A teremtő bizonytalanság időszakát éljük

Az egyházunkban 2010-ben indult teremtésvédelmi mozgalom mondhatni „végigtekerte” az elmúlt tíz évet. Ez évben azonban mintha a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt fektetnének a kerékpározásra. Jól látjuk?

Törekszünk arra, hogy az embereket életszerű, ne feladatízű, hanem örömöt adó cselekvésre mozgósítsuk, ami mögött valós teremtésvédelmi tartalom van. Ennek az egyik legjobb módja, ha szabadtéri mozgásos tevékenységet kínálunk. Ilyen például a kerékpározás, ami nemcsak egészséges és környezetkímélő, hanem a koronavírus-járvány szempontjából biztonságos is. A Bringázz a munkába! kezdeményezés pedig nagyon jó példa arra az önszerveződésre, amikor egy országos szervezet célkitűzése továbbgyűrűzik a helyi közösségekbe. Ezért lelkesen csatlakoztunk, miután kiderült, hogy a Magyarországi Református Egyház támogatóként is megjelenhet a kampányban. Egyébként is meg szoktuk osztani a biciklizést népszerűsítő felhívásaikat, amelyek jól illenek „egyetemzöldítő” törekvéseinkhez.

Legyen „zöldebb” a Károli! – ezzel a címmel jelent meg egy beszélgetés önnel az egyetem honlapján. Mit takar ez a felhívás?

Az Ökogyülekezeti Mozgalom 2018 végén kapott kutatóműhelyt a Károli Gáspár Református Egyetemen. A műhely programjainak megtervezésekor igyekeztünk végiggondolni, hogyan tudjuk beleszőni a teremtésvédelmi gondolatot az egyetem mindennapjaiba Ennek egyik eleme az egyetem zöldítése, amelynek során regisztráltunk a Green Metric Világrangsor nevű önbevallásos adatszolgáltatáson alapuló nemzetközi minősítési rendszerbe, amely hat területen – infrastruktúra, energia-, víz- és hulladékgazdálkodás, közlekedés, oktatás – méri az intézmények környezetvédelmi törekvéseit, mennyire működnek fenntartható módon. A Károli vezetősége örömmel fogadta és támogatta a javaslatot, így idén bele is vágtunk.

Hogyan halad az egyetem „zöldítése”?

A Green Metric szempontrendszere képet ad arról, hol tartunk, és a fejlődés lehetséges irányairól is. Ehhez hosszú távú stratégiát kell alkotni. A változáshoz az infrastrukturális fejlesztések mellett szemléletformálásra is szükség van. Ezt segítik a kerékpározást népszerűsítő felhívásaink – a nyári szünetben meghirdetett verseny és a szeptemberi bringás reggeli. A Jane Goodall Intézet Passzold vissza, tesó! elnevezésű kezdeményezésében is részt veszünk, begyűjtjük a használt, feleslegessé vált okoseszközöket, mobiltelefonokat, hogy a bennük lévő „konfliktusos ásványokat” – ilyen a tantál, az arany, a nióbium, az ón vagy volfrám – újrahasznosítsák, és így csökkentsék a kitermelésüket.

Mitől konfliktusosak ezek az ásványok?

Lelőhelyeik zömmel szegény, elmaradott, polgárháború sújtotta övezetekben találhatók. Rengeteg visszásság övezi a bányák működését, a fegyveres csoportok által rabszolgaként dolgoztatott gyermekektől kezdve egészen a vadállatok élőhelyének elpusztításáig. Felhívást tettünk közzé, és gyűjtődobozokat helyeztünk ki az egyetem épületeiben, hogy a hallgatók és az oktatók felajánlhassák nem használt, működésképtelen eszközeiket. Sok egyéb dologgal is készültünk, de a koronavírus és a tavaszi távoktatás meghiúsította terveinket. Próbáltuk tiszteletben tartani, hogy ez most nem az akciók, megmozdulások, hanem az elcsendesedés, az elmélyülés ideje.

A kutatóműhely megalakulása és a Zöld Egyetem program nem okozott elmozdulást a mozgalom eredeti, gyülekezeti fókuszáról?

Nem, ezen akkor tudatosan gondolkodtunk, és azt láttuk, hogy újabb ajtó nyílt ki előttünk, de az előző nem zárult be. Ugyanúgy szükség van arra a jellegű munkára, amelyet az ökogyülekezetek között végzünk. Továbbra is megvan az a lábunk is, csak nőtt mellé egy másik, amely a gyakorlati munkánknak jobban megalapozza az elméleti hátterét. Ez jó dolog, olyan lehetőségek nyíltak meg előttünk, amelyekre azelőtt se időnk, se kapacitásunk nem volt.

Például?

