Vezetni és vezetve lenni: tanítványként Jézus közelségében

A konferenciára belépve nyomban a pezsgésnek az a kellemes érzete foghatott el minket, amelybe érdemes belemerülni. Itt természetesen adódott, hogy mindenki mindenkivel tegeződik, az sem számított, hogy teológusként vagy éppen kezdő ifjúsági munkásként veszünk-e részt a programokon: egyike voltunk annak a háromszáznyolcvan elszánt jelentkezőnek, aki úgy döntött, tanítványból tanítványozóvá szeretne válni, és ezért erre az alkalomra elengedhetetlenül szüksége van. A velünk szembejövőket ezúttal nem leküzdendő akadályoknak láttuk, akiken célunk eléréséhez át kell kászálódnunk egy túlzsúfolt buszon utazva, hanem hús-vér embereknek, akikkel érdemes beszédbe bocsátkozni – hiszen most három napig egy irányba tartottunk, közös fedélzeten, sőt mi több: felettébb érdekes dolgokat tanulhattunk tőlük. Mint kiderült, a régi motorosok mellett helye volt itt olyanoknak is, akik még el sem kezdték az ifjúsági munkát, csak készülnek rá. Volt, akit a lelkésze küldött, de olyan is akadt, akit az égvilágon semmivel sem lehetett volna visszatartani a jelentkezéstől. Ám annak sem kellett rosszul éreznie magát, akinek még „fogalma sem volt, miért jött el”. És azon is csak mosolyogni tudtunk, ha valaki ámulva döbbent rá, hogy ez egy teológia székháza, és ő egyenesen az „oroszlán barlangjába” jött.

A Ráday Ház aulájában található expón huszonkét szervezet képviseltette magát. A konferencia egészére jellemzően nemcsak a kiállítók, de a résztvevők, az előadók, sőt még a szervezők többsége is református hátterű. Így a standok mögött találkozhattunk a teljesség igénye nélkül a Refisz, a Sófár, a Csillagpont vagy éppen az SDG szervezetek lelkes munkatársaival. Ezeken a helyeken a különféle prospektusok mellett kedvezményesen meg lehetett vásárolni ajándéktárgyakat, logóval ellátott, így identitásunkat és hovatartozásunkat kifejező, menő sapkákat és pulcsikat is beszerezhettünk. Bár a lelkes önkéntesek a kérdéseinkre készségesen válaszoltak, a túlságosan érdeklődőknek nem ártott vigyázni, mert megpróbálkozhattak a „beszervezésünkkel” is! Helyénvaló ez így, hiszen év közben ezeken az egyesületeken keresztül tudnak az ifjúsági vezetők tovább fejlődni, illetve még nagyobb szolgálati területhez és több gyakorlási lehetőséghez hozzáférni. Továbbá így van módjuk az elszigetelődés, a motivációvesztés és a lassú kiégés helyett más szolgálattevőkkel élő és megújító, egymást támogató kapcsolatban maradni.

A kiállítók rövid bemutatókkal készültek az érdeklődők számára, de ezen felül is kitettek magukért, hiszen jelentős árengedményekkel, érdekesebbnél érdekesebb molinókkal, ingyen elvihető bibliai térképpel és idővonallal, társasjátékokkal, kedvezményesen megvásárolható énekgyűjteményekkel és a szolgálatunk során nélkülözhetetlen ifióravázlatokkal vagy éppen egy kis nassolnivalóval csalogattak minél több fiatalt a pultjaikhoz. Emellett részt vehettünk aláírásgyűjtő bingóban, babszemes véleményszavazásban, de akár stílusos papírrepülőt is hajtogathattunk, és különféle nyereményekért próbára tehettük bibliaismereti tudásunkat.

