Út a rendszeres bibliaolvasásig

Hogyan tudja egy több ezer éves szöveg elérni a fiatalokat, miközben rengeteg audiovizuális inger éri őket a mindennapjaikban?

Sok fiatalnak hamar elmegy a kedve a bibliaolvasástól, mert nem érti a szöveget. Jelenleg 9. és 12. osztályban tanítok, és minél fiatalabbakról van szó, annál komolyabb kommunikációs nehézségek jelentkeznek, ezen pedig érezhető a karanténidőszak és a korai mobiltelefon-használat hatása is. A fő probléma a későbbiekben nem ott kezdődik, hogy megértik-e majd a Bibliát, hanem hogy megértik-e az olvasott szöveget vagy azt, amit én mondok nekik. A Szentírás Szövetség bibliaolvasó kalauza, az Út-on applikáció még nem kimondottan az alfa generációt szólítja meg, hanem olyan, náluk idősebbeket, akiktől már elvárható a rendszeres bibliaolvasás, ugyanakkor a mobiltelefon használata teljesen természetes része az életüknek. A felhasználóink körében vannak olyanok, akik szeretnek olvasni, nyitottak, érdeklődők: számukra teljesen otthonos a Biblia világa, tudnak hozzá kapcsolódni. Vannak, akiknek csak egy kicsit kell modernebb formában megfogalmazni az üzenetet, hogy ne azt érezzék, a bibliaolvasás valami unalmas dolog. Ők füzet formájában már nem használnának bibliaolvasó kalauzt, de alkalmazásként igen. Akik pedig az írott szöveggel nehezebben birkóznak meg, azokat elsőként a hallgatható tartalom vagy a vizualitás fogja meg, és ha azt érdekesnek találják, akkor az írott szövegben is elmélyülnek majd. Ezért lehet az áhítatainkat a Spotify-on is meghallgatni, valamint van egy podcastsorozatunk Útkeresők címmel. Nagy álmom, hogy létrehozzunk egy olyan videósorozatot, amihez középiskolás fiatalokat nyerünk meg arra, hogy a saját szavaikkal mondják el a kortársaiknak, hogy például miért „buli” elolvasni Mózes harmadik könyvét. Melléjük persze kellenek majd olyan lelkészek és vallástanárok is, akik szakmailag segítik, terelgetik a folyamatot, hogy ezek tényleg érdekes, figyelemfelkeltő videók legyenek, ugyanakkor nem méltatlanok a tartalomhoz. George Williams, a Keresztyén Ifjúsági Egyesületet alapítója úgy fogalmazott: „Az ifjúságnak az evangéliumot ifjúság által kell hirdetni.” Tehát azokat a keresztyén fiatalokat kell meggyőzni és bátorítani, akik már megértették az evangéliumot, hogy nekik ezt továbbadni is felelősségük. Akár élőszóban, akár egy YouTube-csatornán, akár egy podcastban: ezek publikálására az Út-on is jó felület lehetne.

Korábban az Útjelző sok fiatal kezébe eljuthatott. Mi hívta életre az utódját, az Út-on applikációt?

Évek óta érezhető volt, hogy mivel egyre kényelmesebbek vagyunk, kisebb az igény a papíralapú kalauzra, a bibliaolvasásra viszont igenis van. Ezért szerettük volna átvinni az Útjelzőt egy másik platformra, szem előtt tartva mindeközben, hogy ne csak az adathordozó változzon, hanem többet is adjunk. Elsőként egy online kérdőív segítségével mértük fel a fiatalok hozzáállását a Bibliához, hogy hol tartanak ezen az úton, mire van igényük, hogyan tudjuk őket segíteni. Nem volt rá túl sok időnk, ezért nem is reprezentatív a kutatás, de a kitöltő kétszáznegyven diák és negyven lelkész, vallástanár, ifivezető révén egy nagyjából kétezer-kétszáz fős bázis kapcsán láttunk rá, milyenek a fiatalok bibliaolvasási szokásai, vagy éppen miért nincsenek ilyen szokásaik. Azt tapasztaltuk, hogy a kitöltők nagyjából harminc százaléka nem igényli, és hogy miért, azt egy újabb felmérés feladata lenne kideríteni. Azok többsége pedig, akik azt mondták, hogy nem olvasnak Bibliát, de lenne rá igényük, azok alapvetően arról számolnak be, hogy nincs rá idejük. Viszont sokat utaznak: az alkalmazással arra bátorítjuk őket, hogy olvassanak aközben. A névadásban nem szerettünk volna teljesen elszakadni az elődtől: az út tematika megtartásával született 2024-ben az Út-on. Ez egyrészt kifejezi, hogy Jézus az út, az igazság és az élet, ezért az ő útján járunk, másrészt a lelki és fizikai úton létet is. A kötőjel után szereplő „on” pedig arra az online térre mutat rá, amiben mozgunk. Az apostolok sokféle módon beszéltek az evangéliumról, sok esetben út közben: Fülöp felszállt a szekérre az etióp mellé, az emmausi tanítványok hazafelé menet pedig magával a feltámadt Jézussal találkoztak. Így kísérjük mi is a fiatalokat, miközben a Biblia kinyitásától eljutunk a megértésig, ahogyan ez az etióppal is történt a Gázába vezető úton. Ezeket a lépéseket, állomásokat fejezi ki a dizájn is: az Út-on logót és fejlécet az akkor tizenöt éves fiam találta ki és rajzolta fel először az otthoni üzenőtáblára.

