Véget ért az ENSZ történelmi jelentőségű klímakonferenciája. Generációkon átívelő egyezkedések után először került arra sor, hogy a csaknem 200 nemzetből álló globális közösség képes volt közös hangon szólni a klímaváltozásról. Az elhúzódó egyeztetések eredményeképpen megszületett a párizsi egyezmény, egy jogilag kötelező erejű és ambiciózus globális megállapodás.
A CEC üdvözli az egyezményt és a klímaváltozás elleni harc, valamint az ökológiai igazságosság előmozdításának reményteli jeleként tekint rá. A dokumentum átfogó intézkedéseket vázol, amelyek a globális felmelegedés mértékét jócskán a 2 fokos szint alatt tarthatják, és 1,5 fokos határérték elérésére tesznek kísérletet. Az egyezmény elismeri a kiszolgáltatott közösségek különös szükségletit és arra kötelezi a gazdagabb országokat, hogy pénzügyileg támogassák a klímaváltozás által leginkább sújtott régiókat.
A megállapodás történelmi jelentőségét erősíti annak formális elismerése, hogy radikális változásra van szükség a világgazdaságban. Ez magába foglalja a széndioxid-kibocsátás csökkentésre irányuló erőfeszítések növelését és az iparosodott országok vezető szerepét mindebben. „A CEC régóta figyelmeztetett a gazdasági és ökológiai igazságosság közötti szoros kapcsolatra” – hangsúlyozta Guy Liagre, a CEC főtitkára. „A reménykeltőnek tartjuk az egyezményt és annak elismeréseként tekintünk rá, hogy globális és közös erőfeszítésekre van szükség.”
Peter Pavlovic, az Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat (ECEN) titkára figyelmeztetett arra, hogy bár az egyezmény jelentősége nem vitatható el, arra meghívásként kell tekintenünk, amelyik további tettekre sarkall. „A dokumentumban foglaltak megvalósításának jelentős munkája még előttünk áll. Hinnünk kell abban, hogy a szövegben kifejezett jó szándékot tiszteletben is tartják majd”.
A vallási közösségek hozzájárulása a párizsi csúcs előkészítéséhez jelentősnek mondható. Számos egyház és ökumenikus szervezet képviseltette magát a COP21 tanácskozásain szerte a világból és Európából. Az egyházak hozzájárulásának része volt az eseményt megelőző zarándoklat a környezeti igazságosságért. A tárgyalások során elismerés övezte azokat az egyházi erőfeszítéseket, amelyek a téma etikai vetületére, a kiszolgáltatok melletti kiállásra és a klímaváltozást előidéző emberi felelősségre hívták fel a figyelmet. Az egyházi kampányok középpontjában a környezeti igazságosság előmozdítása állt, egy sürgető ügy, ami a végső szövegbe nem került be.
„A klímaváltozásra adott hatékony válasz egyre inkább meg fogja kérdőjelezni az iparosodott társadalmak alapvető szokásait, egyre határozottabban szembesül a méltányosság igényével és életmódunk korlátaival. Bárhogy legyen is, az egyházak törekvését a teremtett világ megőrzésére a jövőben is a felelősségünk hangsúlyozása és a környezeti igazságosság megkerülhetetlen volta vezeti majd” – összegezte az egyházak álláspontját Pavlovic.
Külügyi iroda
Forrás: www.ceceurope.org