Jubileumi programsorozatot szervez a százhúsz éve született Gárdonyi Zoltán zeneszerző, zenetudós emlékére Tabajdi Ádám orgonaművész és a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány. A szerző munkássága máig ható erővel bír a református gyülekezeti és zenei életben. 1959-ben neki köszönhetően jelenhetett meg a Református korálkönyv, ami a modern református istentisztelet egységes zenei stílusát alapozta meg.
„Gárdonyi Zoltántól távol állt, hogy meg akarjon felelni bármilyen korstílusnak vagy divatos irányzatnak”
Hitvallás hangokban
Hol helyezné el Gárdonyi Zoltán munkásságát a XX. századi zenében?
A XX. század második felében egyre markánsabban elkülönült, hogy egy zeneszerző inkább a régi formákra és stílusokra támaszkodva alkot, vagy a munkásságát az avant garde, tehát az addig még nem hallott, forradalmian új hangzások keresése határozza meg. Gárdonyi Zoltán egyértelműen az előbbiek közzé tartozott, jóllehet ő maga a saját univerzumán belül állandóan megújult, és a stílusa az élete során rendkívül sokat változott.
Mi az oka annak, hogy az életműve ellenére nem tartozik a legismertebb szerzők közé?
A művészetét egyfajta pozitív értelemben vett eszköztelenség jellemezte. Nem írt le olyan hangokat, gesztusokat, amelyekről azt érezné az ember, hogy fölöslegesek. Minden zenei gondolatot a lehető legegyszerűbben, csak a legszükségesebb eszközökkel fogalmazott meg. Művei nélkülöznek mindenféle teatralitást vagy bárminemű hatásvadászatot. Gárdonyi Zoltántól távol állt, hogy meg akarjon felelni bármilyen korstílusnak vagy divatos irányzatnak. Mindig szilárdan ragaszkodott a saját zeneszerzői értékrendjéhez. Ez a fajta távolságtartás a korszellemtől is eredményezhette azt, hogy a műveit végül csak egy szűkebb réteg értékelte igazán. Azt a teljesen nyilvánvaló tényt se feledjük el, hogy a XX. század második felében, a kommunista diktatúra alatt az egyházzenei tevékenység – Gárdonyi Zoltán egyik legfőbb profilja – nemkívánatos volt a rendszerben.
Gárdonyi Zoltán nemzetközileg is nagyrabecsült zenetudományi és zeneelméleti munkásságának mindenekelőtt a Bach- és a Liszt-kutatás köszönhet alapvetően fontos új eredményeket
Gárdonyi Zoltán (Budapest, 1906. április 25.–Herford, 1986. június 27.) 1941–1967-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola professzoraként fejtett ki szerteágazó tevékenységet; ő volt a Zeneakadémia 1948-ban feloszlatott protestáns egyházzenei tanszakának utolsó vezetője is. Nemzetközileg is nagyrabecsült zenetudományi és zeneelméleti munkásságának mindenekelőtt a Bach- és a Liszt-kutatás köszönhet alapvetően fontos új eredményeket. Gárdonyi Zoltán zeneszerzői életműve felöleli a szimfonikus és kamarazene, zongora- és orgonakompozíciók, az egyházi és világi szövegű vokális művek, továbbá pedagógiai célzatú darabok legkülönfélébb műfajait. Orgonaművei és bibliai szövegű kórusművei a XX századi európai egyházzenében egyedülálló értéket képviselnek. (forrás: www.gardonyi.de).
Milyen érdemei vannak református egyházzenészként?
Hosszan lehetne sorolni, mi mindent tett a református egyházzenéért. Amellyel minden református testvérünk évtizedeken keresztül heti rendszerességgel találkozhatott, az a Református korálkönyv, amelynek szerzője és szerkesztőbizottsági elnöke volt, és amely több mint ötven éven át szolgált gyülekezeti énekeink kíséretéül. Én magam is ezeken a korálharmonizációkon tanultam meg a liturgikus orgonajáték legfontosabb elemeit. Gárdonyi a korálkönyvvel egy rendkívül fontos szakmai alapot helyezett a református egyházzenészek kezébe.
