Vision School, vagyis „látásiskola”. Az ember első gondolata, hogy egy optikai vagy szemészeti kurzusról van szó, azonban egy teljesen másfajta képzést – bibliai és missziói oktatást kínálnak az érdeklődőknek. Dobos Ágostonnal, a Vision School alapítójával beszélgettünk arról, hogyan készítik fel a résztvevőket rövid távú külmissziós utakra, hogy az evangéliumot olyan helyeken hirdessék, ahol erre nagy szükség van.
Miért lett éppen Vision School ennek a képzésnek a neve?
A „látás” itt nem fizikai, hanem lelki értelemben vett látást jelent, amely azon alapul, amit János apostol ír a Jelenések könyvében: „Ezután láttam: íme, nagy sokaság, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből, a trón előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhába öltözve.” (Jel 7,9) Vagyis minden népből, nyelvből és nemzetből lesznek, akik dicsérik az Urat és a Bárányt. Ez az isteni látás az emberi történelem célja és iránya. A Biblia tanúsága szerint Isten nem automatikusan emel be minden népet, hanem eszközül használ bennünket, hívő embereket, hogy elvigyük az evangéliumot minden néphez, nemzethez. Így ők is megismerhetik Jézus Krisztust, és ha hisznek benne, akkor eljuthatnak az örök életre.
Ez lenne az önök víziója?
A mai világ arra bátorít, hogy legyen víziónk: határozzuk meg a céljainkat, a küldetésünket, és kövessük azt. A Vision School ezzel szemben arra hív, hogy ne a saját víziónkat kövessük, hanem Isten látását. A mottójuk is ezt tükrözi: „Not my vision, but His” – azaz nem az én látásom, hanem az Úré. Krisztus megváltott gyermekeiként tehát nem az a fő kérdés, hogy mi az én nagy életcélom, hanem az, hogy mi Isten látása az életemben, hogy hogyan tud az én látásom ebbe beleilleszkedni. Ha az Isten akarata, hogy minden nép eljusson az üdvösségre, akkor ehhez az én életemnek is köze kell, hogy legyen. Ha nincs, akkor valami nagyon fontos marad ki, és akkor nem tudjuk igazán kifejezni a hálánkat Krisztusért. De ha valóban fűt bennünket a Jézus iránti szeretet és hit, akkor az ő látásának kell formálnia a mi életünk irányát is. A Vision School tehát egy rövid, de intenzív missziós képzés, amely felkészít arra, hogy a keresztyének el tudjanak menni olyan népek közé, amelyek még nem hallották az evangéliumot. Az a cél, hogy ezek aztán Istent dicsérjék a mennyben.
Ki jelentkezhet a Vision Schoolba?
Bárki jelentkezhet, aki Jézus Krisztust Urának és Megváltójának vallja, engedelmeskedni akar neki, szereti őt. Van azonban néhány alapvető előfeltétele a részvételnek. Az egyik a gyülekezeti háttér. Fontos, hogy a jelentkező tartozzon valamelyik gyülekezethez, ez lehet református, baptista, pünkösdi vagy más keresztyén közösség. A Vision School ökumenikus jellegű missziós mozgalom, így nem felekezethez kötött. A másik a részvételi díj befizetése. A képzést nem helyi professzorok tartják, hanem misszionáriusok érkeznek ebből a célból a Közel-Keletről, Észak-Afrikából vagy akár Pakisztánból. Az ő utazási költségüket közösen fedezik a résztvevők. Ezek az előadók nemcsak tudással, hanem mély lelki elhívással és tapasztalattal is rendelkeznek.
Menekültmisszió és Vision School: van köztük kapcsolat?
Szoros összefüggés van a menekültmisszió és a Vision School között. Több mint húsz éve végzek menekültmissziót Magyarországon. A menekültek között olyanok is érkeznek hazánkba, akiket megtalálunk a Vision School célcsoportjai között: afgánok, pakisztániak, szírek, irakiak, nigériaiak, szomáliaiak. A köztük végzett szolgálat arra késztetett, hogy részt vegyek a Vision School szolgálatában is, így nem érzem magam idegenül az úgynevezett elérhetetlen népek között. A menekültmisszió küldetésében az evangélium hirdetése és a gyülekezetbe segítés áll a középpontban, ehhez gyakran jótékony cselekedetek is kapcsolódnak. A Vision School ezzel szemben mindenekelőtt az evangélium hirdetésére fókuszál külföldön.
