„A szívemre helyezte sorsukat az Úr”

Hogyan kezdődött az afrikai missziója, és miért vállalta ezt a szolgálatot?

Tíz évvel ezelőtt Kenyában kezdtem önkéntesként egy bébiotthonban. Ezután rendszeresen visszajártam, mert küldetésemnek éreztem támaszt és segítséget nyújtani a hátrányos helyzetű gyerekeknek. Azért, hogy hosszú távon is bekapcsolódhassak az afrikai árvák között végzett misszióba, imádkoztam, hogy az Úr ajtót nyisson előttem. Egy németországi barátnőm javasolta, hogy érdeklődjek a Liebenzelli Missziónál, amelynek Budapesten is van székhelye. 2016-ban kiutaztam megnézni a Malawiban működő szolgálati helyeket. Egy évvel később már misszionáriusként utazhattam ki az afrikai országba. Az első két évemet nyelvtanulással és a kultúra megismerésével töltöttem. A második évben már helyi partnerszervezetünk, a Malo a Mcherezo – Az Oltalom Helye – gyermekközpontban voltam, amelyet a To All Nations német missziós szervezet működtet. Így jobban megismerhettem a vidéki kultúrát, a központ működését, a gyerekeket, és persze tőlük is tanultam a nyelvet. Most is itt szolgálok Mdekában, ami egy órányira található egy nagyvárostól, Blantyrétől. Ez a központ a missziós hálózat legfiatalabb tagintézménye, tizenhárom éve jött létre. Malawiban összesen négy gyermekközpontot működtetünk, egyet pedig Mozambikban, a határ közelében. A térségben sok a szegény sorban élő és az árva gyerek, akiknek a sorsát az Úr a szívemre helyezte. Miattuk végzem ezt a szolgálatot, mivel az országban nincs szociális ellátórendszer, és így sokféle veszélynek vannak kitéve, például éhezésnek, bűnözésnek vagy a prostitúciónak. Az év nagy részét köztük töltöm, nyaranta pár hétre hazatérek Szlovákiába. Kétévente beszámolókörútra megyek a Kárpát-medencében, főleg gyülekezetekben és iskolákban mutatom be a munkánkat. Most, október közepén utazom vissza, már várom, hogy újra közöttük legyek.

Hogyan hirdetik az evangéliumot, miként zajlik a Biblia megismertetése a központban?

A kisgyerekeknek angolul és az anyanyelvükön, csicseva nyelven tanítjuk a bibliai leckéket. Fontosnak tartjuk, hogy a lelki, hitéleti tartalmakat az anyanyelvükön hallgathassák, de az angolt is hangsúlyos megismerniük a későbbi boldogulásuk érdekében. Programjaink és foglakozásaink középpontjában az evangélium hirdetése áll, hogy személyesen megismerjék az Úr Jézust és őt kövessék. Ő az, aki az életét adta értük, és egy reményteljes jövőt tartogat számukra. Az a célunk, hogy nálunk szeretetteljes közösségben és biztonságban érezhessék magukat a gyerekek. Menedéket nyújtunk számukra, ahol tanulhatnak, játszhatnak, megfelelő ellátásban részesülnek és megoszthatják a problémáikat is. Hálásak, hogy törődünk velük, a kis dolgoknak is örülnek, akár egy nyalókának, vagy hogy leülünk velük társasjátékozni, színezni, énekelni. Malawiban sok gyereknek nincs lehetősége iskolába vagy iskolai előkészítőbe járni. Rengeteg a félárva, az árva vagy olyan mélyszegénységben élő gyermek, hogy a szüleik nem tudják őket taníttatni. A központjainkban különböző programokon vehetnek részt a ránk bízott gyerekek és fiatalok. Fejlesztjük az írást, olvasást, klubokat tartunk, és segítjük a sajátos nevelési igényű gyerekeket is. Támogatjuk őket abban, hogy önálló és önellátó felnőttekké váljanak, hogy családot alapíthassanak. Felkaroljuk őket lelkileg, fizikailag és szellemileg is. Reményt adunk nekik és esélyt egy új életre. A gyerekek számára a tanulás kiutat jelent, de rájuk van bízva, hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel, továbbtanulnak-e, vagy inkább valamilyen szakmát sajátítanak el. Amikor elbúcsúzunk tőlük a tanulmányaik befejezése után, egy kezdőcsomagot kapnak tőlünk, adott esetben egy varrógépet vagy asztalosszerszámokat, hogy ezekkel kezdhessék el a felnőtt életüket. Az esély megragadása az ő kezükben van, mi a lehetőségét adjuk meg a számukra.

A gyerekek hozzátartozóit mennyire tudják bevonni a programjaikba?

Rendszeresen tartunk találkozót nekik, amiket a szülői értekezletekhez tudnék hasonlítani. Mindent megbeszélünk, ami a gyermek tanulmányaival, fejlődésével kapcsolatos. Szeretnénk, ha a nevelésükbe is jobban bekapcsolódnának. Céljaink között szerepel a hozzátartozók képzése, támogatása abban, hogyan tudnának nagyobb figyelmet fordítani a gyerekekre otthon is és megértetni velük azt, hogy miért fontos ez a fejlődésükben. Szeretnénk megosztani a felelősséget, rávezetni a felnőtt családtagokat arra, miért hatásosabb együttműködnünk a gyerekek fejlesztésében, mintha csak mi végeznénk ezt a szolgálatot. Fontos, hogy ők is kivegyék a részüket a gyakorlati tennivalókból. Célravezető lehetne, ha besegítenének a központjainkban a ház körüli teendőkben, a kerti munkában, és persze, ha őszintén tudnának velünk beszélni a fiatalokról. A missziós szolgálat és a családok közötti szorosabb együttműködés kulcsfontosságú lenne a helyi közösségeknek is.

