Az orosz evangéliumi keresztyének is igyekeznek segíteni az ukrán menekülteknek

2022 februárja óta dúl a háború Ukrajnában, az orosz invázió már több tízezer halálos áldozatot követelt mindkét oldalról, és egyelőre nem látni a fegyveres konfliktus végét. Amennyiben valamelyik fél felülkerekedne, esetleg megegyeznének az országok, akkor sem beszélhetnénk megbékélésről, hiszen a két testvérnemzet kapcsolata olyan mélyen sérült már eddig is, hogy feltehetően generációkra befagyott közöttük a viszony. Ennek enyhítésében, a sebek fizikai és lelki értelemben vett gyógyításáért azonban a keresztyénség rengeteget tehet, és tesz is. Gondoljunk csak arra az összefogásra, amely hazánkban is megszületett a menekültek fogadása és ellátása érdekében. Az egyházak szeretetszolgálatai, köztük természetesen a Magyar Református Szeretetszolgálat is, bőven kivették és kiveszik a részüket a munkából. Bármilyen meglepő, de nincs ez másképp Oroszországban sem, ahol az evangéliumi keresztyének igyekeznek segíteni a háború elől menekülő ukránokat.

A Christianity Today keresztyén magazin egy idős ukrán hölgy történetéről számolt be nemrégiben, akit orosz katonák találtak meg egy mariupoli óvóhelyen. Ők irányították a humanitárius folyosó felé, amelyen keresztül keleti irányban hagyta el a várost, és érkezett meg egy fogadóközpontba. Innen került egy ideiglenes tömegszállásra Taganrog városába, ehhez hasonló létesítményből több mint nyolcszáz található az országban egészen a Csendes-óceán partvidékéig. Itt kapott hivatalosan is engedélyt az ideiglenes oroszországi tartózkodásra, amely feljogosítja az egészségügyi szolgáltatások igénybevételére is, valamint meleg étellel és ruházattal is ellátták. Ezenfelül nagyjából ötvenezer forint értékű rubelt és egy SIM-kártyát is adtak neki, illetve jelezték, hogy folyamodhat orosz állampolgárságért.

– Néni, hová fog menni? Jönnek majd önért?
– Nem jönnek, senkit sem érdeklek.
– El kell mennie egy menedékhelyre, itt nem maradhat.
– Nem akarok én már élni, bárcsak meghaltam volna az aknatűzben.
– Hol vannak a gyermekei, unokái?
– Nem tudom, elmentek, nem találom őket.

Ez a beszélgetés játszódott le az orosz kormányzati alkalmazottak és az idős hölgy között. Ekkor léptek közbe az oroszországi evangéliumi keresztyének, és a nénit egy helyi gyülekezetbe járó családnál szállásolták el, másnap pedig az unokáját is megtalálták.

– Amikor őszintén segítünk nekik, akkor megtapasztalhatják Krisztus szeretetét – mondta Tanya Ivanenko önkéntes. – Megölelnek minket, megcsókolnak és emlékeznek a nevünkre. A háború ellenére tudunk egy kis reményt adni – fejtette ki. Bár személyesen nem ő karolta fel az említett idős hölgyet, Tanya osztotta meg ezt a történetet tavaly egy orosz evangéliumi egyház Telegram-csatornáján.

Az oroszországi protestánsok több mint egymilliárd forintnyi adományát egy tanács kezeli, kétszázezer ukrán menekült mindennapi életét igyekeznek támogatni belőle. – A nyugati egyházaknak tudnia kell, hogy mi is segítünk. A kelet-európai erőfeszítések jobban láthatók, de mi is megtesszük, amit tudunk – mondta el a szervezet egyik korábbi vezetője.