Gárdonyi Zoltán munkája előtt mi alapján kísérték a kántorok a gyülekezet énekét?
Az 1959-es korálkönyv előszavában Gárdonyi hosszan részletezi, hogy rengetegféle, különböző eredetű harmonizáció, kézirat volt használatban, aki tudott, improvizált. Korábban nem volt egységes stílus, megközelítés. Ennek megvannak a szépségei is, de a magas szintű egyházi zenekultúra szempontjából fontos volt az ő életműve és a korálkönyv létrejötte.
„Örömmel tapasztaltuk, hogy a jubileumi év a maga természetes útján, organikusan is szerveződik, hiszen bizonyos református közösségekben erős Gárdonyi-kultusz tapasztalható”
A saját ötlete volt, hogy emlékévvel ünnepeljék Gárdonyi Zoltánt?
2023-ban villámcsapásként ért a felismerés, hogy 2026-ban különleges hármas évfordulót ünneplünk: Gárdonyi Zoltán születésének 120., halálának 40. évfordulója lesz. Emellett fia, a zeneszerző Gárdonyi Zsolt is a 80. születésnapját ünnepli, aki továbbviszi a Gárdonyi-örökséget, és édesapjához hasonlóan az új Református korálkönyv szerzője és egyfajta spiritus rectora. A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjprogramjában három éven keresztül dolgozhattam ennek a két életműnek a feldolgozásán, így örülök, hogy hozzájárulhatok ahhoz, hogy a lehető legmagasabb szakmai színvonalon valósuljon meg a jubileumi év.
Hit és zene egysége
Miben érezhető a hatása a református közösségekben?
Gárdonyi Zoltán és fia, Zsolt életművén is érzékelhető, hogy műveiket áthatja egyfajta biblikus értelemben vett hitvalló jelleg. Műveik önmagukban spirituális üzenetet hordoznak. Zenei értelemben számomra egyenértékűek egy prédikációval: ugyanúgy, ahogy egy mélyreható prédikáció után forgatom magamban a lelkipásztor igeértelmező szavait, hasonló élményt élek át, amikor egy Gárdonyi-művel foglalkozom. Lévén, hogy mindkét Gárdonyi életműve erősen támaszkodik a klasszikus gyökerekre, műveik rendkívül dallamosak és befogadhatók. Nem emlékszem olyan pillanatra, hogy egy Gárdonyi-mű előadása után ne csillogó szemmel jöttek volna oda hozzám az emberek, és ne kérdezték volna, hogy mi volt ez a fantasztikus darab.
Hol volt Gárdonyi Zoltán szellemi otthona, hol alkotott legszívesebben?
Pályája elején tíz évet töltött Sopronban, ahol kulcsszereplője volt a helyi zenei életnek, de a szakmai tevékenységének kiteljesedése egyértelműen a Zeneakadémián eltöltött negyed évszázadhoz köthető. Gárdonyi Zoltán egy rendkívül sokoldalú, különleges zenészkarakter volt, a budapesti Zeneakadémia „szürke eminenciása” – ahogy egy kollégám találóan fogalmazott. Tizennégy tárgyat oktatott az intézményben töltött huszonöt éve alatt, mindet megalkuvást nem tűrő színvonalon: a zenetörténettől a formatanon át a partitúraolvasásig. Élete utolsó periódusában, a németországi emigráció évei alatt szintén igen termékeny volt, ehhez az időszakhoz köthető számos nagyszabású műve, például a Harmadik orgonaszonáta.
Hogyan mutatják be Gárdonyi Zoltán életművét az emlékévben?
Örömmel tapasztaltuk, hogy a jubileumi év a maga természetes útján, organikusan is szerveződik, hiszen bizonyos református közösségekben erős Gárdonyi-kultusz tapasztalható. Gyülekezetek, kórusok, együttesek – a klasszikus zenei világi körből is – fontosnak tartják a két zeneszerző életművét. A Református Közéleti és Kulturális Alapítvány munkatársaival mi pedig igyekszünk segíteni, felkarolni és megfelelően becsatornázni ezeket a kezdeményezéseket, kiegészítve néhány maradandóbb vállalással, kottakiadványok és a tanulmánykötet megjelentetésével.