Az előttünk álló nyárra készülve felbecsülhetetlen értékű ismeretekre sikerült szert tennünk, ahogyan standról standra vándorolva megtudtuk, hogy például mely szervezeteknek van természetközelben bérelhető faháza, ahová esetleg elvihetjük elcsendesedni vágyó ifiseinket. A Fiatalok Krisztusért Alapítványnál (YFC) akár egy komplett ifi beindításában is segédkeznek. És mint az Exodusnál kiderült: velük Erdélyben eltölthetünk egy egész napot egy pásztorral, miközben áttekintjük a juhokról szóló bibliai igeszakaszokat. Kell ennél nagyobb kaland?!

Még bőven lett volna miért elidőzni e mozgalmas helyen, de a közelgő dicsőítés és plenáris előadás miatt hamarosan a díszterem felé vettük az irányt. Ez utóbbi valójában az igehirdetés kreatív alkalmát teremtette meg. Baczynski László tagja volt annak a csapatnak, amely kidolgozta a plenáris sorozatok tematikáját, így készséggel és kedélyesen válaszolt ezzel kapcsolatos kérdéseinkre. Mint elmondta, a többi előkészítővel együtt kulcsfontosságúnak tartották a megfelelő kiindulópont kiválasztását, így az első előadásban Jézus személyétől indultunk el, aki elhív minket az ő követésére.

Már az arányok is jelzésértékűek: bár a tanítványozást tették a konferencia fő témájává, mégis csupán az utolsó alkalom szólt, és az is csak kitekintő jelleggel, a szolgálatról, a tanítvánnyá tételről. Ezzel szemben három előadás foglalkozott azzal, hogy Isten kapcsolatra hív meg minket, amelyből bátran töltekezhetünk. Ennek a megélése vezet majd el minket odáig, hogy ezt tovább is tudjuk adni másoknak – fogalmazott a Timóteus Társaság vezetője. A főelőadó szerint csak abból vagyunk képesek szolgálni, amit mi korábban már megéltünk, ezért folyamatosan növekednünk kell, időt szánva a kérdezésre és a közös gondolkodásra is. Mint mondta, éppen ezért úgy gondolta, az ifjúsági vezetőknek a tanítványi képzés mellett a szívformálódás minősített alkalmává kell válnia az IVK-nak, ahol elsajátíthatják a jézusi pedagógiát, amely mentén az Istennel való kapcsolat, az evangéliumban való megújulás – a tanítványság lényegeként – egész életükben prioritás marad.

Rengeteg teendője közepette sikerült a fotósnak lencsevégre kapnia Uri-Kovács Dánielt, az országunkban hiánypótló módon 2017-ben létrejött konferenciát 2019 óta évről évre megszervező Ifjúságépítők nevű szervezet vezetőjét, aki egy rövid beszélgetésre is elvonult velünk. A fiatal lelkész a szó eredeti értelmében még most is tanítványnak gondolja magát, miközben már részt vett három ifiközösség megszervezésében, itt a vezetés modul egyik előadója volt, és emellett még számtalan egyéb felelősségteljes feladat hárult rá. Mint elmondja, folyamatosan olyan közös platform kialakításán fáradoznak, amelyen a különböző felekezetű ifivezetők találkozhatnak és tanulhatnak egymástól. Munkatársaival együtt hisz a gyakorlatban megvalósuló ökumenizmus ajándékában, valamint a kölcsönösen meggazdagító értékátadás és összefogás realitásában.

Az idei találkozó különlegességét az adta, hogy az új modulrendszer révén elmélyedhettünk egy általunk választott témában. A következő években visszatérve pedig mi magunk választhatjuk majd ki személyes szakmai fejlődésünk további irányait. Ezek a modulok az ifjúsági misszióban elengedhetetlen tizenkét területet fedik le. Ilyenek: a közösségépítés, a teológia, a lelkigondozás, az önismeret, a módszertan vagy éppen a digitalizáció kérdéseivel foglalkozó műhelyek.