Izgalmas együttműködésünk van az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel, azokat az ökogyülekezeteket vizsgáljuk, amelyekkel évek óta tartjuk a kapcsolatot. A közös kutatásnak hála, lehetőségünk van a korábbinál sokkal jobban megérteni a működési mechanizmusukat és motivációjukat. Arra keressük a választ, hogy mi motivál egy közösséget a fenntarthatóságra való törekvésre. Abban bízunk, hogy így másokat is könnyebben tudunk majd bátorítani, hogy vállalják ezt a fajta szolgálatot. Meghirdettük idén is a teremtett világért elkötelezett közösségeknek járó ökogyülekezeti címet és díjat, valamint nagyon szeretnénk, ha sikerülne a gyülekezeteket is egy őszi kampány keretében kerékpározásra buzdítani. Sajnos azonban a vírushelyzet folyamatosan meghiúsítja az elképzeléseinket.

Az idei teremtés hete témája a teremtő bizonytalanság. A segédanyagot már a koronavírus-járványra reflektálva rakták össze?

Kifejezetten. Az egész világot áthatja most ez a fajta bizonytalanság, amelyből sokat lehet tanulni. A vírusnak sem csak a negatív hatásait kell meglátni, hanem a lehetőségeket, hogyan tudjunk úgy változtatni a működésmódunkon, hogy mindez ne ismétlődjön meg még nagyobb volumenben. Az idei füzet ezért kevésbé gyakorlatias, inkább elmélyülős, a hogyan helyett a miértekre keresi a választ, a rendszerszintű problémák átgondolását segíti.

Teremtésvédelmi szempontból hogyan látja a világjárványt?

A modern társadalmak általános rendezőelve az ipari forradalom óta a gazdasági növekedés, amely sokak számára soha nem látott biztonságot és jólétet eredményezett, eközben azonban felélte a természeti erőforrásokat, csökkentve a biológiai sokféleséget. Ennek a folyamatnak egyik következménye a járványok gyakoriságának növekedése.

Számos hír szólt arról, mennyire jót tett a Földnek a tavaszi világméretű karantén. Tényleg fel tudott lélegezni a bolygónk?

Vitathatatlan, hogy a forgalom jelentős csökkenése a zajártalom és a fényszennyezés enyhülését hozta magával, ami azt is lehetővé tette, hogy a parkokból, városi környezettől korábban kiszorult állatvilág is elkezdjen visszatérni. A sűrűn lakott nagyvárosokban, egy-egy közlekedési csomóponton és ipari régiók környezetében mért szennyezőanyagok, a nitrogén-dioxid és a szállópor koncentrációja is jelentősen csökkent a levegőben, de a magaslégkörben felhalmozódott üvegházhatású gázok jelenlétében sajnos nem történt jelentős változás, mert azok tartózkodási ideje igen hosszú. Ugyanakkor a csökkent szállítási kapacitások és az exportpiacok kiesése miatt növekedett az élelmiszerhulladék mennyisége, amelynek bomlása miatt a metángáz – a szén-dioxidnál nyolcvanszor erősebb üvegházhatású gáz – koncentrációja még soha nem volt ilyen magas a légkörben.

Mit tanulhatunk a 2020-as rendkívüli eseményekből?

A környezeti hatások teljesen egyértelműek: mindenképp mérsékelni kellene a szennyezőanyag-kibocsátásunkat. A társadalmi hatások már ambivalensek. Átmenetileg példátlan társadalmi összefogás és felelősségvállalás bontakozott ki, tudatosult az is, hogy mindenkinek megvan a maga feladata és felelőssége. Felismertük, hogy a távmunka hozzájárul a környezetterhelés és a stressz csökkentéséhez, a távoktatás váratlan bevezetése pedig ismét rámutatott, hogy építhetünk a pedagógusok innovációs erejére. Sokan, akik azért dolgoznak éjt nappallá téve, áldozzák fel az egészségüket – és közben nem tudnak kellő időt fordítani szeretteikre –, mert azt a pénzt akarják előteremteni, aminek segítségével reményeik szerint majd boldognak érzik magukat, most kénytelen-kelletlen kiszálltak egy időre a mókuskerékből. Olyan dolgokat találtak helyette, amelyek tényleg hozzásegítenek a boldogság átéléséhez. Ugyanakkor létbiztonságunk rövid és hosszú távú biztosítékai a karanténidőszakban teljesen kiestek az életünkből. A szociális kapcsolatainkban bekövetkezett deficit pedig pótolhatatlan a digitális térrel.

Hogyan lehet a gazdaságot hosszú távon is fenntartható pályára állítani, hogy a létbiztonság is megmaradjon?

Vannak ilyen irányú útkeresések, az egyik a Magyar Természetvédők Szövetségének életigenlő társadalmat és gazdasági berendezkedést támogató kezdeményezése. Elképzeléseik a természeti erőforrások fenntartható felhasználását célozzák, a lokalizációt mozdítanák elő a globalizációval szemben, szolidáris társadalmi rendszer kiépítését sürgetik, a politika és a gazdaság erkölcsi alapú megújítását szorgalmazzák. A cél az, hogy a fogyasztás, a kényelem és az önmegvalósítás helyett az igazságosságban, a szeretetben és a jó értelemben vett megelégedésben keressük a boldogságunkat. Ebben nekünk egyházként nagyon fontos szerepünk van.