Új dimenziókban mutatkozik be a keresztyén dicsőítés

Mi a dicsőítő nap legfőbb lelki célja?

Elsődleges célunk az, hogy a résztvevőkkel a dicsőítés fogalmát körbejárjuk, azt különböző aspektusokból megfigyeljük, és elmélyítsük a hallottakat az alkalom keretében. A munkacsoportunk szándéka az volt, hogy a témát elsősorban zenei szempontból vizsgáljuk. Rendezvényünkön négy rövid előadást és két kerekasztal-beszélgetést hallgathat meg a közönség. Ezt egy szeretetvendégség és egy rövid áhítat követi, amely átköti a délutáni szakmai részt az este alkalmaiba, ahol koncertekre és közös dicsőítésre kerül sor.

Milyen témafelvetésekkel és megközelítésekkel készülnek a délutáni konferencia előadói?

A délutáni konferencián négy negyedórás előadás hangzik el, amelyek a legkülönbözőbb tudományágak felől közelítenek a témához. Füsti-Molnár Szilveszter lelkész-teológus A megsebzett ragyogás – a dicsőítés fogalma a kereszt felől címmel dogmatikai és teológiai szempontból elemzi a dicsőítést. Duráczky Bálint szociológus Hogyan lesz rend a káoszban? címmel egy rendkívül izgalmas, komparatív előadást tart, amelyben összehasonlítja a YouTube ötven legnézettebb magyar nyelvű popdalát, az ötven legnépszerűbb dicsőítődalt és a százötven genfi zsoltárt. Papp Anette egyházzenész, karvezető és zenetudós egyházzene-történeti aspektusból keresi a választ arra a kérdésre, hogy milyen a valóban „szent” ének, Kálvin János szavait hívva segítségül, miszerint gondoskodnunk kell nemcsak tisztességes, hanem valósággal szent énekekről. Végül az előadásomban zeneszerzői szemmel a dicsőítőzenék stilisztikai spektrumáról szeretnék majd szólni.

Kik teszik teljessé a kerekasztal-beszélgetéseket, és miért kiemelten fontos a felekezetközi jelenlét?

Míg a felvezető előadásokban református szempontok jelennek meg, a kerekasztal-beszélgetésekben és a rendezvény esti részében kifejezetten azt szerettük volna, ha ökumenikusan is képviseltetik magukat a megszólalók. Mindkét beszélgetést Thoma László református lelkész, a Gazdagréti Református Egyházközség vezető lelkésze moderálja. Az első kerekasztal-beszélgetésben Bolyki Sára katolikus énekes, Mike Sámuel baptista lelkész, Bozsoki-Sólyom Pál és Horváth Gergely vesz részt. A második beszélgetésben pedig a MÉSA formáció tagjai, azaz Péntek Attila és Péntek-Domschy Mercédesz, Papp Anette, valamint Kiss Sámson Endre lelkész osztja meg a gondolatait. Célunk az volt, hogy a különböző felekezetekből érkező megszólalók párbeszédbe lépjenek egymással a közös alapokról.

Miért tartják fontosnak tisztázni, hogy a dicsőítés nem szűkíthető le egyetlen zenei stílusra?

Ennek az egész rendezvénynek fontos szakmai és lelki aspektusa az, hogy zeneileg is körbejárjuk a dicsőítés fogalmát. A munkacsoportunkban úgy gondoljuk, hogy a dicsőítés lényegében nem egyetlen zenei stílus vagy irányzat, hanem egy olyan gondolkodásmód, amely a szakrális keresztyén zenében fellelhető. Beszélhetünk régi zenéről és új zenéről, könnyűzenéről és klasszikus zenéről, vokális vagy éppen instrumentális darabokról. Azt vettük észre, hogy a XXI. században hajlamosak vagyunk a dicsőítés fogalma alatt kizárólag egyetlen zeneirányzatot értelmezni, ami leggyakrabban az angolszász populáris dicsőítőzenékben nyilvánul meg. Mi viszont úgy gondoljuk, hogy ez zeneesztétikai és teológiai szempontból is egy sokkal szélesebb spektrumot jelent.

Laikusként felmerülhet a kérdés: miként lehetséges instrumentális, azaz szöveg nélküli zenével dicsőíteni az Istent?

Ez egy rendkívül jó kérdés, amely már a zeneesztétika egy absztraktabb rétegébe vezet át. Megfigyelhető például a kortárs klasszikus zenében – gondoljunk csak az észt zeneszerző, Arvo Pärt munkásságára –, hogy a szöveg nélküli zenének is lehet nagyon erős szakrális töltete. Pärt műveiben például rendkívül erős gregorián alapok fedezhetők fel, és az ilyen típusú instrumentális zene is képes közvetlenül Istenre mutatni, a hallgatót Isten felé fordítani és ezáltal az Úr dicsőítését szolgálni.

Milyen lelki üzenetet hordoz a dicsőítés a mai ember számára, és miért nem elég ezt csupán egyénileg megélni?

A dicsőítés lényegében az Úr által teremtett világba és az abban lévő Isteni rendbe való belehelyezkedést jelenti, amely mindig közelebb visz minket az Istenhez. Ennek gyakorlását nemcsak a zenében, hanem mindennapi életmódunk szintjén is értelmeznünk kell. Úgy gondolom, a közösségben megélt hitnek és dicsőítésnek hatalmas megtartóereje van, ezért kiemelten fontos a közösségi forma. Ugyanakkor az is elengedhetetlen, hogy az egyén személyes életében is meg tudjon jelenni a dicsőítés lelkisége, és a hétköznapok szerves részévé váljon.

Szervezőként melyik a legkedvesebb eleme a programnak, és mit üzenne azoknak, akik még haboznak az eljövetelen?

Ennek a rendezvénynek az egyik legszebb része a lenyűgöző sokszínűsége. A hozzánk ellátogatók hallhatnak majd klasszikus kóruszenét, református zsoltárokra és dicsőítő dalokra épülő szóló csellózenét, az intellektusra ható teológiai és szociológiai előadásokat, valamint a szívre ható dicsőítőkoncerteket is. Ez a fajta sokszínűség egy teljes és kompakt szakrális élményt nyújthat amely valóban képes lehet elősegíteni Istenhez és Jézus Krisztushoz való közeledésünket.