Az Ifjúságépítők vezetője hálás a konferenciát koordináló és lebonyolító munkatársaiért, a több tucat önkéntesért és a bármikor mozgósítható partnerszervezetekért: az ő segítségükkel minden olajozottan működött, így akkor sem estek kétségbe, amikor éppen a fő előadás előtt megdőlt a kivetítő képernyője.

Uri-Kovács Dánieltől elköszönve a szabad sávokban további impulzusokat nyerhettünk a változatos tematikájú, húszperces mikroelőadásokon (sufni-talk) és szemináriumokon keresztül. Némelyeket egzisztenciálisan érinthettek a generációs különbségekkel, a mentorság és a lelki vezetés vagy egy ifi elindításának kérdéseivel foglalkozó előadások. Ki ne akarta volna elsajátítani emellett még az improvizáció és a bibliatanulmányozás gyakorlati lépéseit?! Ugyanakkor felkelthették a figyelmünket a programtervet mutató mobilapplikációban a Bőrszandál helyett Instagram, a Pán Péter-szindróma vagy éppen a Hiperfegyelem vs. hiperkegyelem címek is. Ha pedig telt rá még az időnkből és bírtuk szusszal, tárlatvezetésre indulhattunk, de elcsendesedésre is bőven kaptunk lehetőséget áhítat, közös dicsőítés és imaséta formájában.

Természetesen az sem maradhatott el, hogy végül megtekintsük a Magyar Bibliatársulat teremtésvédelmi kiállítását, amely a klímaszorongás helyett apró, de tudatos lépésekre hív mindannyiunkat teremtett világunk felelős megőrzése érdekében. A szorongás társadalmi méreteket öltő jelensége és annak leküzdése több előadásban megjelent, ami egyúttal ráhangolódásként szolgált az idei Csillagpont fesztivál témájára is.

A morzsákat szedegetve szinte lehetetlen leírni azt a sokféle ingert és élménypalettát, amely ezen a háromnapos konferencián ért minket. Megtapasztalásairól Apjok István François ötödéves teológushallgató számolt be nekünk. Az SDG operatív munkatársaként az iskolamissziós modulban vett részt. A szervezettel év közben is az iskolákban szolgáló lelkészek és tanárok áldozatos munkáját segítik. Számára már maga a mindennapos szolgálatból való kiszakadás lélegzetvételt jelentett. Lelkészek és vallástanárok körében betekintést nyerhetett abba, mi vár rá a terepen: jó volt előre látnia azt, hogy nem lesz könnyű dolga. István szerint bár sok lelkész nem érzi elhívásának a hitoktatást, ő minden lehetőséget meg szeretne ragadni az evangélium hirdetésére, amellyel akár egész családokat is be lehet a gyülekezetekbe vonzani. Hívőként fontosnak tartja, hogy az evangélium életének egyre nagyobb területét foglalja el, és ennek megfelelően mindenkinek mindenkivé váljon. Hatalmas missziói területként tekint a fiatalokkal való munkára, ez a saját történetéből is kiderül: ő és felesége annak idején egy lelkész személyes megkeresésén keresztül kapták meg Isten hívását az egyházba. A teológushallgató vallja, enélkül ma nem lenne itt. Ha teheti, jövőre a lelkigondozás modulon vesz majd részt.

A gyülekezetükbe hazatérő ifjúsági munkások a szemléletbeli formálódáson és a szakmai kísérésen felül a támogatók jóvoltából egy felújított retró játékgyűjteménnyel, ifiAlpha vezetői kézikönyvvel és egy tanítványozói segédlettel, illetve munkafüzettel gazdagodhattak. Emellett egy helyen beszerezhették a szükséges módszertani segédanyagokat is. A szervezőkkel együtt reméljük, hogy az ifjúság szolgálatának évében az eddig még soha nem látott mértékű összefogás a további programokkal együtt megmozgatja több száz gyülekezetünk több ezer fiatalját. A kedves olvasónak sem kell egy évet várnia a következő konferenciáig, hiszen a korábbi évek anyagai mellett hamarosan az idei előadásokat is megtekintheti majd az interneten.