Áldott pillanat

„Meggyőződésem, hogy az Úr adta nekünk ezt a pillanatot, lélegzetvételnyi szünetet, hogy átgondoljuk, kik is vagyunk valójában ebben a korban” – fogalmazott J. Herbert Nelson virtuális istentisztelet keretében. „Átgondolhatjuk, hogy válaszainkkal és életvitelünkkel miként emlékeztetjük a világot arra, hogy Isten, Jézus Krisztus és a Szentlélek ereje által Isten gyermekei szívébe árasztja szeretetét még az Amerikai Egyesült Államok utcáin megnyilvánuló gyűlölet és bigott fundamentalizmus közepette is.”

A várakozás időszakát éljük, kicsit hasonlóan, mint Jézus a Gecsemáné-kertben, ahol órákkal keresztre feszítés előtt éberségre és imádságra kérte tanítványait (Mt 26,38), akik ehelyett a szomorúságtól kimerülve elaludtak.

Az egyházvezető ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a kérés nekünk is szól: „imádkozzunk az egyedül bölcs Istenhez, akit ismerünk … ebben a felfüggesztett pillanatban, a lelki szemlélődés idején, hogy helyesen cselekedjünk a nagy feszültségek közepette. Hiszem, hogy Isten az igazságosságért adta nekünk ezt a pillanatot, hogy felkészüljünk békével teljes országnak képviseletére, nyitottságra Istennel szemben függetlenül attól, hogy a választások eredménye az lesz-e, amit vártunk.”

„Arra hívattunk, hogy a rések befalazói legyünk (Ézs 58,12), amik mindig is megvoltak közöttünk” – emlékeztetett Nelson, aki szerint a társadalomban mindig voltak „ész- és lélekvesztett bolondok”, akik „olyan problémákat kreáltak, amiket sose tudtunk volna elképzelni és olyan helyekre vittek minket, amikről azt gondoltuk, sose kell megjárnunk őket”.

„Olyan Istenben hiszünk, aki sose hagy el minket, aki nem hagy cserben és nem hagy magunkra. Nem kapunk meg mindent, amiről azt gondoljuk, hogy ígéretünk van rá, sokkal inkább arra indít a hitünk, hogy akkor is kitartsunk, amikor az ígéretek meginogni látszanak” – intett a református lelkész. Ez határozza meg, hogy ezekben a napokban mi kerít hatalmába. A felháborodás és düh, ami egyeseket felemészt, vagy a Gecsemáné nyugalma.

„A tanítványság arra hív az ilyen pillanatokban, hogy megnyissuk szívünket, odaforduljunk egymáshoz ahelyett, hogy egymás ellen fordulnánk, hiszen tudjuk, hogy mire van hatalma Istennek.” A választások eredményétől függetlenül – folytatta a zsinati tanácsos, a reformátusoknak, presbiteriánusoknak és minden hívőnek arra a feladatra kell készülnie, ami rájuk vár: „együttérezni és kiállni a szegény és kirekesztett oldalán, olyan helyekre merészkedni, ahová mások nem mennek – és gyászolni, de nem túl sokáig, hiszen feladat vár ránk, függetlenül attól, hogy ki lesz az Egyesült Államok elnöke”.

Nelson arra buzdította a híveket, hogy imádságban készüljenek az előttük álló hosszú útra, Istenre hagyatkozva, „aki életet, egészséget és erőt ad”. Akinek terve van, méghozzá az, hogy felemeli a hívek szívét és szeretettel fordul a kisemmizettekhez. „Jól ismerjük ezt a tervet; szolgáljuk azt, áldásokban részesedtünk általa, és arra hívattunk, hogy továbbra is Isten tervét kövessük.”

„Úton vagyunk a Megváltó felé, aki meghalt bűneinkért, a Lélek jelenlétében élünk, aki sohasem hagyott minket magunkra. Az irgalmas Isten, aki békét és erőt ad, velünk van. Éljetek az Ő erejével, hogy átformáljátok a világot. Menjetek békével” – zárta bátorító útmutatását a PC USA országos vezetője.