A magyarok nagy része számára a lazítás még mindig a semmittevést, a pihenést, a korlátlan étkezéseket jelenti. Pedig ha tudatosan megterveznénk a szabadidőnket, nemcsak egészségesebbek, de boldogabbak is lennénk. „Az egészséges élethez egy nap legalább egyszer meg kell izzadni és meg kell éhezni” – ez a gondolat is elhangzott az V. Leisure Konferencián, amelyet a Közép-Kelet-Európai Rekreációs Társaság és a Károli Gáspár Református Egyetem közösen szervezett. Fritz Péterrel, az egyetem intézményvezető docensével a rekreáció fogalmáról, vagyis életmódról, sportról, lelki egészségről és ezek összefüggéseiről beszélgettünk.
A magyaroknak a pihenés – valljuk be – még mindig inkább a semmittevést jelenti. Lusták vagyunk változtatni, vagy nem tudjuk, nem érezzük ennek a témának a fontosságát?
Belső kényszer, hogy mindig a könnyebb utat választjuk. Érezzük, hogy éhesek vagyunk, de a könnyebb megoldást, a cukorfogyasztást választjuk. Érezzük, hogy sportolni kellene, de elodázzuk azt. A szabadidőnket mi határozzuk meg. Ehhez képest ma Magyarországon rengeteget ülünk a tévé előtt, de a tévé előtt ülést is lehet különbözőképpen csinálni. Ha csak bámulunk, bambulunk, és esetleg hozzá még egészségtelen ételeket is fogyasztunk, egyértelműen károsítjuk magunkat. Más, ha egy olyan műsort választunk, amely valóban érdekel és igazán leköt minket, rákészülünk, hogy megnézzük, trenírozzuk az agyunkat vele, az hasznos időtöltés, vagyis rekreáció. Ez a fogalom a tudományos alapokon nyugvó lazítást jelenti. Ez nem semmittevés, sőt! Ezért tenni kell, ki kell lépnünk a kényelmi állapotunkból. Az egyik szakértőnk például úgy fogalmaz: minden nap meg kell izzadni, és legalább egyszer meg kell éheznünk ahhoz, hogy egészségesek legyünk. Én ezt kiegészíteném azzal, hogy szabad akaratunkból ki kell kerülünk a komfortzónánkból, tehát tudatos és aktív cselekvéssorral kell eltöltenünk a szabadidőnket.
Ezek szerint a rekreációba nemcsak a sport és az étkezés, hanem a kultúra, az életmód, a szokásaink is beletartoznak?
Azon egészségfejlesztő tevékenységek tartoznak bele, amelyek a testi, lelki és szociális értékeinket erősítik. A rekreáció két részre osztható: egy mozgásos, fizikai rekreációra, illetve egy szellemire, a lényeg pedig ennek a kettőnek az összekapcsolása. Számos tevékenység ilyen: a kultúra, a természetjárás, vagy csak érdekességek, tárgyak gyűjtése is lehet rekreáció.
Fritz Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem Életmód és Testkultúra Intézetének vezetője
Ezeknek a tevékenységeknek fontos eleme, hogy örömmel végezzük, élvezzük őket. Vesszük a fáradságot, hogy megtaláljuk ezeket a jó érzéssel eltöltő szabadidős tevékenységeket?