Milyen távlati célja lehet még az applikációnak?

Mivel a bibliaolvasás nem magányos műfaj, fontos volt nekünk, hogy az alkalmazás a gyülekezetek felé mutasson. Tervezzük nekik felajánlani, hogy elmegyünk az ifijükbe: ez jelenthet egy frissítő hatású pluszalkalmat, az Út-on megismerését, vagy egyfajta segítséget, buzdítást ott, ahol még nincs ificsoport. A nyári MEKDSZ-táborban, a Ráday-napokon, az IKON-on és a márciusi ifjúsági vezetőképzőn már kaptunk arra lehetőséget, hogy bemutassuk, hogyan lehet minimális rákészüléssel közösségivé formálni az Út-ont, és ezt alapul véve ifialkalmat, csendesnapot, áhítatot tartani. Több iskolában is ezt szokták felolvasni reggelente: velük szeretnénk egyre szorosabb együttműködést kialakítani. A későbbiekben az applikáción belül egy térképen is jelölnénk, hogy mely gyülekezetekben használják az Út-ont, így annak a fiatalnak, akinek még nincs ifije, könnyebb lenne kapcsolódni valahova, ahol tudja, hogy szintén ilyen bibliaolvasó közösség van. Több mint húsz szerzőnk között nemcsak reformátusokat, hanem evangélikusokat és baptistákat is tudhatunk, akad köztük határon túli és nem magyar anyanyelvű is. Sok önkéntes dolgozik velünk, akik szolgálatból írják az áhítatokat, olvassák fel ezeket a Spotify-ra, továbbá lektorálnak, korrektúráznak, képeket, zenéket válogatnak. Nem mindegyik feladathoz kell teológiai végzettség, és mindig szívesen látunk segítőket, hiszen akár olvasóként, akár önkéntesként merít valaki az Út-onból, amit kapott, azt visszaviheti a gyülekezetébe.

Milyen eszközöket használnak a fiatalok annak érdekében, hogy jobban értsék a Bibliát?

Sok jól működő bibliaolvasási segédlet van, kinek ez, kinek az válik be, a fiatalok pedig szívesen használják ezeket, és igénylik a vezetést. Gyakran előkerül a YouVersion alkalmazás és az abban fellelhető olvasási tervek. Ismerik a Mai Igét, ami sok vitát váltott ki az egyházban a leegyszerűsített, könnyű válaszai miatt. Ahhoz viszont nagyon jó, hogy valaki elinduljon a hitben: egyfajta lelki tej, amiről Pál apostol is beszél, de felnőttként már nem csak tejen élünk, így érdemes komolyabb magyarázatok után nézni. A megkérdezett fiatalokra jellemző még, hogy megelégszenek az ifialkalmakon magyarázott Igével, ahol a kérdéseiket is feltehetik. Kamaszként nekem is volt egy ilyen korszakom: összegyűjtöttem a kérdéseimet, és vittem magammal ifire, vagy kéthetente bejártam a lelkészi hivatalba, és a lelkészt bombáztam velük. Szintén gyakori jelenség, hogy a fiatalok egy Csillagpont vagy ifitábor hatására kezdik el olvasni a Bibliát, de lineárisan, mert azt szoktuk meg, hogy a könyvek alapvetően így épülnek fel, viszont előbb-utóbb valahol elakadnak, mert vagy nem értik, vagy nem értik jól az Igét.

Hol a legszembetűnőbb ez az elakadás?

