A nő aki megreformálta a bibliafordítást

Hitünk forrása a Szentírás, Isten kijelentése, amelyben információkat közölt önmagáról az emberekkel. A misszionáriusok – annak tekinthető maga Pál apostol is – először bizonyságtétellel, szóban osztották meg az evangéliumot a számukra idegen földeken lakó népcsoportokkal. A szóbeli bizonyságtétel némelyeket meggyőzött Krisztus haláláról és feltámadásáról, Isten Lelke pedig újjászülte őket. Ha egy helyen többen is átélték ugyanezt, közösségeket hoztak létre és rendszeresen találkoztak, hogy egymást Krisztus-hitükben erősítsék. Pál apostol az ilyen, általa alapított gyülekezeteket kénytelen volt egy idő után magukra hagyni, hiszen ment tovább más helyekre, azonban imádságaiban hordozta őket, némelyeket pedig később újból felkeresett, és szívén viselte sorsukat. Levelei mind okkal íródtak. Egy részük azért született, hogy a közösségekben adódó vagy tanításbéli kérdéseket tisztázzon, válaszoljon meg, tévtanítókat leplezzen le. Ezekben a levelekben a keresztyének felismerték az isteni ihletettséget, ezért rendszeresen olvasni kezdték, tanultak belőlük és más közösségeknek is továbbküldték azokat.

Így lettek azok az iratok, amelyeket ma is olvasunk, alapvető jelentőségűek. Eleink ugyanis azt vallották, hogy azokban benne van minden, ami a keresztyén élet szempontjából kiemelten fontos. Elengedhetetlennek tartották, hogy minél több ember a saját nyelvén olvashassa az iratokat és épülhessen belőlük. Így vált az idegen népek között végzett misszió részévé a Szentírás fordítása. Katharine Barnwell ennek fontosságát felismerve állt be ebbe a szolgálatba, kiemelkedő életművet hagyva hátra a bibliafordítás területén.

Jelenleg mintegy hatezer-ötszáz, hétezer nyelv létezik a világon. Pontos adatot nem lehet tudni, hiszen még mindig vannak felderítetlen területek, illetve olyan népcsoportok, amelyek nem is akarnak kapcsolatba lépni a külvilággal, de említhetjük a nyelvjárások és a nyelvek közti különbségtétel dilemmáját is. Amit viszont tudni lehet, hogy 2022 elejéig 3524 különböző nyelvű fordítás készült a Bibliáról, vagy annak egyes részeiről. A teljes Bibliát 719 nyelvre, az Újszövetséget pedig 1593 nyelvre fordították le eddig.

A brit Katharine Barnwell 1938-ban született és 1956-ban iratkozott be a St. Andrews-i Egyetem angol nyelv és irodalom szakára. Abban az időben nem volt magától értetődő, hogy egy nő felsőfokú képzésben vegyen részt, azonban Barnwell mégis megállta a helyét.

Fiatalkoráról és Istennel való kapcsolatáról ő maga így nyilatkozott: – Nagyon lelkiismeretes, templomba járó családban nőttem fel, de csak később, amikor egyetemre kerültem, értettem meg, mit jelent valójában az Úr követése.

Ebben az időben az egyik kurzusán nyelvészettel és annak határterületeivel foglalkozott. E tudományág iránt való érdeklődése miatt Barnwell találkozott George Cowannal, a Wycliffe Bibliafordítók nemzetközi szervezet akkori elnökével, aki a bibliafordító misszióban betöltött nélkülözhetetlen szerepéről tartott előadást. Ez irányította figyelmét a bibliafordítás fontos szolgálata felé, és tanulmányait is ennek a célnak rendelte alá.

Hamar felismerték tehetségét, ő pedig ezt kamatoztatva tanítani is kezdett. A tanítás során Barnwell legfőképpen a szemantikára fókuszált. – Ez valójában a jelentés elmélete. Amikor fordítunk, nem csupán a szavakat fordítjuk, hanem a jelentésüket is. A kihívás az, hogy miként fordítjuk le a jelentést, és hogyan ismerjük fel az adott kultúra helyes szóhasználatát – magyarázta.

