Sokat halljuk, hogy az Iszlám Állam közel-keleti bukása után Afrikába helyeződött át a dzsihadista küzdelem középpontja. Az igazság inkább talán az, hogy amíg az Iszlám Állam a nyugati világ figyelmének középpontjában állt, addig alig vettük észre az afrikai áldozatokat. A kontinensen régóta működnek szélsőséges muszlim szervezetek, és a keresztyének elleni támadások mellett az iszlám mérsékelt hívei ellen is fellépnek, sőt a vallási ellentéteknek sokszor etnikai tényezője is van, de az Iszlám Állam felemelkedése és bukása valóban új fejezetet nyitott az afrikai dzsihád történetében, és tovább súlyosbította a keresztyénüldözést.
Dzsihád: szent háború a hitetlenek ellen. Legalábbis főleg ezt a jelentését ismerjük itt Magyarországon, de eredetileg az iszlámban a dzsihád nemcsak külső ellenség ellen irányul, hanem a hívő belső hibái ellen is. Mindig vannak olyan csoportok, amelyek azt gondolják, hogy az „Allah útján való küzdelem” azt jelenti, hogy meg kell semmisíteniük mindenkit, aki nem hittársuk. És ehhez sokszor a terror eszközeihez is nyúlnak. Bár a dzsihádnak számos fajtája van, most az érthetőség kedvéért megmaradunk a szó európai környezetben legismertebb jelentésénél, amikor használjuk.
A Dzsihád gyökerei Afrikában
Afrikában a dzsihád, ahogy a fogalom a „szent háború” erőszakos értelmezésére gyakran utal, nem a XXI. században jelent meg. A kontinens történetében korábban is voltak olyan mozgalmak, amelyek vallási célkitűzéseiket politikai és katonai eszközökkel igyekeztek megvalósítani. A Szokotói Kalifátus például a XIX. század elején jött létre egy Uszmán dan Fodió nevű vallási reformer vezetésével, aki a Nigéria és Kamerun mai területén lévő hausza királyságok ellen indított fegyveres felkelést azzal a céllal, hogy megtisztítsa az iszlámot és a saría törvényei szerint működő államot hozzon létre. Ez a kísérlet később további iszlám mozgalmakat inspirált.
Uszmán dan Fodió nigériai muszlim vezető egy ábrázoláson
De nem csak Nyugat-Afrikára kell gondolnunk, ha a dzsihád történetéről beszélünk, hiszen ott van például a szomáliai dervismozgalom, amely a XIX–XX. század fordulóján jelentős szerepet töltött be Kelet-Afrika történetében.
Vezetője, Mohammed Abdullah Hasszán külföldi tanulmányai után tért vissza a Szomáli-félszigetre, és 1899-ben hirdette meg a dzsihádot a brit, olasz és etióp hatóságok ellen. Mozgalma így nemcsak vallási alapokon nyugodott, hanem gyarmatellenes éle is volt és egyfajta korai szomáliai nemzeti identitást is képviselt. Jól illeszkedik ezzel abba a mintába, amelyet az afrikai dzsihadista mozgalmaknál látunk.
A XX. század során a globális politikai és vallási áramlatok hatottak az afrikai mozgalmakra is, különösen az olyan, egyiptomi gyökerű szervezetek révén, amelyek radikálisabb, erőszakosabb tanokat hirdettek. Az tehát semmiképpen nem igaz, ha úgy közelítünk a témához, hogy a dzsihádizmus egyszerűen „áthelyezte székhelyét” a Közel-Keletről Afrikába. A Közel-Kelethez képest azonban Afrika döntő előnyt biztosított a mozgalomnak: a gyenge államokat. A dzsihadista csoportok sok helyen nem csupán harcolnak, hanem államhatalomként működnek: bíráskodnak, adót szednek, felügyelik a kereskedelmet, sőt van, ahol iskolákat is üzemeltetnek.