Kikkel dolgozik együtt a központban, és hogyan képzik őket?

Ketten szolgálunk európai misszionáriusként a központban. A német kolléganőm már az alapítás óta itt van. Nagy tapasztalattal rendelkezik, így sokat tanulunk tőle. Nálunk a munkatársak többsége helybéli, huszonhét fős csapattal dolgozunk együtt. Közös áhítatokat tartunk, továbbképzési lehetőséget biztosítunk a munkatársaink számára, akik gyakran a fizikai feladatok mellett lelki szolgálatot is ellátnak, például csoportfoglalkozást tartanak. Szerveztünk egyhetes kurzusokat nekik, hogy a bibliai lecke hatékony tanítása terén is fejlődhessenek. A helyi munkatársainkkal nagyon jó az együttműködés. Én bibliai leckéket tanítok a gyerekeknek, és azokat a tanítókat is mentorálom, akik az iskolai előkészítőbe járó három-hat év közötti kicsikkel foglalkoznak. Képzem és segítem őket ötletekkel, módszertani tudás átadásával. Azt is megbeszéljük, hogyan tudják bevonni a gyerekeket a történetekbe, miként értethetik meg a szentírási leckék igazságait a gyerekekkel, és hogyan tudják azokat az életükre vonatkoztatni. Fontosnak tartom a különböző szemléltető eszközök alkalmazását is. A foglalkozásokon hangsúlyosak a játékos módszerek, a mozgásos énekek, főleg a kisebb gyerekeknél. A tanítókkal szépen összecsiszolódtunk, egymástól is tanulunk. Hatásosnak bizonyult az, hogy látjuk, melyikünk hogyan ülteti át a képzési módszereket a gyakorlatba.

Lehet önkéntesként csatlakozni a misszióhoz?

Igen, van erre lehetőség. A legnagyobb központunkban működik egy tizenegy hónapos program, évente érkeznek önkéntesek Németországból. Azok jöhetnek, akik betöltötték a tizennyolcadik életévüket. A jelentkezők először felkészítő kurzuson vesznek részt, itt Malawiban pedig egy házaspár foglalkozik velük, hogy megismerjék a missziónkat és azokat a feladatokat, amelyekhez csatlakozhatnak. Mentorálják ezeket a fiatalokat, és közösségi programokat is szerveznek nekik. A mi központunkba is jönnek néha önkéntesek segíteni, de rövidebb időre, jellemzően három hónapra vagy fél évre. Magyarországról is várjuk önkéntesek jelentkezését. Ha valaki tud németül vagy angolul, akkor be tud kapcsolódni a programjainkba, persze, ha megfelel a feltételeknek. Arra is van lehetőség, hogy az érdeklődő pár hétre ellátogasson hozzánk, és a rövid afrikai tartózkodás után eldöntheti, tudja-e vállalni a hosszabb idejű önkéntes szolgálatot. Örülnék neki, ha több magyar önkéntes és misszionárius szolgálna közöttünk. Imádkozom azért, hogy nagyobb számban engedjenek a hazai keresztyének Isten hívásának a külmisszióba. Megismerni a missziónkat szélesíti az ide érkezők látókörét, ami lélekben is erősíti őket, emellett a többnemzetiségű közösségi szolgálat építő hatással van mindenkire.

Ön mit tanul missziós szolgálata közben a gyerekektől?

Az együtt töltött idő jelentőségét, azt, hogy az odafigyelésnek milyen jelentősége van a kapcsolatokra. Nyitottnak kell lennünk a gyerekek felé, ahogy ők is azzá válnak, ahogy sikerül kialakítanunk a bizalmi kapcsolatot velük. A gyerekek lelki fejlődésében fontos, hogy érezzék a törődést. Nekünk is ügyelnünk kell arra, hogy ne csak a munkánk elvégzése töltse ki a napjainkat, hanem leüljünk melléjük, elbeszélgessünk velük – jó meghallgatni, hogyan telt a napjuk, mivel játszottak legutóbb, mit tanultak az iskolában. Ha nehézséggel küzdenek, vagy valami miatt szomorúak, segítünk nekik azzal, hogy meghallgatjuk őket, imádkozunk értük, tanácsot adunk. Ilyenkor ők is megnyílnak, és alkalmunk adódik a mélyebb beszélgetésekre. Annak is örülök, hogy nem zárkóznak el, hanem kölcsönössé válik a bizalom, és felkeltjük az érdeklődésüket. Ők is kíváncsiak ránk, hogy honnan érkeztünk, kérdezősködnek a hazánkról, a helyi terményekről, és hogy nálunk milyenek a gyerekek. Kedvesnek tartom azt is, amilyen tisztelettel hozzánk viszonyulnak. Bár itt közvetlenebb kapcsolatban állunk egymással, de az ő kultúrájukban megadják a tiszteletet a tanítóknak, az idősebbeknek és a lelkészeknek. Megható érezni azt, hogy befogadtak minket és szinte már barátjukként kezelnek. Kiváltságnak tartom, hogy Isten megengedte, hogy az ő ügyéért munkálkodhatom. Legyen övé a dicsőség mindenért, amit a gyermekek és fiatalok szívében végez, és hordozzuk továbbra is imádságban ezt a szolgálatot!