Valóban jó kedvvel kell csinálni ezeket, de kell hozzájuk akaraterő is, ez azonban sokszor hiányzik. A szükségletet sokszor elnyomják a civilizációs, rohanós mindennapok. Egyre többet hallunk erről, tudjuk, hogy fontos, de majd… És előre hozzuk azt, amiről azt gondoljuk, hogy fontosabb, pedig az egészségnél nem sok minden előbbre való. Halogatjuk. Fontosabb a munka vagy a többi feladat: majd délután elmegyek edzeni. Délután estére toljuk, mert fáradtak vagyunk, este megcélozzuk a másnapot, hogy például a családdal legyünk. Az emberek többségénél azt tapasztalom, hogy a tervszerűség hiányzik. Ha fel tudjuk építeni az életünket, az otthoni és a munkahelyi feladatokat, eleget alszunk, időt töltünk a családdal, akkor még mindig maradnia kell ebből a képzeletbeli tortából egy szeletnek, amely rólunk szól, amellyel mi rendelkezünk. Ha viszont nincsenek felépítve a mindennapjaink, akkor ezek elvesznek a rohanásban. Kérdés az is, hogy hogyan reagálunk egy kihívásra. Például elmegyek túrázni, és amikor a harmadik emelkedő jön, rajtam áll, hogy végigcsinálom-e azt, vagy visszafordulok. Ha úgy döntök, hogy felmegyek, sokkal jobb kedvem lesz. Arra, hogy ismerjük-e és felismerjük-e ezeket az eszközöket, hogy mitől érezzük jobban magunkat, kiváló teszt volt a koronavírus-járvány. A pandémiában ránk borult a szabadidő, amellyel általában nem tudtunk mit kezdeni. Megnőtt a válások száma, egymás agyára mentünk, idegeskedtünk, teher lett a szabadság. Nem volt program, eszközlistánk arra, hogy hogyan használjuk ki a szabadidőnket. Persze jöttek akkor is a magyarázkodások, hogy akinek kertes háza van, annak könnyebb ezt megoldani, de tíz-húsz négyzetméteren, panelban is lehetett volna tevékenységeket végezni. Ráadásul állandóan a családdal voltunk. Sokan azt is felismerték, hogy a gyerekeikkel vagy a párjukkal sem találják a közös hangot, a közös programokat. Pedig a rekreációs tevékenységek egy része társas.
Ha már a család: így szocializálódtunk mind, szeretetből etetjük a gyerekeinket, az előttünk lévő generáció nem mondható sportosnak.
Igen, a legnagyobb gondoskodással adja mindenki a gyereknek a mogyorókrémes palacsintát és hívja, hogy bújjanak össze a tévé előtt. Pedig egy almát is adhatna a kezébe, és kimehetnének együtt sétálni.
Ez a példa mutatja, hogy tudatossággal könnyedén változtathatunk. Hosszú távon boldogabbak leszünk, ha egy kicsit megerőltetjük magunkat?
Érdekes, hogy már rövid távon is. Ha valaki egy picit a komfortzónáján kívül kerül, mondjuk feláll a karosszékből, és azt mondja, hogy ő most önző módon magára fordít húsz percet, csak lezuhanyzik, vagy negyven percet olvas, miközben elszokott az olvasástól, az olyan élményt ad, amely hormonális változást indít azonnal, és ezt rögtön érezni fogja. De elmehet könyvtárba, futhat, biciklizhet, bélyeget gyűjthet. Ezek a tevékenységek kizökkentenek a mindennapokból, és egy idő után szokássá válnak. Kezdetben rá kell kényszerítem az agyamat, hogy abban a negyven percben biztos, hogy valami mással foglalkozom, nem a főnökkel, nem a gyerekkel, nem az aktuális gondjaimmal, elmaradásaimmal.
Van erre egy szép szavunk, a kikapcsolódás. A szülőkön sok múlik, hogy hogyan nevelik a gyerekeiket, elmennek-e biciklizni hétvégén.
Szerintem a legjobb dolog a családdal együtt biciklizni. Megvan a fizikai rész, közben lehet együtt énekelni vagy elmenni egy szüreti mulatságra. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy azok, akiknek nincs családja, sokszor hivatkoznak erre mentségként: azért nem csinálom, mert egyedül vagyok, nincs gyerekem, nincs párom. Pedig konditerembe járni, futni egyedül is lehet. Vagy az előbbi könyvtári példát ismételném: ha egy könyvtárban olvasunk, az rólunk szól, egyedül tesszük, de mégis közösségben vagyunk. Elmehetünk szakkörökre, képzőhelyekre, a lehetőségek minden korosztály számára elérhetők. Érdemes időszakokban is gondolkodni, minden évszaknak megvannak a szabadidős tevékenységei. Régen ezért is volt a báli szezon. A sötétben ránehezedett az emberekre a szabadidő, és azzal valamit kezdeni kellett. A bál jó alkalom volt az együttlétre, a szabadidő eltöltésére, a kikapcsolódásra, szabad döntés alapján. Ma viszont bezárkózunk, és nem tudunk azzal a helyzettel mit kezdeni, hogy egy gombnyomásra minden ott van. Az ételek, a tartalmak, túl nagy a választék, és minden azonnal elérhető. Ennek is vannak előnyei, de korlátozottan.
A cégek pedig kínálják a gyors megoldásokat, porokat, tablettákat, azzal az ígérettel, hogy a termékeikkel gyorsan elérhetjük a kívánt változást. Közben Európában már vezetünk elhízásban, még Nagy-Britanniát is lehagytuk.
