Tudunk beszélni?

Milyen hatással van a fiatalok viselkedésére az, hogy szinte azonnal értesülünk bármilyen eseményről? Veszélyesebb közegben élnek?

Az internet, a közösségi média kitágította a világot. Gyakran tapasztalom, hogy elválasztjuk a való életben és az interneten történteket. Viszont fontos lenne ezt együttesen kezelni, mert az online világ része a való életnek, amelyen keresztül számtalan hatás éri a fiatalokat, például influenszerek által, hogy mit viselnek, hogyan viselkednek, mit gondolnak. Viszont kevesebb a tizenéves korosztály előtt az egyértelmű és jó példa: egészséges női és férfi minták, párkapcsolati, életút példák. Tizenévesként még keressük saját magunkat és az utunkat. Ám ilyen intenzív és állandóan változó környezetben könnyen tévútra léphet egy könnyen befolyásolható fiatal, megfelelő alap és irány nélkül elveszetté teheti őket. A különböző mértékű fizikai, verbális bántalmazások a kamaszok között sajnos nem újkeletűek. A Kamaszok című sorozat megtörtént bűnügyeket vett alapul, abban áll a drámaisága, hogy egy tizenéves által elkövetett gyilkosságot, annak okait és hatásait mutatja be egyedi képi megoldásokkal és helyzetábrázolásokkal. A filmben is felvetett problémákat valóságosnak tartom, de mindenki máshogyan kezeli az őt érő hatásokat.

Hogyan lehet jobban megérteni a tizenévesek interakcióját, nyelvezetét?

Érdekes és sokat mondó szál a sorozatban, hogy a nyomozók előtt feketén-fehéren ott vannak a gyerekek közötti üzenetváltások, a hangulatjelek és kommentek, de nem értik, hogy mit jelentenek. Egyrészt a fiatalok által használt nyelvben, rövidítésekben van egyfajta kulturális adaptáció, jellemzően angol nyelvterületről, másrészt a hangulatjelek mögötti jelentés rendkívül gyorsan változik. Úgy gondolom, hogy a fiatalok jobb megértéséhez célravezető lehet az ítélkezésmentes megközelítés. Általában ítélkezéssel, védekezéssel vagy tiltással reagálunk valamire, amit nem értünk, vagy ismerünk. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyen véleményünk, de ne ítélkezzünk azonnal! Mindannyian, fiatalok és felnőttek ugyanarra vágyunk: elfogadásra, megértésre, hogy szeressenek minket. Továbbá egy biztonságos térre, ahol megoszthatjuk az érzéseinket. Ebben a sorozatban például a harag és a fájdalom tartotta össze a főszereplőt a baráti körével. Megoszthatták egymással a feszültségüket, hogy nem tetszenek a lányoknak, amelyre szélsőséges, tragikus módon reagáltak. A felnőttek pedig kezelhetetlennek tartották őket. Mintha két nagyon távoli világban élnének.

Ahogyan a sorozatban is láthattuk, az otthonlét nem feltétlenül egyenlő a biztonsággal. Mi számít biztonságos közegnek egy kamasz számára?

Valóban, az, hogy otthon van egy kamasz, még nem jelenti azt, hogy minden rendben van, hiába tartózkodik a szobájában, az internet révén az egész világ vele van. Bár szülőként szeretnénk megóvni a gyerekeket minden veszélytől, de a drasztikus megoldások, mint az elzárás vagy az állandó ellenőrzés hosszú távon nem a legjobb megoldás. Ahhoz, hogy egy kamasz biztonságban érezze magát, elsősorban az önértékelésének erősítése szükséges, amit már kisgyerekkortól kezdve hangsúlyosnak tartok. A Kamaszok főszereplőjének egészségtelen volt az önértékelése, nem tudta befogadni a kritikát, az elutasítást, sok fájdalommal, haraggal, feszültséggel küzdött, nem találta a helyét a közösségben, kirekesztettnek és csúnyának találta magát. Egy egészséges önértékelésű ember el tudja fogadni az elutasítást. Fáj, de túléli, és nem akar bosszút állni. A fiatalok biztonságérzetéhez kulcsfontosságú az is, hogy számíthat-e a körülötte lévő felnőttekre. Feltűnt a sorozatban, hogy a főszereplő szülei nem ismerték a barátait. Pedig a gyerek biztonságához az is hozzáad, ha érzi, hogy a barátai is szívesen látott vendégek a házban. Egyáltalán ismerik őket. A fiatalok vágynak egy számukra megbízható felnőtt segítségére, még ha nem is vallják be.

Számos film, sorozat foglalkozik a tinédzserekkel különböző módokon. Ezek megtekintése, átbeszélése lehet evangelizációs eszköz?

A filmek közös megbeszélése segítheti a fiatalok kritikus gondolkodását. Fontos, hogy meg tudják szűrni, hogy az, amit látnak, valóságos és megalapozott-e. A keresztyén filmekben, történetekben láthatjuk Isten hatalmát, szeretetét és kegyelmét, hogy benne és vele megtapasztalhatjuk az egészséges önértékelést, szeretetet. Egészséges kapcsolódást jelző példát arra, ami stabil értékrendet és biztonságot ad. De láthatjuk azt is, hogy mi történik akkor, ha nem Istennel élünk, amikor kizárjuk, vagy nem őt keressük, amikor nem adunk neki helyet. Ugyanúgy lehet a megváltásról, a kegyelemről és a bűnről beszélni, amikor a történet, mint például a Kamaszok című sorozat, nélkülözik Isten jelenlétét. Látjuk, hogy mi történhet, amikor a bűn elharapódzik, és hogyan hat a bántás egy másik emberre. Ez hogyan gördül tovább és válik egyre mélyebbé, súlyosabbá a bűn. A Kamaszok című sorozat által felvetett problémákat ificsoportokba is érdemes lehet behozni. A sorozatban meglátjuk, hogy nem egy okra vezethető vissza a főszereplő tette, hanem rengeteg minden játszott össze. Ezekről lehet és érdemes őszintén beszélgetni a fiatalokkal. Egy biztonságos környezetben hasznos a fiatalok és a velük foglalkozó felnőttek számára is reálisan ránézni arra, hogy a történetnek mi a realitása, milyen érzelmeket és gondolatokat indít el. Arra is példa, hogyan lehet a nehezebb témákról konstruktívan gondolkodni. Ezt a szemléletet pedig el tudják sajátítani és magukkal tudják vinni.

A közösség és a bizalom hogyan formálható a kamaszok életében?

Társadalmunkban az emberi közösség, főleg, ha mi választjuk, szinte hiánycikk. Én is ifis voltam, a saját tapasztalatom is az, hogy egy gyülekezeti ifjúsági közösség milyen megtartó erő. Ott a fiatalok megtanulják kezelni egymást, a konfliktusokat, megtanulják egymás elhordozását, megismerhetik a kortársaikat, a különbőzőségeikkel együtt. Önmagában a hitgyakorlás erősíti az önreflexiót, ami kevés fiatalnak adatik meg, hogy önmagukra tekintsenek, a saját működésükre, a személyiségükre, akár a saját bűneikre, mindezt a feltétel nélküli szeretetnek és kegyelemnek a fényében. Ha egy közösségben vagy egyéni beszélgetésben az érintett fiatal nem is nyílik meg azonnal, megélheti, hogy észreveszik, látják, érdeklődnek felőle. Ez a tapasztalás ki tud alakítani egy olyan bizalmat, hogy oda merjen fordulni egy felnőtthöz, akivel megoszthatja a fájdalmait és a nehézségeit is.