Minden gyermeknek helye van a táborban

Miben tudnak segíteni a táborszervezőknek?

Ma az egyik legfontosabb területe a fiatalokkal való közös munkának a gyermekvédelem. Ezen a területen számos törvényi változás is történt, és új szemléletmód kialakítására is szükség van, mert ma más hozzáállásra van szükség, mint évekkel ezelőtt. A gyermekvédelem nem csak az abúzustól való védelmet jelenti. A gyermekvédelem ott kezdődik, hogy a táborban a nagy melegben nem engedhetem be egyedül a gyereket a hűvös templomba, jelen kell lennem. Az az alap, hogy nem hagyjuk magára egy pillanatra sem a gyermeket. Ugyanígy gyermekvédelmi kérdés a neurodivergens (pl. figyelemzavar) gyermekek tanítása, táboroztatása. Egyre többen érkeznek hittanórára, hittantáborba is szakértői véleménnyel. Mindeközben sok szülő pedig inkább letagadja, ha a gyermekét diagnosztizálták valamilyen fejlődési eltéréssel, mert fél, hogy akkor nem fogadják szívesen. Márpedig, ha a tüneteket összekeverjük a magatartásproblémákkal, akkor onnantól kezdve ez már gyermekvédelmi kérdés. A képzés során gyógypedagógus segít abban, hogyan adhatunk biztonságot a sajátos idegrendszerrel fejlődő gyermekeknek, és hogyan segíthetjük a többséget abban, hogy mindenkinek jó legyen.

A bibliai szemlélet önmagában nem pont erre tanít?

Igen, jó minta, hogy Jézusban megvolt az a látás, hogy kihez hogyan kell viszonyulni. Azért ez egy nagy kihívás. Széles a spektrum, differenciált a diagnosztika. A legfontosabb az, hogy a többségnek is tudjak komfortérzetet adni. Ehhez egy délutános képzés kevés, de abban segíthet, hogy felismerjem adott helyzetben, hogy egy gyermeknek csak arra van szüksége, hogy kivegyem a nyüzsgő térből ahelyett, hogy fegyelmezném, vagy hogyan teremthetek a zajban csendet, apró fogásokkal. Ha egy gyermeknek elvonulásra van szüksége, tegyük lehetővé! Jézus is tesz olyat, hogy kivonul egy helyzetből, vagy a tanítványainak pihenést engedélyez. Az igazi szakmaiság abban rejlik, hogy nemcsak az az egy fontos, aki érintett, hanem mindenki, aki jelen van.

Mekkora kihívás ma vallástanárnak lenni?

Egy nem egyházi iskolában sok múlik azon, hogy a hangadónak számító fiatalokkal megtalálja-e a hangot a hitoktató. Tudok-e kapcsolódást találni a lázadásukban, a kérdéseikben, a feszegetéseikben. Sárospatakon egy teológiai tanártól hallottam, hogyan találta meg a közös hangot egy kamaszfiúval a kilencvenes években. Annak a néhány gyereknek, akik református hittanra jelentkeztek, egy borsodi istállóban adtak helyet. Bement ez a tanárnő a csak fiú osztályba, akik egy fejjel magasabbak voltak nála, egyikük szörnyű stílusban elkezdte kiosztani: mégis mit akar ott Istennel. Ez egy jó alap volt, mert kiderült, hogy a fiú nagyon haragszik Istenre, ezért a tanárnő erről kezdett el beszélgetni vele. Kiderült, hogy néhány hete meghalt a tizenhat éves unokatestvére. Innen eljutottak odáig, hogy sikerült megszólítani a fiatal srácot. Örülök, hogy ezt a történetet a pályám kezdetén hallhattam, mert sokszor segített abban, hogyan álljak hozzá a fiatalokhoz.

Milyen felelőssége van a hitoktatónak az egészséges istenkép kialakításában?

A keresztfiam három-négy éves volt, és a szülei elmesélték, hogy karácsonykor csöngetett az angyal, ott voltak az ajándékok, és a kisfiú zokogott. Mikor megnyugodott, elmondta, hogy őt nem érdekelik az ajándékok, az angyal érdekelte volna, aki hozta őket. A gyereket nem az ajándék, hanem az ajándékozó érdekelte. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy például a karácsony kapcsán is mi magunk mennyi téves, egészségtelen viszonyulást nevelünk a gyerekekbe. Feltételeket szabunk: ha megeszed a spenótót, kapsz túrórudit. Szinte mindent így motiválunk, és ha ezek után valaki azt mondja a hittanórán, hogy nincs „ha”, akkor nehezen hiszi el a gyermek. A vallástanárnak ezt nehéz áttörni. Jó lenne, ha a mindennapi nevelés összhangban lenne azzal, amit az evangéliumból szeretnénk átadni.

Hogyan formálja az evangélium megismerése a nem vallásos családból érkező gyerekeket egy táborban?

Elsősorban gyülekezeteknek szervezünk hittanos táborokat, de mivel a gyerekek sok esetben állami vagy önkormányzati iskolából érkeznek, hozzák a barátaikat is. A nem vallásos szülőknek is fontos szempont az, hogy a mi táboraink angol nyelvűek, anyanyelvi önkéntesekkel, akik idegen nyelven tartják a bibliai foglalkozásokat. Olyan visszajelzések is érkeztek a gyülekezetekből, hogy voltak gyerekek, akik csak emiatt érkeztek a táborba, de megtértek, vagy elindultak ezen az úton. Sokan, akik egyáltalán nem voltak korábban kapcsolatban a hittel, a tábor után azt mondták, hogy szeretnének vasárnaponként is elmenni a templomba, csatlakozni egy gyülekezethez. Mivel a táborok végén a szülőknek is megmutatják a gyerekek azt, amit azon a héten tanultak az evangéliumból, sokszor a felnőttek is rátalálnak egy-egy közösségre.