Sok olyan egészségügyi adattal vagyunk Európa-bajnokok, amelyek összefüggenek az életmódunkkal. Vastagbélrákban például „vezető nagyhatalom” vagyunk, ami azért bosszantó, mert az ellen tudnánk tenni. Ezért a betegségért sokan a genetikát okolják. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a genetika azonban csak 25 százalékban felelős ezért. Felmerül a kérdés, hogy mi van a többi 75 százalékkal. Táplálkozással, mozgással a vastagbélrákot meg lehet előzni. Ezek a gyors megoldást ígérő termékek egyáltalán nem az egészségről, sokkal inkább az üzletről szólnak. Ezek is a beszélgetés elején említett könnyebb utak közé tartoznak. Egyszerűbb bevennem egy tablettát vagy innom egy shaket, mint elkészíteni egy salátát, vagy átgondolni, hogy mit és mikor fogok enni aznap. Csökkentsd a fejfájásod: bekapod, és eltűnik! Emésztési problémára semmi gond, mert vagy megfogom, vagy egy puffadásgátlót beveszek, és máris rendben vagyok. El se jutok odáig, hogy a tünetek okát keressem, csak csillapítom azokat. Megtanuljuk, hogy a lázat, a fejfájást, majdnem minden kellemetlenséget kezelni tudunk, már gyógyszerész sem kell, a reklámok megtanítanak minket. Ugyanakkor ez nem tudás, vagy csak a tudás illúziója. Az igazi ismeret, az ok-okozati összefüggések hiányoznak, mert egyre több, de még mindig kevés az erre vonatkozó edukáció. Ezért is indítottunk az egyetemen egy új szakot, ahol olyan szakembereket képzünk, akik életmód-tanácsadóként működhetnek a jövőben. Ennek van egy szakmai háttere, ezt emberek már kikutatták, és ez kortalan. Kortalan, és így neveljük, képezzük, tanítjuk a hallgatóinkat, hogy tudjanak mit kezdeni ezzel a tudással, el tudjanak menni különböző munkahelyekre, egyesületekhez, vagy önálló vállalkozásként tudják alkalmazni ezt az életmód-tanácsadást és rekreációt.
Negyven fiatal kezdte meg a tanulmányait szeptemberben. Hol tudnak ők majd elhelyezkedni?
Egyre bővebb a lehetőségek tárháza. Önkormányzati és minisztériumi szinten, a civil életben és a versenyszférában egyre többen ismerik fel ennek a témának a fontosságát, egyre többen költenek egészségfejlesztésre. Az egészségfejlesztés minden olyan, nem terápiás intézkedést magába foglal, ami az egyén és a társadalom szintjén is tud valami változást elkezdeni. A rekreáció ugyanis össztársadalmi érdek. Emlékszem, amikor még gimnazista voltam, kimentünk szüleimmel Ausztriába, és megdöbbentem az őszes hajú bicikliző, túrázó emberek láttán. Ma már itthon is látunk hasonlót. Nordic walkingozókat, tornázókat, futókat, légzőgyakorlatot végző kis csoportot a Tisza partján vagy a Balatonon, vagy egészségtúrákat szerveznek idősebbeknek. A pénz azonban nem elég, kellenek a szakemberek. Abba az irányba akarjuk vinni a hallgatóinkat, hogy a nonprofit és a forprofit szféra egyaránt alkalmazza őket. Ők még fiatalok, merészek, tele ötlettel. Százhatvanan jelentkeztek: azokat választottuk ki, akikben belső motiváció van, és az életmódjuk tükrözi azt, amit később képviselnek majd. Optimisták vagyunk.
A Közép-Kelet Európai Rekreációs Társaságot 2010-ben alapították Szegeden. Célja, hogy az egyetemek sporttudományi, egészségtudományi képzésein részt vevő kollégák, hallgatók körében legyen egy olyan ernyőszervezet, amely ismereteket közvetít, át tudja adni a legfrissebb módszereket és hosszú távon a társadalmat is segíteni képes az egészségfejlesztésben. A Károli Gáspár Református Egyetemen működik az Életmód és Testkultúra Intézet, idén szeptemberben kezdődött el a Gazdaságtudományi, Egészségtudományi és Szociális szak szervezett képzése rekreáció és életmód elnevezéssel.