Új utak az ifjúsági munkában: az Exodus tanítványképző szolgálata

Jim Brown tanári karrierjét feladva kidolgozott egy tanítványképző modellt, amelyen keresztül a szórakozni vágyó fiatalok ezrei ismerték meg az evangéliumot és csatlakoztak missziós csoportokhoz, majd lettek a gyülekezetek aktív szolgáló tagjai.

Kint éjszakázni az erdőben, függőágyban, mindössze egy hálózsákkal és egy Bibliával, nézni a csillagokat, hallgatni az erdei élővilág éjjeli motoszkálását, elcsendesedni, imádkozni, beszélgetni Istennel és egymással – telefon és egyéb személyes tárgy nélkül –, izgalmas kaland a mai fiataloknak. – Amikor átélik a kamaszok ezt az élményt az exodusos programok alkalmával, izgatottan mesélik az élményeiket a barátaiknak – mondja Bogyó András, az Exodus – Közép-Kelet-Európa Egyesület vezetője.

Csaknem harminc év ifjúsági vezetői szolgálatának tapasztalata az, hogy főleg akkor kallódik el, veszti el az irányítást élete felett egy kamasz, vagy jelenik meg valamilyen függőség az életében, ha unatkozik és túl sok a szabadideje, nem köti le azt valamilyen értelmes tevékenységgel. Ebben szeretnének alternatívát nyújtani itt, a Kárpát-medencében élő, 15–25 éves korosztálynak. Az egyesület megalapításakor, 2016-ban Bogyó András nem tudta volna elképzelni, hogy nyissanak az északírországi példához hasonló szórakozóhelyet, ma már sokkal inkább. Ebben a régióban más útját választották a fiatalok megszólításának – meséli a református vezető. Elsősorban gyülekezetekkel és iskolákkal dolgoznak együtt, hogy a következő generáció Krisztust követő tanítvánnyá váljon. Az évek során több ezer fiatalt vontak be tanítványképző kurzusaikba és a missziós csapatok modelljébe. Csak 2025-ben több mint ötszáz fiatal szolgált a Kárpát-medencében, gyermek és ifjúsági misszióban, különböző gyülekezetekben, akik legalább háromezer gyermekhez és fiatalhoz juttatták el az evangéliumot a szervezet adatai szerint. A tíznapos missziós utakra már januárban megkezdik a felkészülést a fiatalok. Júniusig tizenhat alkalommal találkoznak. Ezek az összejövetelek – a résztvevők lelki érettségét figyelembe véve – céltudatosan a fiatalok lelki növekedését szolgálják. Isten Igéjét kezükbe véve igyekeznek megválaszolni a bennük feszülő kérdéseket, majd egy kibocsátó istentisztelet követi a felkészülést, ahol áldást kérnek a fiatalok szolgálatára. A tíznapos határon túli szolgálat során a gyülekezetekben gyermek- és ifjúsági missziót végeznek. Van, ahol a helyi szolgáló csapatnak segítenek be, de a lelkileg érettebb csapatok önállóan is levezetnek nyári táborokat. Az Exodus nemzetközi szervezetének részeként így számos diák ismerheti meg egy másik ország keresztyén fiataljainak életét, társadalmi helyzetét, problémáit, gyülekezeti valóságát. Ezek a csoportok inspirálják is a helyi közösségek ifjúsági szolgálatát. Északír fiatalok például rendszeresen érkeznek hazánkba vagy a határon túli református településekre. Az evangélium hirdetése mellett sport- és kézműves foglalkozásokat, illetve játékos feladatokat hoznak, az angol nyelvű táborok szintén izgalmas színfoltjai ezeknek a missziós programoknak.

Az Exodus sikere Bogyó András szerint abban is áll, hogy biblikus, ugyanakkor innovatív módon, vidám hangulatban igyekeznek segíteni a fiatalok tanítvánnyá válását. A fiatalok 14–18 éves koruk között keresnek válaszokat világnézeti kérdéseikre, küzdik meg identitásuk megtalálását. Még ha orrpiercinggel, lila hajjal vagy széttetoválva érkezik is hozzájuk a fiatal, igyekeznek Jézushoz szeretni őket ugyanazzal a kegyelemmel és türelemmel, ahogy a Megváltó ezt velünk teszi.

