Újjászületés Isten tökéletes időzítésével

– Ez az én kis édenkertem és az otthonom több mint harmincöt éve. Vácrátóton alapítottunk családot a férjemmel, itt születtek a gyermekeink – mondta Fráter Erzsébet, amikor a botanikus kertben elindultunk a javasolt sétaúton. A botanikussal a szabadföldi rendszertani gyűjtemény mellett kezdtünk beszélgetni, amelynek ő a kurátora, a botanikus kert vezetése mellett.

Először a fiatalkoráról, hitéletéről kérdeztem. – Győrben nevelkedtem egy szeretetteljes, melegszívű családban, szüleimmel a Kossuth utcai református templomba jártunk. A nagymamám kérésére konfirmáltam, de a barátaim és az osztálytársaim közül senki nem járt velem egy gyülekezetbe, mivel Győr többségében katolikusok lakta város. Velem is megtörtént az, ami sokakkal, hogy konfirmáltam, majd „kámformáltam”, eltűntem a gyülekezeti életből. Mindig büszke voltam a magyar reformátusságra, a magyar nyelvű Károli Biblia örök értékű, a templomaink puritán szépségükkel lenyűgöznek, és elegánsnak tartom a lelkipásztorok palástját is, de Jézus Krisztus akkor még nem volt benne az életemben. Ő később jelentkezett – idézte fel a botanikus. – A férjem, Kósa Géza református lelkészcsaládból származott. Boldogan neveltük a lányainkat, de a négy gyerek sok munkával jár, és amikor este lefeküdtek, rám még várt a mosogatnivaló a konyhában – folytatta. – Cseri Kálmán református lelkipásztor prédikációit akkoriban már felvették kazettára, a férjem unokahúga az ő gyülekezetébe járt, elküldte nekünk a hangfelvételeket. Egyik este meghallgattam egy igehirdetést, és nagyon megragadott. Később egyre jobban vártam ezeket a „csendes órákat”, hogy mosogatok, pakolgatok, és közben meghallgathatok egy prédikációt – mesélte a botanikus kert vezetője.

Cseri Kálmán igehirdetéseit kis füzetekben is megjelentették, az Újonnan kell születnetek című igehirdetés-sorozat, amely Nikodémus történetéről szól, megrázó élmény volt. Fráter Erzsébet úgy véli, hogy Isten hívó szavát gyakran nem halljuk; vele is így történt, de az Úr végtelen kreativitással azt használta, ami elvezeti hozzá. – Istennek mindenkihez van egy személyes útja. Biológus kutatóként végeztem, mindig is szerettem kutatni, utánanézni dolgoknak. Az Úr a kíváncsiságomat használta arra, hogy hozzám szóljon, és hallgassak rá. Egy idő után azt vettem észre, hogy már semmit nem akarok az életemben Isten és Krisztus nélkül csinálni. Bibliaolvasáshoz szükségem volt segítségre, ezért elkezdtem járni a Bibliaszövetség bibliaiskolájába, majd a Fiúság Akadémia alkalmain folytattam a tanulmányaimat. Isten hűségét életem egyik legnehezebb időszakában tapasztaltam meg, amikor egyik lányom súlyos betegsége és a férjem hirtelen és váratlan halála rázott meg. Az Úr ekkor is hatalmas erővel ott állt mellettem, olyan gazdag eszköztára van, hogy vigasztaljon. Gyakran megesett, hogy elkeseredtem, aztán jött egy e-mail, egy telefonhívás, egy testvéri ölelés, majd a Krisztus és tanítványai életét bemutató The Chosen (Kiválasztottak) című sorozat segített át azokon a mélységeken, amikor még a Bibliát sem tudtam olvasni. Ezekben a nehéz időkben Isten hűsége megmutatta, hogy ő tart engem erős kézzel és tart ma is – vallotta meg a botanikus.

Megkérdeztem Fráter Erzsébetet, hogy melyik növény foglal el különleges helyet a szívében. Az olajfát emelte ki, amely jól sarjadó növény, és a 128. zsoltárban a családot jelképezi: „gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték”. Szép folyamatnak tartja, ahogyan az olaj, a szent kenet elkészül, és a Gecsemáné-kert vénséges olajfái miatt is olyan kedves ez a növény Fráter Erzsébet számára. Pál apostol rómabeliekhez írt levelében kifejtett hasonlatában úgy fogalmaz, hogy minket, keresztyéneket Isten beoltott hit által egy öreg olajfába, amely választott népét, a zsidóságot szimbolizálja. Noé történetében az olajág az Isten emberrel kötött békéjét jelképezi, amikor a galamb olajfaággal tér vissza a vízözön elmúltával. Az olajfa szimbolikája rendkívül gazdag a Bibliában és a világunkban egyaránt – tette hozzá.