Mi az ön személyes motivációja?
Elsősorban a Krisztus iránti engedelmesség. Isten kegyelméből megtért ember vagyok, aki szeretne engedelmeskedni Jézusnak. Bibliatanulmányaim mind személyes, mind akadémiai szinten világossá tették számomra, hogy a Szentírás mennyire központi helyen tárgyalja a missziót. Az Amerikai Egyesült Államokban missziológiából doktoráltam, tanulmányoztam az egyháztörténetet is, mindezek pedig megerősítettek abban, hogy a „menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá minden népet” parancs nem egy lehetőség, hanem Krisztus világos utasítása. Emellett a családi háttér is inspirált: mindkét nagyapám református lelkész volt. Egyikük komoly belmissziói szolgálatot végzett, a másik pedig a külmisszióban is aktív volt. Dobos Károly nagyapám volt a magyarországi lepramisszió alapítója a szocializmus idején; tudtommal ez volt akkoriban az egyetlen hivatalosan engedélyezett külmissziói tevékenység Magyarországon. Ez is mély hatást gyakorolt rám.
Mennyire jellemző a misszió a református egyházra?
Elméletben nagyon is jelen van. Minden keresztelésnél elhangzik a missziói parancs, a lelkipásztorok tanítják, a konfirmandusok megtanulják. A gyülekezeti tagok aktivitásában azonban sokkal halványabban jelenik ez meg. A Szentírásban a misszió nem csupán egy vers, hanem újra és újra előkerül más-más megfogalmazásban, Mózes első könyvétől a Jelenések könyvéig. Ehhez képest Magyarországon még mindig sok hiányosság mutatkozik, különösen a gyakorlati megvalósításban. A belmisszió területén sok szép kezdeményezés történt, de ha komolyan vesszük Krisztus parancsát, akkor még van hova fejlődnünk.
Mi teszi igazán élővé ezt a missziót?
Minden azzal kezdődik, amit Jézus mondott a tanítványainak: „...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek…” (ApCsel 1,8) A misszió igazi forrása tehát a Szentlélek, nélküle semmire sem mennénk. De ha az ember megnyitja magát Isten Lelke előtt és engedelmes szívvel tanulmányozza a Szentírást, ha figyeli, mi zajlik a világban az evangélium ügyében, ha imádságban hordozza azokat a területeket, ahol Krisztus még ismeretlen, akkor abból valóban „missziórobbanás” lehet. Az egyháztörténetben azt látjuk, hogy amikor az Ige mély tanulmányozása, a világ állapotának megértése és az imádság együtt jelen van, akkor a Szentlélek tüzet gyújt, és az emberek egyszerűen nem tudnak tétlenek maradni. Ezt hasonlította egyszer valaki a robbanáshoz: kell hozzá gyújtóanyag, oxigén és szikra – a missziórobbanásban ezek a Biblia, a világ valóságának ismerete és az imádság. Ha ezek egy időben jelen vannak, ott történik valami. Ráadásul rengeteg bátorító példa vesz körül minket, ahogy a Zsidókhoz írt levél fogalmaz: „a bizonyságtevők nagy fellege”. Csak az elmúlt hat évben száztíz embert küldtünk ki Magyarországról misszióba, és ezek az emberek gazdag tapasztalatokkal tértek vissza. Ez a tűz visz előre bennünket.
Miért jó jelentkezni a Vision Schoolra?
