A keresztyén közösségek eltűnésétől félnek Palesztinában

Az első előadásban Mitri Raheb teológus, lelkész, a Palesztin Nemzeti Tanács tagja elmondta: sokan kérdezik a keresztyén palesztinoktól, hogy mikor tértek meg, mert azt hiszik, az arabok és a palesztinok mind muszlimok, pedig Jézus Betlehemben született, és Palesztinában sokkal előbb éltek a keresztyének, mint az iszlám követői.

Emlékeztetett, hogy 1917-ben Palesztina lakosságának még 11 százaléka keresztyén volt, és őket az előadó szerint a britek teljesen figyelmen kívül hagyták, a 80 százaléknyi muszlimmal együtt csak „nem zsidók” címszó alatt hivatkoztak rájuk például a Balfour-nyilatkozatban. Már a brit mandátum alatt is csökkent a keresztyének száma Palesztinában, és Mihri Raheb szerint ez Izrael létrejötte után is folytatódott. Arra is kitért, hogy zajlik egy vita arról, kik a bibliai Izrael örökösei, amelyben ő azt az álláspontot képviselte, hogy a palesztinok, nem pedig a mai izraeliek. Méltatta, hogy a keresztyének csökkenő létszáma ellenére nagy szerepet vállalnak a keresztyén kötődésű szervezetek a segélyezésben, egészségügyben és más területeken. A nyugati országokat kritizálta, mert szerinte a palesztin keresztyéneket újra és újra feláldozták a politikai érdekeik mentén. Mitri Raheb attól tart, hogy a palesztinai keresztyén közösségek nem élik túl a következő két évtizedet.

Zoomon jelentkezett be Amira Hanania, a palesztin egyházak ügyeivel foglalkozó felsőfokú elnöki bizottság európai képviselője. Azzal kezdte előadását, hogy a csendben szenvedők hangját kívánja kihangosítani. Ő is arról beszélt, hogy palesztin keresztyének már akkor éltek Palesztina területén, amikor még semmilyen mai modern államnak nem volt ott előképe sem. Hosszan sorolta a palesztinokat ért sérelmeket, és úgy vélte, a világ sokszor félrenézett, amikor ezek történtek. – A palesztin keresztyének ma ismét támadás alatt állnak – jelentette ki, mert szerinte Izrael nem csak a keresztyének vallásgyakorlását korlátozza, de az elmúlt időszakban templomokba menekült palesztin keresztyének meggyilkolása is előfordult. Aztán a kitartás és állhatatosság szükségességére terelte a szót, és elmondta, hogy Betlehem két nehéz év után idén újra karácsonyi díszekbe öltözik majd. Arra kért mindenkit, hogy ne csak szimpatizáljanak a palesztinai keresztyénekkel, hanem tegyenek is értük.

Sokan gondolják a gázai konfliktust vallásinak, de ez inkább a földterületről szól – mondta Agapia Sztefanopulosz amerikai ortodox apáca. Hangsúlyozta, hogy a konfliktus mindkét oldalon folyamatosan szedi az áldozatokat, és az elmúlt húsz évben sokat romlott a helyzet. Úgy látja, a korábbi szélsőségek ma már a kormányzó erők közé tartoznak, miközben tornyok és falak választják el egymástól a szomszédokat.

Munther Isaac lelkész, teológus, író szerint ami Palesztinában történik, az nem politikai, hanem morális ügy, ezért nyíltan kell róla beszélni. Előzetesen hangsúlyozta, hogy mindenféle negatív megkülönböztetés ellen fel kell lépni, az antiszemitizmus, az iszlamofóbia és a palesztinellenesség ellen egyaránt.

A genocídium szót és a definícióját nem a palesztinok dolgozták ki, de a lelkész úgy érzi, amikor ők akarják haszni, támadják érte őket. Szerinte a világ az egyik erőszakot elítéli, a másikat igazolja és felmenti. A Biblia egy szerető Istenről beszél, de látjuk, hogy az erő felváltotta a morált és a reálpolitika felülírta az emberi jogokat – mondta Munther Isaac, aki szerint ha a népirtást egyszer igazolni lehet, akkor máskor is. Ha egyvalaki megússza, mások is követni fogják a példát. Úgy véli, morális kötelesség felszólalni az igazságtalanság ellen, és a hallgatás nem semlegesség, hanem bűnrészesség. – A hitünk szerint az igazságosság azt feltételezi, hogy a szenvedők mellé állunk, nem azok mellé, akik okozzák – jelentette ki Munther Isaac.

Az előadások után kérdezni is volt lehetőség. Itt a közönségből megfogalmazott kérdésekre válaszul többek között arról hallhattak a megjelentek Amira Hananiától: rengeteget dolgoznak a palesztin tisztségviselők és lelkészek, hogy felhívják Európa figyelmét a palesztin keresztyének helyzetére.

Munther Isaac úgy fogalmazott, hogy nyíltan beszélnek az európai egyházakkal, és úgy látják, ez hatásos is, néhányan elkezdtek „felébredni”. Azt is hangsúlyozta, hogy hitre is nagy szükségük van, folyamatosan hinniük kell, és nem feladni a jogaikat.

A történelemben a nyugati segítség a kereszteshadjáratoktól kezdve általában kedvezőtlen következményekkel járt a közel-keleti keresztyéneknek – állította Mitri Raheb, aki szerint sokszor az arab államok is Izrael érdekei szerint cselekszenek. De elismerte azt is, „saját házuk táján” is söprögetniük kell, nekik is van elvégzendő feladatuk Palesztinában. Az elköltöző keresztyének visszatérésére pedig szerinte van remény, példaként azt hozta fel, hogy Jézus is elment Egyiptomba, de visszatért.