Út az Iszlám Államhoz
A modern afrikai iszlamista radikalizmus gyökerei nagyrészt a 1990–2000-es évek közepe táján az al-Kaida és később az Iszlám Állam (ISIS) közel-keleti felemelkedéséhez kapcsolódnak: ezek a mozgalmak exportálták ideológiai inspirációjukat, kiképzőik és harcosaik révén pedig közvetlen kapcsolatokat építettek ki afrikai csoportokkal. A Száhel-övezet – a Szahara déli peremén húzódó, gazdaságilag és politikailag instabil régió – különösen termékeny terepnek bizonyult, ahol a gyenge állami intézmények, a szegénység és az etnikai feszültségek lehetővé tették a szélsőséges szervezetek megerősödését és terjeszkedését.
Talán a legismertebb ilyen szervezet a nigériai Boko Haram, amelyet 2002-ben alapítottak. Eredetileg a nigériai korrupció elleni küzdelmet és a saría, az iszlám törvénykezés bevezetését tűzte ki célul, de 2009 után a csoport radikalizálódott: az állami erők által megölt vezetők halálát megbosszulandó egyre brutálisabb merényleteket követtek el civilek, rendvédelmi szervek és az infrastruktúra ellen. A Boko Haram több tízezer ember haláláért felelős, és milliókat kényszerített lakóhelye elhagyására Nigériában és környező országokban.
Egy nigériai templom belseje egy véres támadás után 2022-ben
A Boko Haram 2015-ben hűséget fogadott az Iszlám Államnak, ezzel a globális dzsihádista hálózat Iszlám Állam Nyugat-Afrikai Tartományaként (ISWAP) folytatta tevékenységét. Ez a lépés részben taktikai, részben ideológiai okokra vezethető vissza: az ISIS márkanév nagyobb támogatást, propagandafölényt és nemzetközi láthatóságot biztosított a nigériai harcosoknak, még ha a valós kapcsolatok és támogatási csatornák sok esetben korlátozottak is voltak.
Afrika más részein olyan szervezetek is megerősödtek, mint az al-Shabaab Szomáliában vagy az al-Kaida észak-afrikai ágai a Száhelben.
Az Iszlám Állam utáni időszak
A Iszlám Állam „kalifátusának” szíriai és iraki területi összeomlása után a dzsihadista mozgalmak Afrikában jelentős szerkezeti és stratégiai átalakuláson mentek keresztül. A korábbi, egységesnek tűnő „kalifátus” helyett a mozgalom széttöredezett: számos regionális csoport működik különböző térségekben, gyakran egymással ütköző érdekekkel. Az afrikai dzsihadisták fókusza a globális küzdelemről ismét a lokális konfliktusokra, feszültségekre helyeződött vissza.
Fel nem robbant lövedéket azonosítanak az ENSZ munkatársai a Kongói Demokratikus Köztársaságban
A Száhel-övezetben tevékenykedő Jama’at Nusrat al-Islam wal Muslimeen (JNIM) és az Iszlám Állam Száhel tartománya (ISSP) például részben az al-Kaida, részben az Iszlám Állam örökségét viszi tovább, de gyakran egymással is rivalizálnak. Nigériában és a Csád-tó környékén az ISWAP és a Boko Haram a legerősebb szervezetek, de időnként akár egymással is összecsapnak. Összességében tehát az afrikai dzsihadizmus az Iszlám Állam „birodalmának” bukása után nem szűnt meg, hanem átalakult.
A világ legvéresebb dzsihadista konfliktusai közül több is Afrikában zajlik, ezzel a kontinens vált a globális terrorizmus gócpontjává. A terrorszervezetek gyakran kihasználják a gazdasági nehézségeket, etnikai feszültségeket és a gyenge kormányzást is. Miközben a békésebb muszlim irányzatok néhol valamennyire ellen tudnak tartani az iszlám erőszakosabb ágainak, jellemzőbb, hogy Afrika-szerte katari, szaúdi és más muszlim államok támogatásából olyan iskolák, szervezetek üzemelnek, amelyek végül a szélsőségesek számát is növelik. Nem segített az sem a helyzeten, hogy a válságba kerülő államok esetében a Nyugat-Afrikában még mindig jelentős befolyással bíró egykori gyarmatosító, Franciaország rendre katonák bevetésével vagy gazdasági támogatással segítette ki a vele barátságos rezsimeket. Ez pedig a nyugati elnyomás ellen tiltakozó terrorcsoportok kezére játszott.