Amit érzékelek, és a mai napig megdöbbent, hogy a bűn kérdésénél. Egyetemi lelkészként és gimnazisták között is tapasztaltam, hogy ahol Isten sarkos, és azt mondja, ez bűn, ezt irtsd ki, ezt ne fogadd el, ott sokan élik át, hogy nem értenek egyet vele. Tehát már nem arról van szó, hogy az illető érti-e a szöveget vagy sem, hanem azt mondja, hogy ő ezzel nem tud azonosulni. Kialakult ma, én úgy nevezem, egyfajta érzelmi keresztyénség, ami különösen a fiatalokra jellemző: arra helyezik a hangsúlyt, hogy „mit érzek Istenből”, vagyis mikor érzik közel őt magukhoz. Viszont az érzéseink folyamatosan hullámzanak… A népszerű Pál Feri atya mondta egyszer: „Ha mindig azt csinálnám, ahogy érzem magam, akkor sokat ülnék börtönben.” Pedig ő nem egy bűnöző alkat. Népszerű bibliai üzenet, nem csak a keresztyének között, hogy Jézus elfogad úgy, ahogy vagy. Sokan élhetik át különböző rendezvényeken, hogy Isten túlcsorduló szeretete tényleg valóságos. Viszont nem mindig kerül a helyére megfelelően, mit jelent az, hogy bűnösök vagyunk. A jézusi elfogadás nem arra vonatkozik, hogy a bűnös életformát nem kell abbahagyni, megtagadni: jó példa erre, hogy miután Jézus Zákeust rehabilitálja azzal, hogy a házában vacsorázik, Zákeus új életet kezd, és első lépésként visszaadja bűnös módon szerzett vagyonát, sőt kárpótlást is ad azoknak, akiket megrövidített. A házasságtörésen kapott asszonynak pedig Jézus egyenesen azt mondja, miután megmentette a megkövezéstől: én nem ítéllek el, és ne vétkezz többet. A bűn fogalma rosszul rögzült a világunkban: ma egy átlagos ember számára a bűn szabályszegést jelent. Arról is kapunk egy világ által kialakított képet, hogyan kellene Jézushoz kapcsolódni, és mit jelent a jézusi szeretet. E szerint az Atya haragvó, sokszor kegyetlen, de Jézus feltétel nélkül szeret. Ez a szétválasztás viszont veszélyes, és nem vezet jóra. Ezért is tartom fontosnak, hogy vallástanárként értsem és tudjam, hogy a gyerekek, fiatalok miben vannak, mit éreznek, mi érdekli őket, ezért mindig adok teret arra, hogy ők kérdezzenek. Ha átélik, hogy érzelmileg jelen vagyok a számukra, és figyelek rájuk, akkor ők is figyelnek rám és arra, amit én mondok, ez pedig hitelessé teszi azt az üzenetet, amit képviselek. Másfelől érdemes folyamatosan visszakérdezni, hogy ők mit hallottak, értettek meg abból, amit mondtam. A hitoktatók hatással vannak a gyerekek istenképére. Hallottam egy srácról, akinek gyerekhittanon azt tanították, hogy Isten feltétel nélkül szeret, majd ha jól felelt, cukorkával és egyebekkel jutalmazták. Egy idő után ez a fiú megfogalmazta, hogy ha van Isten, és ilyen a képviselője, akkor ő mégsem igazán „jó fej” Isten. Ugyanez a probléma azzal, amikor azt mondjuk: ha jó leszel, a Mikulás vagy az angyalka hoz neked valamit. Ezután pedig nem értjük, hogy miért nem merik elfogadni a fiatalok és a felnőttek, hogy a kegyelem tényleg ingyen van. Nem nekem kell valamit teljesíteni, hanem „csak” hittel elfogadni Isten megváltó szeretetét.

A hiteles jelenlét mellett milyen tippeket adhatunk a bibliaolvasás módszerére?

Valójában az az első, ha segíteni akarunk a fiataloknak, hogy elgondolkodunk azon, mi értünk-e pontosan mindent, és hogy nekünk vannak-e kérdéseink. Merjünk szembenézni azzal, ha mi sem értünk feltétlen mindent Istenből, a Bibliából! Ismerjük el, hogyha nem tudjuk a választ, de utána tudunk nézni, sőt utána tudunk nézni az érintett fiatallal közösen! Persze nem mindenre vannak válaszaink: olykor bízzuk rá Istenre, hogy ő tudja, mit miért tesz. Vagy ha már megszólított egy történet vagy Ige, merjük elmesélni a fiataloknak, hogy az mit adott nekünk egy-egy élethelyzetben. Amikor feltesszük a kérdést a diákoknak, miért nem olvasnak Bibliát, sok esetben kiderül, hogy a szüleik sem teszik. Talán azért, mert ők sem mindig értik, illetve nem tanították meg őket a rendszeres, értő bibliaolvasásra. Döntő jelentőséggel bír, hogy a szülők olvassák-e rendszeresen a Szentírást. Kaptunk olyan visszajelzéseket, hogy az Út-on applikációnkat, illetve annak Facebook-oldalát a szülői réteg is szívesen használja és osztja meg. Teljesen egyetértek azzal, amit Ablonczy Árontól, a Zsinati Hivatal ifjúsági osztályának vezetőjétől hallottam: „Az ifjúsági munka a szülőkkel való foglalkozással kezdődik.” A hitre és egyben a bibliaolvasásra való nevelés ugyanis nemcsak a lelkész és a hitoktató feladata és felelőssége, hanem a szülőké is.