Immár húsz éve, hogy a Művészetek Völgyében jelen vannak a reformátusok, akik idén a templomban rendezett kiállítás, a zenés istentiszteletek és más programok mellett hét tematikus paddal várták a fesztivál közönségét – írja a Reformátusok Lapja legfrissebb számában.
Még mindig aládúcolva áll a kántortanítói ház a taliándörögdi református templom szomszédságában, pedig arra számítottunk, hogy megújult épület fogad majd a 30. Művészetek Völgye fesztiválon – kezdi riportját a lap munkatársa. Hozzáteszi: már 2019-ben sem volt használható a ház, és mivel építési területnek számított, az udvart is kordonnal zárták le a látogatók elől. Most sincs ez másként.
Kávé azért akad
Pedig a kántortanítói ház nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Református Udvar a Művészetek Völgyének egyik autentikus helyszínévé váljon, amely a látogatók szerint a leginkább megőrizte azokat az értékeket, amelyeket a több évtizedes fesztivál a kezdetektől fogva fontosnak tart. Az épület volt már festőműhely és kávéház is a korábbi években, a kávé és a vers pedig az évek alatt összefonódott a Református Udvar nevével. – Áll és áll. Áll még, ami örömteli, mert két év alatt nem dőlt össze, viszont áll a felújítása is – foglalja össze a romos, jobb sorsra érdemes ház helyzetét Bölcsföldi András lelkipásztor az újságnak. A projektekért felelős koordinátor bízik abban, hogy egyszer majd újra birtokba vehetik a házat, de az idő a renoválás ellen dolgozik.
Csak a templom
A szűkített terület miatt idén nincs Református Udvar, a Művészetek Völgye programfüzetében is csak Református Templomként szerepel a helyszín. Mint azt a lelkipásztor a lapnak elmondja: alkalmi eseményeiknek idén a templom ad otthont, most éppen művészetterápiás alkotóműhely folyik a háromszáz éves falak között. A hajlék minden napon áhítatos percek helyszíne is, ahol mély beszélgetéseken és koncerteken is részt vehetnek a fesztiválozók, a rendezvény alatt pedig két zenés istentiszteletre is várja őket a gyülekezet.
Utcákon, tereken
Taliándörögdön szétszórva hét tematikus padot állítottak fel a szervezők, amelyek szimbolikusak és interaktívak is egyben. – Abból a kényszerhelyzetből indultunk ki, hogy tulajdonképpen nincs helyünk, nem tudunk ott lenni, ahol szoktunk, az udvarban. Ezekkel a padokkal azt szeretnénk kifejezni, hogy Isten mellé mindig oda lehet telepedni, lehet kérdezni – foglalja össze a szabadtéri installációk mögött álló gondolatokat Bölcsföldi András. A lelkész szerint az egyik legnépszerűbb a Hajlék nélküliek padja, amely már az első este „önálló életre kelt”. A padnál elolvasható többek között Balogh-Horváth Mariann léleknyitogató gondolatsora az otthonról és erről a padról, illetve Lackfi János A hajlékkészítés zsoltára című verse.
Élő víz kútja
Hogy mi lesz a következő évben a Református Udvarral, az nagyban függ attól, hogy milyen sors vár a kántortanítói házra, de más megoldáson is gondolkodnak. – Van jövő – bizakodik Bölcsföldi András. – Van négy református család, akik az elmúlt években vettek itt házat. Elképzelhető, hogy megosztják majd velünk a portájukat.
Szabó György építész és lelkipásztor-teológus felesége, Szabóné László Lilla az egyik az említett négy család közül. Ebben az évben a Művészetek Völgye programsorozatába is bekapcsolódtak a házuk előtt álló öreg kút köré épített installációval. – Örökbe fogadtuk a kutat, amely valójában közkút, majd a baráti társasággal közösen felújítottuk és kútházat építettünk rá. Azért lett az Élő víz kútja, mert habár a vize nem iható, szerettük volna, ha forrássá válik az ide látogatók számára – mondja Szabó György a Reformátusok Lapjának.
– Az első ötlet az volt, hogy készítsünk egy könyvszekrényt a kútházba, de szerettünk volna valamiféle pluszt is adni – veszi át a szót Szabóné László Lilla, aki több éve szervezőként is részt vesz a Református Udvar életében. Így amellett, hogy a könyvszekrényben olyan műveket helyeztek el, amelyek kapcsolódnak a kutakhoz és a szomjúsághoz, kérdéseket is támasztanak az olvasókban. A házaspár úgy tapasztalja, az árnyas fa alatt lévő kút és a mellette álló pad népszerűek a fesztiválozók körében.
A harmincadik
Tavaly a pandémia miatt a többi nyári fesztiválhoz hasonlóan a Művészetek Völgye is elmaradt, így az augusztus elsején véget ért rendezvény lett a harmincadik. Oszkó-Jakab Natália főszervező örül, hogy mind a három nagyobb felekezet képviselteti magát a fesztiválon. – Szeretem, ahogyan hozzányúlnak egy-egy témához és nem erőszakolják rá a fesztiválozókra a mondanivalót, hanem elgondolkodtatóan, ráébresztően közlik azt. Épp miattuk jó terep évzárásra és évnyitásra egyaránt a Művészetek Völgye, ahol fújhatunk egyet és újrakezdhetjük egy-egy gondolatunkat.
A teljes cikket elolvashatják a Reformátusok Lapja legfrissebb számában, melyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!