Barnwell korai szemantikai tanulmányai alakították gondolkozását és meghatározták azt is, hogy milyen irányban képzelte el a Szentírás fordításának jövőjét. Élete nagy részét azzal töltötte, hogy átadta az általa megszerzett tudást, illetve olyan módszereket dolgozott ki, amelyekkel a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezők is megérthették a szemantikát. Ez volt az a tevékenysége, amellyel szinte akaratlanul forradalmasította a bibliafordítás világát. Barnwell elképzelése az volt, hogy ha a helyi emberek képesek megtanulni a bibliafordítás tudományát, bármennyire képzetlenebbek is a külföldi misszionáriusokhoz viszonyítva, mivel saját közösségüknek, egy ismerős kultúra számára fordítanak, mindenképpen van olyan helyzeti előnyük, amellyel az „idegen” fordítók nem rendelkeznek. Így pedig sokkal hatékonyabban és gyorsabban terjeszthetnék Isten Igéjét.

Vegyük például azt, hogy Nigériában több mint hétszáz nyelvet beszélnek a különböző közösségek (ezek közül sok nyelvre maga Barnwell is lefordította az Újszövetséget). Mi lenne egyszerűbb? Ha ugyanaz a külföldi fordítócsapat megtanulná a helyi nyelveket, és időt szánna a fordításokra egyenként, vagy ha a helyieket tanítanák meg arra, hogy miként tudják jól végezni ezt a szolgálatot?

Barnwell olyan befolyásos gondolkodók nyelvelméletére támaszkodott, mint például Eugene Nida, Charles Taber, John Beekman és John Callow. Ám miközben ők szinte kizárólag egy szűk tudományos közösségnek publikáltak, Barnwell olyan emberek számára akarta elérhetővé tenni ezt a tudást, akik soha nem tanultak nyelvészetet. Míg például Nida a „dinamikus ekvivalencia” nagyhatású elméletét javasolta, Barnwell a „jelentésalapú fordítás” kifejezést alkotta meg, ami egy egyszerűbb és kevésbé félelmetes kifejezés ugyanarra a koncepcióra vonatkozóan.

A fordítás világában nem mindenki volt elragadtatva attól az ötlettől, hogy a helyieket készítsék fel a projektek vezetésére. Voltak, akik elutasították azt az elképzelést, hogy „törzslakók” vegyék át a fordítási munkák irányítását, mivel úgy vélték, hogy a nyugatiaknak feladatuk ennek a szolgálatnak a végzése, és nem szabad áthárítani a felelősséget és hagyni, hogy a bennszülöttek végezzék el ezt a munkát. Az idő végül Barnwellt igazolta, mivel manapság már célként határozzák meg a fordítói missziós csoportok, hogy az őslakosok végezzék ezt a munkát.

Katharine Barnwell néhány évvel ezelőtt visszaköltözött az Egyesült Királyságba. Ismét a mbembe-ekkel dolgozik, azzal a népcsoporttal, amelynek tagjai között akkor élt, amikor először költözött Nigériába, hogy lefordítsa az Újszövetséget.

Mivel karrierje nagy részében Nigériában dolgozott a SIL fordítószervezet nyelvészeként, Barnwell naponta kockáztatta az életét. Hatszor rabolták ki fegyverrel, túlélt több maláriás fertőzést, de még a keresztyén templomokat és gyülekezeteket támadó terroristák állandó fenyegetése ellenére is hűen szolgált az országban.

Azok közül, akikkel először találkozott Nigériában, már sokan meghaltak, de a helyi gyülekezet következő generációi – akik közül sokan az ő Újszövetségén nőttek fel – három kapcsolódó Ószövetség-fordításon dolgoznak vele együtt. A koronavírus-járvány előtt Barnwell rendszeresen utazott látogatóba hozzájuk, de egyre súlyosbodó ízületi fájdalmai miatt ma már nem tudja elhagyni az Egyesült Királyságot. Hivatását azonban nem adta fel, az internet segítségével tartja a kapcsolatot kinti munkatársaival és dolgozik tovább, miközben két nigériai szakértő képzésén is fáradozik.

Kollégái között vita folyik arról, hogy hány emberre lesz szükség a pótlására, ha valóban nyugdíjba vonul. – Mi mást csinálnék? – kérdezi Barnwell. – Élvezem a munkámat, és örülök, hogy még mindig csinálhatom. És nagyon hálás vagyok, hogy az időskori nehézségek alapvetően nem a fejemben, hanem a lábaimban jelentkeznek.