Orgonamaraton és fesztivál
Lesznek nagyobb szabású koncertek is?
Különleges koncertélménynek ígérkezik az orgonamaraton május 30-án a Kálvin téri református templomban, a Református Zenei Fesztiválon. A két Gárdonyi-életmű kerül fókuszba, öt orgonakoncerten. Számos ritkán játszott Gárdonyi-művet ismerhet meg ezen a délutánon a közönség, amelyek közül néhány még nyomtatásban sem jelent meg. A jubileumi év csúcspontjának nevezhetjük a Gárdonyi-fesztivált Budapesten október 15. és 18. között. Mesterkurzust tart Karasszon Dezső orgonaművész és Gárdonyi Zsolt a pasaréti református templomban, és lesz egy konferencia is, ahol az idén elkészült tanulmánykötetet és kottakiadványokat fogjuk bemutatni. Ugyancsak kivételes zenei eseménynek ad otthont a Kálvin téri református templom, ahol Gárdonyi Zoltán két- és háromorgonás műveit adjuk elő. Az eseménysorozatot jubileumi gálakoncert zárja a Zeneakadémia nagytermében, ahol mindkét zeneszerzőtől elhangoznak szóló-, kamara- és kórusművek.
„Az első Gárdonyi-élményem egyidős az első orgonaélményemmel”
Mester és tanítvány
Egy debreceni, református gyökerű Karasszon Dezső-tanítványnak mondhatni kötelessége is volt Gárdonyi Zoltán életművével foglalkozni?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy egyenes következmény. Az első Gárdonyi-élményem egyidős az első orgonaélményemmel, ugyanaz az eredője annak, ami erre a pályára vezetett. Édesapám huszonöt évig volt presbiter a nagyerdei református templomban. Az egyik istentisztelet után Karasszon tanár úr mellé kerültem, a karzatra, aki váratlanul azt kérte tőlem, hogy lapozzam le neki a posztlódiumot, ami Gárdonyi Zoltán Első szonátájának a fináléja volt. Ez meghatározó élmény volt a számomra. Karasszon tanár úrnak szoros kötődése van ehhez a két életműhöz. Megragadott az a szuggesztivitás, ahogy előadta a Gárdonyi-műveket, mondhatni megfertőzött a Gárdonyi-rajongással.
A gyerekkorban gyökerező hitélet mit adott hozzá a zenei pályájához?
Eredetileg zongorát tanultam, de nem véletlenül kötöttem ki végül az orgona mellett: a hangszerhez kötődő repertoár, a közegéhez kötődő atmoszféra mind egy határozott irányba vezeti az ember életét. Végigkíséri és ellátja olyan lelki töltettel, ami az egyik legszebb életpályává teszi ezt a szakmát. A hitéletem a zenei élményeimmel mindig is kéz a kézben járt, és úgy élem meg, hogy egy zenei műben való elmélyedés önmagában egy spirituális aktus, miközben sokat megtudok magamról, Istenről, a közösségünkről. A legszebb az egészben pedig az, hogy ez egy életen át tartó folyamat.
Szávay László, a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány kiemelt kulturális programokért felelős ügyvezető-helyettese elmondta, hogy az alapítvány idén a Gárdonyi-jubileumot is támogatni szeretné. Az alapítvány által szervezett XXI. Református Zenei Fesztivál május 30-i, a Kálvin téri református templomban megvalósuló orgonamaratonja Gárdonyi Zoltán és Gárdonyi Zsolt életművére koncentrál, ahogyan a Zsinati Hivatal Egyházzenei Igazgatóságával közös kottakiadványuk is. A jubileumi év csúcspontjaként a Zeneakadémián megrendezendő gálaest szintén a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány támogatásával valósul meg.