Fák, magaságyások és élőképek Majosházán – így tanítja a teremtésvédelem mindennapi gyakorlatát Kégli Erzsébet intézményvezető. Szűcs Boglárka, a Teremtés hete segédanyag szerkesztői csapatának munkatársa pedig arról beszél, hogyan újíthat meg közösséget és természetet is a Lélek kiáradása.
Mikor kapták meg az ökogyülekezeti címet?
Kégli Erzsébet: 2019-ben csatlakoztunk az ökogyülekezeti programhoz. Ezt követően, két éven keresztül, minden évben beszámolót készítettünk arról, hogyan valósítjuk meg a teremtésvédelem célkitűzéseit a gyülekezeti és iskolai közösségben. A folyamatos munka eredményeként örökös ökogyülekezeti tagságot kaptunk, ami azóta is büszkeségünk és elkötelezettségünk egyik jele.
Mit kezd az iskola ezzel a címmel, mit tesznek a teremtés megóvásáért?
A cím nem puszta elismerés számunkra, hanem olyan értékrendet is képvisel, amelyet tudatosan beépítünk a nevelési folyamatba. A tanév során kiemelt szerepe van a teremtés hetének, amely minden évben új tematika köré szerveződik, és egy kijelölt pedagógus koordinálja. Ez az időszak mindig új színeket hoz a közösségi életbe, ugyanakkor nem kizárólag erre az egy hétre korlátozódik a teremtésvédelem. A korábbi években például makettet készítettek a gyerekek Majosházáról, amikor a diákok saját településük értékeivel és azok megőrzésének fontosságával ismerkedtek meg.
A ballagó osztályok minden évben fát ültetnek az iskola udvarán, ez már hagyománnyá vált. Volt, amikor az iskola környezetének szépítése került előtérbe, virágültetések zajlottak, ágyásokat alakítottak ki, gyakorlókertet hoztak létre. Különösen emlékezetes volt egy olyan projekt, ahol a diákok a Föld állatairól készítettek alkotásokat, és ezekből szabadtéri kiállítást rendeztek az iskola kerítésén. Egy másik alkalommal a gyerekek közösen formáltak élőképet, amelyet drónnal rögzítettek: a kisebbek dobogó szívet, a nagyobbak repülő sast jelenítettek meg. Egy rendhagyó előadás kedvéért pedig orvostanhallgató érkezett az iskolába, aki az emberről mint Isten teremtményéről beszélt, és segített a gyerekeknek megérteni, hogy tudomány és hit nem egymás ellentétei, hanem összefonódó igazságok.
A helyi kezdeményezések illeszkednek abba a tágabb ökumenikus keretbe, amelyet a teremtés hete kínál. Az idei mottó – „Végül kiárad ránk a lélek” – Ézsaiás próféta könyvéből származik, és nemcsak a hazai hét, hanem a nemzetközi Season of Creation központi Igéje is. Erről beszélgettünk Szűcs Boglárkával, a Teremtés hete segédanyag szerkesztői csapatának munkatársával.
Miért éppen ez lett az idei teremtés hete mottója: „Végül kiárad ránk a lélek”?
Szűcs Boglárka: Az idézet Ézsaiás próféta könyvéből származik, és nemcsak az idei teremtés hete, hanem a nemzetközi Season of Creation központi Igéje is. A választásunkat több szempont is befolyásolta: a nemzetközi ökumenikus irányelvek, de hazai aktualitások, társadalmi kérdések is. Ez az Ige arra világít rá, hogy a Szentlélek képes újjáteremteni nemcsak a természetet, hanem az emberi kapcsolatokat, közösségeinket és a belső világunkat is. A célunk, hogy ez az időszak ne egy szigorúan strukturált teológiai tananyag legyen, hanem inkább egy szelíd meghívás az elcsendesedésre, lelassulásra, újrakapcsolódásra a teremtett világgal és önmagunkkal.
A tematikus segédanyag hét napra épül. Miben segíti ez a közösségek lelki elmélyülését?