Mert Magyarországon jelenleg nincs jobb. Hogy egy példával éljek: ha egy diák azt mondja a tornatanárának, hogy ő komolyan szeretne sportolni, vívni, kajakozni, bokszolni, a tanár örülni fog, de azt is elmondja, hogy az iskolában erre nincs lehetőség, el kell mennie egy szakosztályba. Így van ez a misszióval is: sokan nem tudják hova tenni a missziós szervezeteket, pedig ezek éppen azt a szakosztályt jelentik, ahol gyakorlati lehetőséget kap az, akit Isten megszólított. Ha valakit megérint a Szentlélek, legyen fiatal, középkorú vagy akár friss nyugdíjas, és azt mondja, „Uram, nem tudom az egész életemet odaadni, de két hetet igen!”, akkor gyakran nem tudja, hova forduljon. A gyülekezeti közösség vagy a lelkész sokszor nem tud mit kezdeni ezzel az elhívással, egészen addig, amíg eszükbe nem jut, hogy létezik a Vision School. Ez az iskola az, amelyik jelenleg a legrövidebb idő alatt, a legbiblikusabban és a leggyakorlatiasabban tud felkészíteni és kiküldeni embereket rövid távú misszióra, akár két hétre is.
Miért kell elmenni külföldre, amikor itthon is sok a hitetlen ember?
Két részre bontom a válaszom. Hatalmas különbség van egy magyarországi Krisztusban nem hívő ember és mondjuk egy észak-afrikai vagy pakisztáni Krisztusban nem hívő ember között. Magyarországon lehetetlen úgy leélni egy életet, hogy valaki soha ne halljon Jézusról. Templomok, hívő ismerősök, esküvők, temetések mind hordozzák az evangélium üzenetét. De vannak olyan országok, ahol van úgy, hogy egy ember az egész életében nem találkozik egyetlen keresztyénnel sem. Ott Krisztus ismeretlen marad. A kérdésre pedig, hogy nem lenne-e jobb először itthon rendet tenni, tulajdonképpen maga Jézus mondja meg a választ: „...tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt a föld végső határáig.” (ApCsel 1,8) Ez nem sorrend, hanem egyszerre megvalósítandó küldetés! Az apostolok cselekedeteiben is csak akkor indultak tovább a tanítványok, amikor üldözés érte őket, de nekünk nem kell üldözésre várni. Isten már most hív bennünket engedelmes lépésekre. Én magam is így élek: itthon szolgálok, tartok bibliaórát, végzem a belmisszió munkáját, de évente szánok néhány hetet külföldi misszióra. A gyülekezeti imaéletünkben pedig mindig hordozzuk a külmisszió ügyét is. Nem belmisszió vagy külmisszió, hanem belmisszió és külmisszió egyszerre! A kettő együtt ad teljes képet az egyház küldetéséről.
Mi értelme van csupán két hétre kimenni? Mit lehet ilyen rövid idő alatt elérni?
Sokszor felmerül ez a kérdés, és elsőre jogosnak is tűnik. De két hét alatt is rendkívül sok minden történhet, ha azt a missziót a Szentlélek vezeti. Nem önállóan dolgozunk, hanem hosszú távon ott élő misszionáriusok munkájába kapcsolódunk be. Ők vezetnek bennünket, mi pedig kapcsolatokat építünk, beszélgetünk, figyelünk, és ha valakin látjuk a nyitottságot az evangélium iránt, akkor őt be tudjuk kötni a helyi misszionárius szolgálatába. Egy ember, aki már régóta ott él, nem tud minden ajtón bekopogni, de mi ebben segíthetünk. Ahogy Péter és Kornéliusz történetében is olvassuk: a Szentlélek munkálkodott mindkettőjükben, és végül összehozta őket. Mi is ezt tapasztaljuk újra meg újra: Isten már előkészítette az emberek szívét, csak oda kell mennünk hozzájuk.
Végezetül: nem veszélyes ez a vállalás?
Jézus mondja: „...tegyetek tanítvánnyá minden népet...” (Mt 28,19) Ha ő hív, akkor engedelmeskedünk.
Dobos Ágoston lelkipásztor az Egyesült Államokban szerzett doktori fokozatot missziológiából, emellett magánúton is mélyen tanulmányozza a Bibliát, korábban egyetemi szinten foglalkozott missziótörténettel is.