Fráter Erzsébet készített egy tizenkét állomásos bibliai növényeket bemutató botanikus kerti sétát, amelyet egy ismertetőfüzet segítségével egyénileg is bejárhatunk. A séta érinti a fügét, a ricinust, a tüskés növényeket, így a Krisztustövist, a szőlőt, a rutát, a libanoni cédrust, a keleti platánt, a papiruszt, a mirhát és az olajfát is.

Teremtett világunk védelmével kapcsolatban kitértünk arra, hogy épített környezetünk mellett vajon mennyire tudunk együtt élni a természettel. Fráter Erzsébet kiemelte, hogy a bibliai időkben az emberek még többre értékelték a növényeket. Ha az ember ismer és szeret valamit, azt védi igazán. Viszont ez megszakad, amikor az emberek már nem ismerik fel a növényeket, így a természet védelmét sem érzik magukénak, nem veszik komolyan. Napjainkban gyakori a növényvakság elnevezésű jelenség, ami azt jelenti, hogy az emberek a növényeket csak zöld díszletnek látják. Külföldi felmérésekben megkérdeztek embereket, hogy milyen fa, növény található a lakóhelyük közelében, és sokan nem tudták megmondani, a szemük elsiklott a növények felett.

A botanikus kertben összekapcsolódik az ismeretterjesztés, a tudomány és a művészet. Céljuk, hogy kinyissák a látogatók szemét és szívét a növényekre, élménysétákkal, tudóstúrákkal, amelyek egy-egy növényre, témára irányulnak. Fráter Erzsébet hozzáteszi: azt szeretnék, hogy aki innen elmegy, gazdagabban távozzon, és vágyjon rá, hogy időről időre visszatérjen a a csodálatos növényvilághoz. Örömtelinek mondta, hogy a koronavírus-járvány óta az emberek jobban tudják értékelni a sétát az erdőkben, arborétumokban, botanikus kertekben.

Beszélgetésünk közben a klímaváltozás okozta kihívásokra is kitértünk. Fráter Erzsébet elmondta, hogy munkatársaival a kertészeti munkákban tudatosan odafigyelnek az ökológiai szempontokra. A holtfák egy részét nem távolítják el, hogy megőrizzék a mikroélőhelyeket, emellett a megfelelő vízhasználat, a zöldhulladék újrahasznosítása mind fontos a fenntarthatóság érdekében. Hozzátette azt is, hogy a Nemzeti Botanikus Kert az Ökológiai Kutatóintézethez tartozik, szakmai programjaikkal kapcsolódnak az ökológiai kutatásokhoz is. A természet iránt érdeklődő egyetemista fiataloknak szakmai gyakorlati lehetőséget biztosítanak nemcsak a kertben, hanem az erdőökológiai, az éghajlatváltozást, az invazív növény- és állatfajokat stb. kutató csoportokban.

A Kárpát-medence mellett van-e olyan térsége a világnak, amit botanikusként kivételesnek tart – érdeklődöm. Fráter Erzsébet úgy fogalmaz, hogy a Kárpát-medence növényvilága áll a szívéhez a legközelebb, hiszen ide teremtette az Úr, ez az otthona. – De nagy utazó vagyok, sokféle jártam a világban, örülök, hogy eljuthatok egzotikus helyekre. Botanikusként szeretem azokat a tájakat, ahol rá tudok csodálkozni az élővilág gazdagságára és az emberi kultúrára egyaránt. Különlegesnek tartom Kelet- és Közép-Ázsiát, például Kínát, Iránt, mert az éghajlatuk miatt az onnan származó növényeket nálunk is tudjuk gondozni és nevelni, a vácrátóti botanikus kertben számos ázsiai növényt megtekinthetünk. A jégkorszak Kína mérsékelt övi területeit nem érintette olyan súlyosan, mint Európát. Például a tölgyek, hársak, juharok, bükkök, amikből nálunk néhány faj él, Kelet-Ázsiában nagy fajgazdagságú erdőket alkotnak. – A meleg égövi vidékeket szintén különlegesnek tartom, tavaly nyáron egy kelet-szicíliai papiruszmocsárban jártam, ami elképesztő élmény volt. Lenyűgözött a Szaharában a Szíva-oázis is, ahol láttam azt, hogy egyetlen növényfaj, a datolyapálma miként tart fenn egy egész kultúrát – idézi fel a botanikus.

Fráter Erzsébet számára a botanika azért is kivételes hivatás, mert a növények, amellett, hogy életben tartanak minket, szépséget hoznak az életünkbe. Sok, aggodalomra okot adó hírt hallunk, látunk naponta. Mégis, amikor eljön az ideje, a növények kihajtanak, kibontják leveleiket, virágoznak, gyümölcsöt teremnek. Isten tökéletesen beépítette ezt a ritmust az ő teremtett rendjébe, amire bizton támaszkodhatunk. A botanikus kertben nap mint nap találkozhatunk a természet csodáival, az újjászületéssel. Fráter Erzsébet azonban hangsúlyozza, hogy Istenhez nem a növényeken, a természeten keresztül vezet az út, hanem Jézus Krisztuson keresztül, ő maga mondta: „senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Jn 14,6).