Afrika a keresztyénüldözés központja
Az afrikai dzsihadista mozgalmak egyik célpontja mindig a helyi keresztyén közösség. Burkina Fasóban az iszlamista csoportok az elmúlt években több templomot is célba vettek, a megtámadott istentiszteleteken gyülekezeti tagok és lelkészek is életüket vesztették. Nigériában a Boko Haram, az ISWAP és más fegyveres csoportok nemcsak a közbiztonságot fenyegetik, hanem kifejezetten keresztyén közösségeket és intézményeket is célba vesznek: falusi közösségekben történt támadásokban több tucat keresztyén vesztette életét. Egyes helyi vezetők népirtásnak nevezték a 2025. áprilisi, Plateau állambeli támadásokat, amikor több mint hatvan keresztyént öltek meg fulani fegyveresek.
Egy másik tragikus példa a Kongói Demokratikus Köztársaságban 2025 februárjában történt Kasanga-mészárlás, ahol fegyveres milicisták legalább hetven keresztyén civilt raboltak el és végeztek ki egy templomban. Az ilyen incidensek rámutatnak arra, hogy a keresztyének elleni erőszak egyre több afrikai országban válik súlyos problémává.
2026. januárban Nigériában, Kaduna államban, több fegyveres támadásban több mint 150 keresztyént raboltak el vasárnapi istentisztelet közben. A későbbi mentés során néhány tucat embert sikerült kiszabadítani, de többségüknek még nem akadtak a nyomára a hatóságok. Szintén ebben a hónapban történt az ugyancsak Nigériában található Benue államban, hogy fulani pásztorok tizenhárom keresztyént öltek meg.
Katonák a Kongói Demokratikus Köztársaságban
A keresztyének elleni üldözés mértéke világszerte is magas: az Open Doors 2026-os World Watch List jelentése szerint több mint 388 millió keresztyént szenvedett el üldöztetést vagy súlyos diszkriminációt, amelyek gyakran fizikai erőszakban, megfélemlítésben vagy az egyházi közösségek elleni támadásokban öltenek testet. A szervezet listája szerint a világ keresztyénüldözéstől leginkább sújtott ötven országa közül harminc Afrika szubszaharai részén található, és a vallási okból megölt keresztyének több mint kilencven százaléka Afrikában vesztette életét 2025-ben.
Az elmúlt években a keresztyének elleni erőszak nem csupán egy-egy térségre korlátozódik, hanem világszerte növekvő tendenciát mutat, ahol az erőszakos cselekmények mögött gyakran vallási, etnikai és biztonsági tényezők komplex összjátéka fedezhető fel. Afrika esetében a dzsihadista mozgalmak erősödése, a gyenge állami jelenlét és a helyi fegyveres konfliktusok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a keresztyén közösségek fokozottan ki vannak téve üldözésnek és támadásoknak. És nemcsak egyénekről van szó, hanem rendszerszintű üldözés zajlik: komplett keresztyén falvak ürülnek ki egyes vidékeken. A dzsihadisták befolyása alá kerülő területeken bezárják a keresztyének iskoláit, elveszik a földjeiket, a férfiakat megölik, besorozzák, míg a nőket és a gyerekeket eladják rabszolgának. A helyzet pedig ez elmúlt években nem javult, keresztyénként egyre nehezebb az élet a szubszaharai Afrika egyes országaiban.
Súlyosbodó keresztyénüldözés világszerte – bemutatták a World Watch List 2026. évi jelentését
A keresztyénüldözés világszerte tovább súlyosbodik, különösen Afrikában és a Közel-Keleten. Az Open Doors friss jelentése szerint egyre több országban válik mindennapossá a hitük miatt elszenvedett erőszak és megkülönböztetés. A World Watch List 2026. évi adatait Miika Auvinen, az Open Doors finnországi igazgatója ismertette online sajtótájékoztatón. A jelentés egyszerre tájékoztatás, valamint felhívás imádságra és felelősségvállalásra.