„Vannak vidékek legbelül”

Az udvargazdai szolgálatot ellátó Szabó György építészt és feleségét, Szabóné László Lilla lelkipásztort, teológiai tanárt először a „Vannak vidékek legbelül” mottóról kérdeztem, amely meghatározta az udvar és a programok kialakítását. A látogatók közül a legtöbben a nagyváros zajából és sűrűjéből érkeznek a völgybe, a vidék így sokaknak a nyaraláshoz, pihenéshez és a szabadsághoz kapcsolódik. A református templomudvarban kialakított installációk, kreatív és játékos elemek segítségével a külső felől a belső tájak felé terelik a látogatókat. A templomban Egri Erzsébet Várvölgyön élő festőművész Balaton-felvidéket ábrázoló tájképei szintén ezt a mottót tükrözik. A festmények egyik különlegessége a spirituális dimenzió, egyes tájképi elemek szimbólummá válnak alkotásain: a domb, amely akár Golgotává változik, néhány legelésző bárányból pedig Isten népe lesz.

Az udvargazdák és segítőik a vidék témájához kapcsolódóan hozták létre a templomkertben kialakított imaösvényt is, amely a fesztivál tíz napját jelképezve különböző tájakon keresztül visz végig minket: hegyeken, völgyeken, pusztán és forráson át. Az ábrázolt tájakhoz verseket párosítottak, így párbeszédbe kerülhetünk költőinkkel. – Nem ritkán ablakokon keresztül nézünk rá a tájra. Ezért régi ablakkeretekre festettük fel a verseket. Ennek a varázsából született a gondolat, hogy belső világunk keretezi azt, amilyennek látjuk a tájat, a versek pedig újrakeretezik azokat. Az imaösvény tíz állomása segít a látogatóknak jobban átélniük a vidék nyugalmát, hogy befelé is figyelve megtalálják a lelki tájékozódási pontokat – fejtette ki Szabóné László Lilla.

Az udvargazdák különlegesnek nevezték a LéleKzet Református Udvar elemeinek kialakítását, az alkotás folyamatát a beszélgetésektől, az ötletelésektől a megvalósításig. Ahogyan az udvart a különböző kézműves installációkkal, dekorációkkal létrehozták, az megtelt tartalommal. Ajándéknak tartják megélni, hogy Isten ehhez egy közösséget választ ki magának. A templomban és az udvarban minden csapatmunka eredménye. Lilla és György önkéntesként látják el az udvargazdai szolgálatot, ők a völgyben töltik szabadságukat. Barátaikkal, gyerekeikkel és azokkal a szolgálókkal, akiket, ahogy Lilla fogalmazott: odafúj a Lélek. Az önkéntesek között sok a fiatal, középiskolás vagy egyetemista, olyan szolgálók is érkeztek, akiket nem is ismertek korábban, de szerettek volna közreműködni a református udvar tevékenységében. Több család pedig évek óta stabil résztvevője a segítői csapatnak, emellett érkezik olyan segítő, aki korábban látogató volt, de mára beállt önkénteskedni.

Az udvarba látogatók között sokak számára fontos, hogy van egy helyszín, amely kapcsolódik az identitásukhoz. Egy összművészeti fesztiválon is otthon érezhetik magukat. Sok látogató van, akik csupán érdeklődésből térnek be, de nincs kapcsolatuk az egyházzal. A házaspár szerint ezért a LéleKzet Református Udvar olyan küldetési hely, ahol a vendéglátáson keresztül válik élővé az evangélium. Megélhetik, hogy egy fesztiválon létrejött találkozásban is ott lehet Isten. Lilla szerint a nyitott templomajtó is ezt fejezi ki, ahol közösen elkészíthető tájkép, szőnyeg és színes papírlapokból hajtogatható madarak és virágok jelképezik az odalátogatók jelenlétét is, ezekbe saját megfogalmazású imáikat, kéréseiket tehetik bele.

Ottjártunkkor Vadász Márta lelkipásztor, a Pápai Református Kollégium és Gimnázium vallástanára éppen bibliodráma-műhelyt tartott a református udvarban. – A személyes élmények megélése egy bibliai történeten keresztül rendkívül gazdagító. Az is érdekes minden alkalommal, ahogyan a résztvevőkből egy időre közösség válik. Az ilyen foglakozások lényege a találkozás a többiekkel, önmagunkkal. A Lélek ereje által pedig miért ne lehetne találkozás Istennel? – fejtette ki Márta.