A kiadvány minden naphoz imádságot és közösségi foglalkozási javaslatokat kínál, emellett gazdag illusztrációs anyaggal dolgozik, tartalmaz gyakorlatokat, valamint történelmi és spirituális hivatkozásokat is. Van benne imaösvény, tudományos cikk, sőt gyerekeknek szóló meseanyag is – például Borka és Beni a templomkertben története.
Milyen célközönséget szeretnének elérni ezzel a füzettel, és milyen formában javasolják a használatát?
Hitoktatók, lelkészek, iskolai pedagógusok, ifjúsági munkások, ők a leggyakoribb felhasználói a kiadványnak. Számukra különösen nagy segítség, hogy nem kell önállóan tematikát kidolgozniuk, hanem egy már előkészített, lépésről lépésre vezető anyag áll a rendelkezésükre. Bár a teremtés hetére készül, a tartalom messze túlmutat azon. Használható év közbeni alkalmakra is, hittanórán, iskolai programokon, gyülekezeti beszélgetéseken vagy akár családi lelki alkalmakon. Az imaösvény például teljesen időtől függetlenül alkalmazható, helyi adaptációkkal bármikor bevethető.
Mitől különösen mély vagy kihívást jelentő az idei anyag?
Idén az anyag feldolgozása három fő lelki mozgásra épül: elbukás, megtérés, újjáteremtés. Az Ézsaiás próféta könyve 32. fejezetéből vett szakasz alapján olyan témákat járunk körbe, mint a gyász, elhagyatottság, a Szentlélek kiáradása, béke, nyugalom, igazság, boldogság és az áldott élet kérdése. Nem pusztán gyakorlati példákat adunk, hanem mély lelki-szellemi kérdéseket is felvetünk. Ezek a témák nehéz kérdésekre adhatnak választ: miért vagyunk békétlenek önmagunkkal, egymással, a természettel? Hogyan tudunk ezekkel a belső és külső feszültségekkel békét kötni?
Milyen változást remélnek, milyen hatása lehet ennek a hétnek a közösségekre?
Ha egy közösség mélyen foglalkozik az anyaggal, lehetősége nyílik felismerni az ember és Isten, ember és ember, valamint ember és természet közti kapcsolatok törékenységét – és újraformálni azokat. Ha ez megtörténik, akkor a békesség irányába történő változás valódi és tartós lehet. Az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport minden évben ösztönzi a gyülekezeteket, hogy szervezzenek programokat a teremtés hetére. Ezek lehetnek hagyományos hitéleti alkalmak, mint egy tematikus istentisztelet vagy imaösvény, de kézműves vásárok, ruhacserebörzék, faültetések vagy közösségi kertek kialakítása is remek példák. Ezeket online regisztrációval lehet jelezni, és így felkerülnek egy országos ökumenikus térképre is. Nagyon sok református közösség csatlakozott az elmúlt években, a legkülönfélébb programokkal, az óvodától kezdve egészen az idősek otthonáig. Ezek mind azt mutatják, hogy kis lépések is vezethetnek jelentős változáshoz – a közösségek pedig valódi mintát mutathatnak a társadalomnak. A teremtés hete arra is fel szeretné hívni a figyelmet, hogy a teremtett világ védelme nem kampányszerű feladat, hanem a hitből fakadó mindennapi felelősség. Legyen szó egy iskolaudvaron elültetett fáról, egy közösségi imaösvényről vagy a Szentlélek újjáteremtő erejére való rácsodálkozásról: minden apró tett egy nagyobb egész része. A helyi kezdeményezések és a nemzetközi ökumenikus ünnep közös üzenete, hogy Isten világát nem birtokoljuk, hanem gondjára bízattunk – és rajtunk múlik, milyen állapotban adjuk tovább a következő nemzedéknek.
A közösségeknek, gyülekezeteknek lehetőségük van saját programjaik regisztrálására, ezzel is ösztönözve másokat.