A Global Ministries szervezésében három hetet tölthettem Amerikában. A meghívást a „Quadrennial" nevű női konferenciára kaptam, ahol egy nemzetközi csapat tagjaként 25 nőtársammal országunk, egyházunk és az én esetemben a cigánymisszió bemutatásával hoztuk közelebb a külmissziót a konferencia résztvevőihez. A konferencia után Atlantából a Louisiana állambeli Baton Rouge-ba utaztam, ahol egy helyi gyülekezetet látogattam meg majd onnan Washington DC-hez közel egy gyermektáborban vehettem részt.
Június 23-án este érkeztem meg Atlantába, ahogy kiléptem a hatalmas repülőtérről megértettem miért figyelmeztettek a nagy melegre, a nagy páratartalomtól tényleg alig kaptam levegőt. Atlanta sok mindenről híres, az elsők közt a forróság, de ott vannak még a felhőkarcolók, a CNN, a Coca-cola, a Georgia Akvárium, Martin Luther King Jr., a Jimmy Carter Központ, a '96-os Olimpia és sorolhatnám. A konferenciának egy hotel adott otthon és szükség is volt mind az ötven emeletre, hisz közel 2000 résztvevőre számítottak. A konferencia kezdete előtt még volt egy szabad napunk, amit nemzetközi vendégek együtt tölthettünk. Meglátogattuk Martin Luther King múzeumot, a Carter Center-t és más nevezetességeket majd az este folyamán egy fogadáson vettünk részt, ahol találkozhattunk a GM vezetőivel, munkatársaival és a visszatért misszionáriusokkal és gyakornokokkal.
A konferencia 25-én kezdődött, egy ökumenikus reggeli keretében Sharon Watkins lelkésznő, a Krisztus Tanítványai Egyház elnöke, köszöntött minket. Este, a nyitó istentiszteleten is őt hallhattuk és az úr asztalát pedig a nemzetközi vendégek terítették meg. A konferencia témája a következő volt: I see you... Én, látlak Téged. Látlak a kegyelem szemein keresztül, az együttérzés hangján keresztül, látlak az igazság kezeivel és az öröm szívével és végül látlak, egésznek látlak. Ezek a címek kísérték végig a napokat és az igei magyarázatok, szolgálatok, előadások mind-mind olyan nők szájából hangoztak el, akik nem csak szavaikkal motiváltak vagy érintettek meg minket, hanem életükkel is.
Minden reggel egy fő előadással kezdődött, majd napközben különböző előadásokra és foglalkozásokra lehetett betekinteni és minden estét istentisztelettel zártunk. Én három előadást tartottam és jó volt látni, hogy az embereket érdekli az országom, az egyházam és a cigányság kérdése is. Meséltem nekik egyházunkról, beszéltem a cigányságról és arról, hogy milyen lehetőség rejlik egyházunkban a cigánymisszió terén. Több beszélgetés során elhangzott, hogy ember és ember közti különbséget és a kirekesztettséget leküzdeni csak Istennel lehetséges. Mindezt egy olyan városban hallani, ahol a szegénység, rasszizmus és erőszak elleni küzdelem egyik fő szereplője, Martin Luther King Jr., nyugszik leírhatatlan érzés volt.
A konferencia után Amy Lester gyakornokunk otthonát és gyülekezetét volt szerencsém meglátogatni. Louisiana egy csodálatos állam, lenyűgözött a gasztronómiájuk, közvetlenségük, a zene és kultúra szeretete, kicsit hasonlít hazánkra e téren, talán ezért is éreztem magam annyira otthon. Amy gyülekezete nagy szeretettel fogadott és nagyon érdekelte őket az egyházunk munkája a cigánymisszióban, az istentiszteleten még egy videót is levetítettünk. Itt tartózkodásom alatt történt az, hogy egy vacsora alkalmával aligátor (persze csak sütve) került a tányéromra, ott ez egy hagyományos étel és minden étlapon megtalálható, meglepetésemre finom volt, de nem vált mindennapi előétellé. Július 2-án búcsút vettem Baton Rouge-tól és elindultam utolsó úti célom felé. A gyerektábor kezdete előtt meg tudtam nézni a fővárost, a sok nevezetességen kívül a holokauszt múzeumot is meglátogattam és még a július 4-i tűzijátékot is csodálhattam. A tábor maga egy hetes volt, a gyerekeknek érdekes volt a társaságom, hisz még egyikük sem volt az Egyesült Államokon kívül. Tanítottam őket Magyarországról, meséltem nekik a cigányságról, együtt tanultunk a Bibliából, énekeltem nekik népdalt és még egy picit magyarul is tanítottam őket. Nem tudom, talán egyikük lesz az, aki misszionáriusként hazánkba érkezik pár év múlva.
Hálás vagyok Istennek, a munkatársaimnak és a Global Ministries-nek ezért a lehetőségért és a sok tapasztalatért, amit utam során szereztem és mindazért az emberért, akit megismerhettem. Találkoztam afroamerikai lelkésznővel, aki nőként először lett elnöklelkész gyülekezetében és afroamerikai nőként először kerületi lelkész az egyházuk történetében. Találkoztam fiatal lányokkal, akik a prostitúció ellen harcolnak ebben a hatalmas városban, idős hölggyel, aki törvénytervezetet fogadtatott el az emberkereskedelem ellen az államában, anyával, akinek gyermekét elrabolták és megölték, de ennek ellenére szolgálja népét Haitin, egyetemista lánnyal, aki azért tanul Amerikában, hogy utána otthon Kelet-Timorban a malária ellen küzdhessen. Találkoztam még afrikai nővel, aki a ghánai gyermekek védelméért küzd nap, mint nap, hogy a saját szüleik ne adják el őket pár napi keresetért az emberkereskedőknek és keresztyén palesztin hölggyel, aki mindennap a megbékélésért harcol.
Csodálatos volt látni ezt a sok példát és élettörténetet, megláttam azt, hogy bennünk, nőkben hatalmas lehetőség, erő és különleges ajándék van. Isten képessé tesz minket, hogy változást hozzunk ebbe a fájdalmakkal teli világban és nem számít, hogy fiatalok vagy öregek vagyunk vagy éppen lelkészek vagy nem Isten használni akar minket, hogy az igazságért harcoljunk ebben a világban és a világot az Ő szemein keresztül lássuk, mert Ő lát minket, Ő egésznek s teljesnek lát minket...
A Global Ministries (GM) két nagy, a református világközösséghez tartozó, amerikai egyház külmissziós szervezete. A Krisztus Egyesült Egyháza (UCC) és a Krisztus tanítványai Egyház (Disciples of Christ) 1996 óta közösen szervezi a külmissziós munkát. A „globális misszió" iránt érdeklődőket a GM közel 70 országbeli partneregyháza és szervezete várja többféle programmal, misszionáriusként, gyakornokként, önkéntesként vagy éppen munkatársként. A nemzetközi misszió gyakornoki program keretében 2012 októberében Amy Lester érkezett hazánkba, aki jelenleg is egyházunk zsinatának Külügyi Irodáján gyakornok. Két éves szolgálatát idén októberben fejezi be.
Külügyi Iroda
Szöveg és kép: Sztojka Szabina