A református templomudvarban áhítattal kezdődnek és zárulnak a napok, amelyek szintén a vidékeinkhez kapcsolódnak. Márta a pusztaság témáján keresztül építette fel az alkalom menetét a résztvevők számára. Máté evangéliumából választott történetet, amelyben Jézus felmegy egy hegyre a Galileai-tenger mellett, és a sokaság követi őt. Bénák, sánták, vakok, a társadalom peremén élők mennek hozzá a pusztába, gyógyulásban reménykedve. Márta szerint Jézus mindig akkor megy a pusztába, amikor az Atyával akar bensőséges kapcsolatba kerülni, elvonulva, egyedül. De ebben a történetben követik, keresik azok, akik magukban is hordoznak valami kietlenséget, ijesztőt, ami a betegségben nyilvánul meg, és azt, hogy a társadalom kitaszítottjai. Márta a bibliodráma egyik csodájának mondta azt, hogy olyan látásmódba helyez egy történetet, amelyre korábban nem is gondoltunk volna. A foglalkozásokon nem szükséges a Biblia ismerete és a színészi képesség sem. A történetek feldolgozásával mindenki ad és kap is valamit, amit magával vihet. Egy fesztiválon kialakuló csoport gyakran idegenekből áll össze, amit foglalkozásvezetőként is izgalmas feladatnak nevezett a szakember. Ahogyan azt is, hogy egy-egy ilyen alkalom esélyt ad valamennyire megismerni egymást és a Szentírást is.

A Művészetek Völgyébe sok fiatal látogat el minden évben, akik az éppen felkapott zenekar miatt érkeznek oda. A református udvarban szolgálók célja, hogy fel tudják kelteni az ő érdeklődésüket is a lelki tartalom iránt. Sokat tanakodnak azon, hogyan tudnának ebben előrébb lépni. Szabóné László Lilla elmesélt egy számára kedves történetet a tavalyi fesztiválról. Találkoztak egy fiatallal, akit bár rendszeresen láttak az udvarban, de nem igazán találta a helyét. Később egy esti koncerten a többezres tömegben szinte a nyakukba ugrott, amikor megismerte őket. Megosztotta velük, hogy számára a református udvar a legkedvesebb hely a fesztiválon, szinte az otthonává vált, megérzett valamit, amihez kötődni tudott. Az udvargazdák küldetésüknek érzik, hogy az önmagukat kereső fiataloknak is olyan hellyé válhasson a templomkert, ahol megélhetik, hogy valaki meghallgatja őket, érezhetik, hogy elfogadják őket és beszélgetnek velük. Szeretnének gyerekprogramokat is a jövőben, mivel azt tapasztalják, a családok tudatosabban keresik a gyerekeiknek szóló programokat a Művészetek Völgyében, ezért ők is tartottak ehhez a tematikához kapcsolódó napot, ahová sok látogató érkezett.

A templomtér és az udvar mellett a hajdani kántortanító háza is különleges, ám jelenleg romos állapotú, ezért tervezik a felújítását, hogy bevonják a református udvar egyik helyszíneként. Szabó György elmondta: a ház a falu egyik legrégibb épülete. Ha lelkipásztora nem is volt mindig a helyi gyülekezetnek, de kántortanítója igen, aki falusi iskolát működtetett benne. Egy műemléki felmérés során kiderült, hogy az épület középkori eredetű, amelyet később bővítettek, mára azonban veszélyesen leromlott az állapota, ezért sokan inkább lebontanák. – Mégis érdemes bekapcsolódnunk abba a küldetésbe, amelyet egyházunk is képvisel, hogy a régit vagy elhasználtat ne kidobjuk, hanem hasznosítsuk újra. Velünk, emberekkel is ezt teszi Isten. Ezért is fontos számomra megmenteni egy ilyen öreg házat. Az is a terveink között szerepel, hogy az épület a későbbi hasonló szolgálatoknak biztos hátterévé váljon. Most forrást keresünk arra, hogy felújíthassuk. Ha ez sikerülne, egyfajta művésztelepként, fesztiválmisszióként működhetne nemcsak a fesztivál idején, hanem az év más napjain is. Ennek megvalósításához keressük az utat, próbálunk lépésről lépésre haladni. Hisszük, hogy Isten mindig megnyitja a következő ajtót. Szeretném, ha maga a ház megújulása is egy közösségi művészi alkotófolyamattá válna, megélhetnénk ennek örömét – mondta el terveit Szabó György.

A kántortanító házáról részletesebben itt olvashatnak.