– A fiataloknak gyakran olyan képe van az egyházról, hogy ez egy ódon, idejétmúlt szervezet. Mi szeretnénk egy másik oldalát is megmutatni a keresztyénségnek. Azt, hogy itt is lehet hülyéskedni, és megtalálhatják benne az izgalmat és a kihívásokat, de ami ezeknél is fontosabb, választ arra, hogy kik is ők valójában, hogyan tekint rájuk az Úristen. Igen, nekik sok esetben nehéz kapcsolódni a megszokott vasárnapi liturgiához és a szabályrendszerhez – mutat rá Bogyó András. – Ugyanakkor a valódi közösségekre, ahol hús-vér emberekkel való beszélgetésekben vehetnek részt és odafigyel rájuk a másik, meghallgatja őket, nagyon vágynak a kamaszok – folytatja.

Az egyesület vezetője szerint jó dolog, hogy ma már egyre több hasonló szervezet, egyetemi gyülekezet, iskolamisszió, gyülekezeti ifi várja a fiatalokat. De vajon ma, amikor a felnőttek körében ennyire erősen jelen van a mindennapokban az alkoholfogyasztás, hogyan viszonyulnak a tinédzserek egy alkoholmentes közeghez? – kérdezzük. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint hazánkban a „binge drink” kamasz ivók (azok a 15–19 éves fiatalok, akik legalább havi egy alkalommal lerészegednek) száma évről évre emelkedik. A felmérések szerint a fiatalok hatvanhárom százalékára jellemző ez a szokás. A „heavy drinkerek” (azok, akik sok alkoholt fogyasztanak) száma, különösen a 18–34 éveseknél az elmúlt tíz évben majdnem kétszeresére nőtt itthon, 2,6 százalékról 5,9 százalékra. A nemzetközi trendek ennél egy kicsit kedvezőbbek: egyes felmérések azt mutatják, hogy a fiatalabb felnőttek kevesebbet isznak, mint az előző generációk. Ez részben egészségtudatosságból, részben az alkoholfogyasztással kapcsolatos társadalmi normák változásából fakad. Növekszik az érdeklődés a „non‑alcoholic beverage” (alkohol nélküli italok) iránt, illetve egyre több alkoholmentes italkínálattal dolgozó hely jelenik meg.

Bogyó András szerint az elmúlt évtizedekben az Exodusnak is sikerült megmutatni azt, hogy igenis menő bulikat lehet tartani, jókat lehet szórakozni szeszes italok nélkül is. A fiatalok elfogadják ezt az alapszabályt, és ha megfelelően izgalmas alternatívát kínálunk nekik, kalandos outdoor programok keretében, mint például a már említett, Unplugged elnevezésű éjszakai erdőben alvás, vagy még mesélhetnék a Bush Campek szimulációs programjairól, amikor üldözött keresztyének „bőrébe bújva” töltenek el tizenhat órát. Ilyen intenzív élmények és kalandok közepette már nem is hiányzik nekik az alkohol. – Sokszor azt látom, hogy azért kerülnek a tinédzserek életébe különböző szerek, mert unatkoznak, mert nincs más helyette. Ha mutatunk egy alternatívát, akkor csökken ezeknek a szereknek a kísértése – véli az ötgyermekes édesapa.

Rengeteg kamasz szorong többek közt a háborús hírek, a bizonytalanság, családi drámák miatt, és sokszor pótszerekkel próbálja oldani a feszültségét. Amikor körülöttük minden bizonytalan, ők is egyre bizonytalanabbá válnak. – Egyre több pánikrohammal és mentális betegséggel találkozunk a programjainkon, például amikor a természetben kerülnek kihívás elé. Ilyenkor látjuk, hogy mennyire lecsökkent a teherbírásuk, máshol vannak a határaik. Mi nem tudjuk meggyógyítani őket. Nem mi leszünk azok, akik megmondjuk, hogy mit tegyenek, milyen módszerrel változtathatnak az életükön, viszont a kezükbe adjuk az Úristen Igéjét – hangsúlyozza Bogyó András.

Az Exodusban a lelkivezetők célja az, hogy a fiataloknak személyes kapcsolatuk alakuljon ki Jézus Krisztussal, és naponta kérjenek bátorítást, amibe belekapaszkodhatnak. A fiatalok helyzete Kárpátalján, ahol gyakran szolgálnak, még aggasztóbb. Itt, ha szerveznek is programot, főként lányok jelentkeznek, a fiúk vagy már nincsenek otthon, vagy nehezen tudnak eljutni a programokra. – Az apák hiánya ezen a vidéken még nagyobb probléma, aminek beláthatatlan következményei lesznek a most felnövekvő generáció életében. Szomorú ezt látni – vallja meg a szervezet vezetője.