Persze felvetődik a kérdés, hogy miért menekülnek a háború elől az ellenséghez az ukrán lakosok. Azért, mert nem minden esetben tudnak más irányba menni, illetve elképzelhető, hogy olyanok is voltak, akiket erőszakkal vittek. A háborúban több mint 14 millió ember kényszerült elhagyni otthonát, és 8,2 millióan kerestek külföldön menedéket. Míg sokan nyugat vagy dél felé vették az irányt, addig hozzávetőleg 2,8 millióan menekültek Oroszországba annak ellenére, hogy a támadás is onnan érkezett. Némelyek családi kötelékek vagy a munkalehetőségek miatt választották Oroszországot, de sok esetben más irányba nem is tudtak menni, másokat viszont a gyanú szerint erőszakkal vittek. Az ukrán kormányzat állítja, Oroszország erőszakkal telepíti ki a Donyec-medence lakosságát, és már nyolcezer gyermeket deportáltak. Ezzel szemben az orosz kormányzat úgy nyilatkozott, csupán ellátják a kiskorúakat, többeket pedig örökbe fogadnak. – Mariupolból sokan nem bánták, hogy Oroszországba kerültek, de voltak olyanok, akiket egyértelműen vittek – jelezte egy orosz segélyszervezet alkalmazottja a Guardian számára még 2022-ben. Emellett orosz protestáns lelkészek is beszámoltak arról, hogy a Donbaszból még az invázió előtt elmenekültek közül sokan vegyes érzelmeket táplálnak az oroszországi tartózkodásukkal kapcsolatban, bár alapvetően hálásak a viszonylagos biztonságért.

Mindenesetre a helyi evangéliumi közösségek igyekeznek segíteni és a megbékélés szószólói lenni. Ilyen például a svájci alapítású, de a kelet-európai és ázsiai térségben is aktív Wheat Grain Foundation (WGF) is, amely 2014 óta szolgál a Donbaszban, illetve korábban a grúz polgárháború, valamint a csecsen háborúk alatt is jelen volt a térségben. A konfliktusok sújtotta területeken, illetve az onnan menekülők körében igyekeznek mindig a megbékélést hirdetni. A már említett taganrogi táborban például az irgalmas samaritánus történetét játszották el bábokkal a gyerekeknek. A háború előtt, amikor még főként az ukrán „terrorellenes műveletek” miatt szenvedett a donbaszi lakosság, ugyancsak a béke üzenetét igyekeztek átadni a menekülteknek, éreztetve velük, hogy az ukránok a „felebarátaik”. Sokan mégis kritikával illették az ilyen és hasonló segítségnyújtást a jelenlegi konfliktus során, hangsúlyozva, hogy az oroszországi egyházaknak és keresztyén szervezeteknek elsősorban azért kellene fellépniük, hogy megszűnjön az erőszak, még ha erre kevés ráhatásuk van is.

Szergej Rjahovszkij, Oroszország legnagyobb pünkösdi egyházának vezetője a Christianity Todaynek kifejtette: – Egyértelmű keresztyén küldetésünk van a híveink számára Oroszországban és Ukrajnában. Szolgálni azokat, akik fájdalmon és szenvedésen mennek keresztül, és reményt adni nekik – foglalta össze egyszerűen. Minden tettükkel szeretnének Krisztusra mutatni, akihez a legnehezebb körülmények között is fordulhatnak az emberek.

Orosz evangelikál körökben felvetődött annak a lehetősége is, hogy a donbaszi régióból elmenekült lelkészek helyére újakat küldjenek, akik szolgálhatnak a háború sújtotta övezetben, bár nem tudni, mindez milyen reakciót váltana ki az ukrán vezetés részéről. Az ilyen segítségnyújtás megítélése persze nem egyszerű kérdés, hiszen sokak szerint ez is az orosz állam céljait szolgálja. De figyelembe kell venni, hogy az adott keresztyén közösségek nem feltétlenül a háború politikai szempontjai mentén működnek, hanem pusztán segíteni akarnak az elesetteknek és rászorulóknak, ezzel is Istenre mutatva.