nem könnyű – ezt mi is tapasztaltuk a saját életünkben –, de meggyőződésem, a magyar szó, a magyarul elmondott imádság, az anyanyelven felcsendülő ének utat nyit a közösség megmaradásához – vallotta Varga Katica –, s láttuk, ezt felismerték a Kanadában élő magyarok is. – Torontóban a szinte zsúfolásig megtelt Szent Erzsébet-plébániatemplomban énekelt az együttes. Feltűnt, hogy itt jóval nagyobb magyar közösség él, mint az előző helyeken – számolt be róla Nagy-Fekete Zsuzsanna énekes és hegedűs. – Felemelő érzés volt, hogy a gyülekezet felállva tapsolta meg a koncertet – tette hozzá.
Délután református istentiszteleten vett részt az együttes. Az igehirdetés után a parányi gyülekezetben tett látogatás végén is felcsendült az ének. Még a vendéglátó lelkész, Csikász László is dalra fakadt, útravalóul pedig szavalatával ajándékozta meg a kárpátaljai vendégeket. – A gyülekezet nagyon aprócska, ám a fogadtatás rendkívül lelkesnek bizonyult – hangsúlyozták az együttes tagjai.
Izgalom és felfokozott várakozás előzte meg az utazást. A nagy álom teljesülése, hogy átkeljenek az „Óperencián”, felemelő érzéssel töltötte el őket. – Rá kellett jönnünk, milyen óriási a különbség az elképzeléseink meg a valóság között, viszont a találkozás az ottaniakkal minden félelmünket feloldotta – összegzett Ivaskovics József zeneszerző, a zenekar vezetője. A diaszpórában élő magyarokkal találkozva szívükben pillanatok alatt megjelent az otthon érzete, és ez feledtette a hosszú utazás kényelmetlenségeit. Jelezte, érdekes volt felfedezni a tényt, hogy a diaszpórában élő magyarok nagyon hasonlítanak a kárpátaljaiakhoz, ők – mint a hazaiak – még magukban hordják a „otthon melegét”. A zenész szerint tanulságos volt megtapasztalni a számukra új világ kisebb csodáit, látványosságait és gondjait egyaránt.
A koncertek utáni beszélgetések, a szíves vendéglátások, a hosszú utazások alatti, igehirdetéssel felérő gondolatcserék Lizik Zoltán püspökkel mind-mind a lelki épülésüket szolgálták. Az együttes tagjai egyetértenek abban, hogy a diaszpórában élő magyar közösségek az óriási távolságok miatt sok mindenben különböznek, az összetartozás érzésének a megélése mégis összeköti őket. – A koncertek utáni beszélgetésekben érzékeltük, a diaszpórában nem könnyű hívő magyar embernek megmaradni, hiszen ott például folyamatos a szélmalomharc a különböző világnézetekkel, és némelyeknek több száz kilométert is meg kell tenniük, hogy magyarul hallhassák vasárnap az igehirdetést – mondta el Varga Katica. Hozzátette: úgy látja, valamilyen áldozathozatalra mindenképpen szükség van ahhoz, hogy a diaszpórában élők magyar keresztyén közösséghez tartozhassanak. – Úgy láttuk, ott felértékelődik a magyarul kimondott szó és imádság, pontosan úgy, ahogyan a mi szülőföldünkön is – zárta gondolatait az előadóművész.
– A kanadai magyarok az előadásokon csodálkozva tapasztalták, az elénekelt üzenetek milyen bátor kiállást kívánnak az együttestől – mondta Lizik Zoltán püspök. – Micsoda magyarság ez! Micsoda vállalás! Mérhetetlen erőt adó volt átélni – tette hozzá. Hangsúlyozta: nem véletlen, hogy ott is felállva tapsolt a közönség, ahol csak egy dal hangzott el – de az szívbe markolóan!
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!