Idén nyáron negyven Kárpát-medencei gyülekezetbe jutottak el az exodusos tanítványok. Nagy sikere volt például a fóti református fiatalok körében az egyhetes közös programoknak. – Olyan mély missziós munkával, amit ők végeznek, még nem találkoztam – emlékszik vissza legutóbbi élményeikre Székely Pál Domokos, a Fót-Központi Református Egyházközség beosztott lelkipásztora, aki már negyedik alkalommal kezdeményezte az angol tábort a településükön. Északír vendégeik Belfastban fél éven keresztül készültek a fóti táborra, ahol kézműveskedéssel színesített, játékos angolórákat tartottak, angol nyelven dicsőítették Istent, és bizonyságtételek zárták a napot.

A lelkipásztor, aki maga is sokat foglalkozik gyülekezete ifjúságával, úgy tapasztalata, hogy az északír diákok könnyebben nyitnak mások felé, mint a magyar gyerekek. Számára inspiráló volt, ahogyan a külföldi vendégek feloldották az ismeretlenségből és az idegen nyelvből adódó különbségeket, és el tudja képzelni, hogy saját ificsapatát is elviszi külföldre vagy külhonba szolgálni. Székely Pál Domokos szerint kihívást jelent a lelkipásztori munkában, hogy a mai ifis korosztály jókora részének a szülei nem hívők és nem járnak gyülekezetbe – ez nagyon nagy felelősség is – véli. Régen a fiatalok a szüleik mellett ott voltak a gyülekezetekben, és otthon feltehették azokat a fontos kérdéseket, amelyek a világnézetüket, identitásukat formálták; ma ez nincs így. Ezért lenne jó a szülőkkel is kapcsolatot tartani – emeli ki a lelkipásztor. Volt olyan fiataljuk is, aki korábban egyáltalán nem volt kapcsolatban a hittel, de benézett egy társasjátékos esti programjukra, megtetszett neki a közeg, szépen megtalálta benne a helyét, és nem sokkal később bizonyságot tett hitéről. – Minden erőfeszítésünk ellenére mégis azt látom, hogy a legnagyobb munkát nem mi, hanem a Lélek végzi. Ott van, és olyan területeken munkálkodik, ahova mi el sem jutunk, vagy nem is merünk elmenni. Ott van a barátságokban, amelyek a legfontosabb kötődéseik ezeknek a gyerekeknek – összegzi Székely Pál Domokos.

Tompa Ferenc vezeti a 2021-ben alapított fóti református Oázis ificsapatot, aki maga is ebbe a gyülekezetbe járt gyermekkorától kezdve. A Magyarországi Református Egyházban az Exodus – Közép-Kelet Európa Egyesület szervezi a hazai református ifjúsági vezetők felkészítését az ifjúsági munkára, így ő is ezen a képzésen szerezte meg azt a tudást és tapasztalatot, ami egy fiatal közösség vezetéséhez szükséges. A harmincéves fiatalember szerint könnyen elsodródnak a kamaszok, ezért igyekeznek éreztetni velük, hogy számítanak, fontosak, akárcsak egy családban. Télen korcsolyázni járnak, de volt, hogy éjszakai biciklitúrára mentek a parlamenthez. Ezeken az alkalmakon, ahová nemcsak a hívő résztvevőket, hanem azok barátait is szívesen várják, mindig igyekeznek becsempészni egy rövid áhítatot. – Szeretnénk bemutatni azt is, hogy a hétköznapokban bárhol megélhetjük a hitünket, nem kell a templomudvarba belépni ehhez – hangsúlyozza Tompa Ferenc. Azt is látják, hogy nagy szükségük van a kamaszoknak az őszinte, nyílt beszélgetésekre, és az ifiben könnyebben megosztanak bizonyos témákat, amiket például baráti körben fel sem hoznak. – Kicsit olyanok vagyunk, mint egy nagy testvér – zárja gondolatait az Oázis ifikör vezetője.

Az ifjúságsegítő lelkivezetők, lelkipásztorok szerint őszinte nyitottság nélkül ma nehéz eljutni a kamaszokhoz. Fontos, hogy azok a fiatalok is közösségre találjanak, akiknek még nincsen kapcsolatuk a Bibliával. A nyitottságon és a befogadáson túl a határok kijelölése és az elfogadott szabályok betartása is fontos ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb közösségi életet élhessenek a fiatalok. A kettő között megtalálni az egyensúlyt kihívás még a legelfogadóbb vezető számára is. Ha már ők is kevésnek bizonyulnak, a legnehezebb helyzetekben a Szentlélek mindig segít – hívják fel a figyelmet.