Az ima egyszerre ösztön és lelki ajándék. Ösztönként velünk született, de hiányos istenismeretünkre adott válasz. Lelki ajándékként viszont az Isten által megkezdett beszélgetés folytatása. Szeretnénk tovább vinni ezt a párbeszédet? Tanulható az imádkozás? A többi között ezekre is választ kaphatunk a világhírű teológus és lelkipásztor Timothy Keller Ima – Isten közelsége és magasztalása című könyvéből, amely az imádság éve alkalmából magyarul is megjelent.
A Kálvin Kiadó és a Harmat Kiadó gondozásában jelent meg magyarul Timothy Keller Ima – Isten közelsége és magasztalása (Prayer: Experiencing Awe and Intimacy with God, 2014) című könyve. A teológiai és gyakorlati lelkiségi kötet az evangéliumi gyökerű imádság gazdagságába vezet be, nem csupán elméleti értekezés, hanem őszinte és gyakorlatias útmutató. Timothy Keller a tőle megszokott alapossággal bemutatja az imádság sokféleségét, miközben gyakorlati utat is kínál a rendszeres imaélethez. A gyülekezeti tapasztalataiból merítő szerző saját imaéletével kapcsolatos küzdelmeit is megosztja.
Az öt részre tagolt kiadványban olvashatunk az imádság jelentéséről, annak szükségességéről. Arról is ír a szerző, hogyan tanulhatunk imádkozni. Elmélkedhetünk a Miatyánkról, amely összefoglalja az összes többi imát, és alapvető útmutatást ad a hangsúlyokról és témákról, a célról, sőt még a lelkületről is. Szent Ágoston, Luther Márton és Kálvin János értelmezésén keresztül vizsgálja meg Jézus imájának mélységeit, kiaknázva az egyháztanítók bölcsességét is.
Timothy Keller felhívja a figyelmet arra, hogy az imádság nem egy kötelesség vagy technika, hanem Isten nagyszerűségének és dicsőségének átélése. Tapasztalata szerint sok nem vallásos, szkeptikus ember megdöbben, amikor azon kapja magát, hogy imádkozik, bár formálisan nem hisz Istenben. Az ima ugyanis természetes emberi ösztön. Amikor Jézus nevében, az ő megváltásában bízva imádkozunk, „ünneplőbe” öltüzünk.
A világhírű teológus és lelkipásztor azt írja: az ima jellegét az határozza meg, hogy milyen az az Isten, akit el szeretnénk érni. A keresztyének a Szentháromság Istenhez imádkoznak. Isten a mi szerető Atyánk, Krisztus a mi közbenjárónk, aki biztosítja, hogy a mindenség trónja elé járulhassunk, és mert a Szentlélek maga lakozik bennünk. Az ima hagyományos formái – a dicsőítés, bűnvallás, hálaadás, könyörgés – konkrét gyakorlatok, ugyanakkor mély tapasztalások. Az imádság egyszerre áhítat és közelség, küzdelem és valóság.
A szerző felidézi, hogy Jézus imádkozni tanította tanítványait, imádsággal gyógyított, elítélte a templomi istentisztelet megzavarását, és ragaszkodott ahhoz, hogy egyes démonokat csak imádsággal lehet kiűzni. Gyakran és rendszeresen imádkozott, hangos kiáltásokkal és könnyek között, és néha egész éjszaka. Legnagyobb válságában is imádkozott, a halála előtti éjszakán a Gecsemáné-kertben, végül imádkozva halt meg.
Timothy Keller úgy fogalmaz, hogy az imádságot rendszeresen, kitartóan, elszántan és állhatatosan kell végezni legalább naponta, függetlenül attól, hogy van-e kedvünk hozzá vagy sem. Az Ima című könyve a napi imában is segíti olvasóját, ószövetségi és újszövetségi szereplők gyakorlata is utat mutat számunkra. A kötetben egy munkanapba is beilleszthető, többféle hosszúságú reggeli és esti imagyakorlatokat is megtalálhatunk, akár még csak most ismerkedünk az imádságos élettel, akár már haladónak számítunk. A szerző megfogalmazása szerint az ima a szív zarándokútja, amely nem ritkán hosszú, nehéz és kimerítő vállalkozás.
– Isten nem egyszerűen a fohászainkat várja el, hanem az egész lényünket, és senki, aki elindul az imádkozás nehéz, élethosszig tartó útján, nem tudja még, kicsoda valójában. Csak az ima tudja felfedni előttünk valódi önmagunkat, mert Isten előtt tudjuk meglátni igazi valónkat és azzá válni – írja Timothy Keller. A könyv önvizsgálatra és bűnbánatra is hív, mert az ima őszinteséget és önismeretet igényel és teremt. Az amerikai lelkipásztor könyvében azt kívánja bemutatni, hogy az ima egyszerre beszélgetés és találkozás Istennel, ám nem szigorúan magánügy. Amennyire csak lehetséges, másokkal együtt kell gyakorolnunk. Ha az imádság lényege a párbeszéd Istennel, és ha a célja az, hogy jobban megismerjük az Urat, akkor mindezek közösségben valósulhatnak meg legjobban.
Timothy Keller (1950–2023) lelkipásztor nevét a mára ötezer tagot számláló manhattani Redeemer Presbiteriánus Gyülekezet megalapítása tette híressé, ahol elsősorban a szkeptikus, városi értelmiséget igyekezett megszólítani az evangélium radikális üzenetével. Harminc könyve több tucat nyelven jelent meg, és több mint hatmillió példányban kelt el világszerte.