Bandaháború miatt maradnak el misék Kolumbiában

Rubén Dario Jaramillo buenaventurai püspök még a múlt hónap végén, a Noticias Caracol televíziónak adott interjúban beszélt arról, hogy a városban zajló bandaháborúk miatt csak napközben tudnak misét tartani.

A XXIII. János pápa nevét viselő városrészben augusztus végén újultak ki az összecsapások a Los Shottas és a Los Espartanos drogbandák között. A helyi rendőrség alakulatai azóta is próbálják megfékezni az utcákon – főleg sötétedés után – elhatalmasodó erőszakot.

A püspök szerint nem egyedi eset, ami most történik Buenavaeturában, többször előfordult már, hogy a hívők testi épsége érdekében csak nappal miséztek. Ráadásul éjjel aludni sem lehet a folyamatos lövöldözéstől, a bandák ugyanis utcáról utcára haladva harcolnak egymással. A hatóságok kiáltványban hívták fel a lakosság figyelmét, hogy este hat után lehetőleg senki ne hagyja el az otthonát. Az iskolák és az üzletek a bandaháborúk idején bezárnak, az emberek nappal sem szívesen lépnek ki az utcára.

A két banda egyébként egy nagyobb csoport, a La Local bűnözői szervezet tagja, ennek ellenére időről időre fegyverrel rendezik vitáikat. Az elmúlt két évben ezek az összecsapások egyre intenzívebbek, ez azzal is összefügghet, hogy 2019-ben a rendőrök elfogták a La Local egyik vezetőjét, akit egyébként nemrég szabadlábra helyeztek a letartóztatása körüli szabálytalanságok miatt.

Buenaventura a Csendes-óceán partján fekszik, Kolumbia egyik legfontosabb kikötője, egyben a drogkereskedelem egyik kiemelt állomása. A Bajo Calima nevű városrészben sincs nyugalom, az ottani két rivális banda között annyira eldurvult a helyzet, hogy a haditengerészetnek kellett közbeavatkoznia: a tengerészgyalogság mellett repülőket és folyami járőröket is bevetettek a bűnözők ellen.

Gustavo Petro, a nemrég megválasztott kolumbiai elnök egyik legfontosabb ígérete a béke megteremtése volt. Hogy ezt miként kívánja megvalósítani, annak részletei még nem ismertek, de már több nagy banda jelezte, hogy nyitott lenne a kormánnyal a megállapodásra. Kérdés persze, hogy milyen ára lenne ennek.

A latin-amerikai hívek helyzete nem hasonlítható össze a Boko Haram által üldözött nigériai vagy az Iszlám Állam által meggyilkolt szíriai és iraki keresztyének sorsával, európaiként mégis elképzelhetetlenek az ottani állapotok. Júniusban Mexikó északi részén két jezsuitát lőtt agyon két bűnöző, amiért azok egy templomba menekülő férfinak próbáltak segíteni. A 79 éves Javier Campos és a 80 éves Joaquin Mora már több mint három évtizede segítették a helyi közösséget, de ez sem mentette meg őket, amikor egy leszámolás közepébe keveredtek. Port-au-Prince-ben, Haiti fővárosában pedig két drogkartell összecsapása miatt gyulladt ki egy templom júliusban, alig pár sarokra a kormány székhelyeként szolgáló Nemzeti Palotától.

Ezekben a latin-amerikai országokban a lakosság körülbelül kilencven százaléka vallja magát keresztyénnek, mégis rendszeresen előfordul, hogy nem tudnak eljutni a templomokba, sőt időnként maguk a papok, lelkipásztorok is áldozatul esnek az erőszaknak, főleg, ha felemelik hangjukat a bandák visszaéléseivel szemben. Vallásüldözésre az elmúlt évtizedekben elsősorban Venezuelában és Kubában volt példa, manapság pedig Nicaragua került be ezzel a hírekbe. A latin-amerikai keresztyének mindennapjait ezeken az országokon kívül is sok helyen megkeseríti az utcai erőszak, amelyet a legtöbb kormány nem tud felszámolni, legfeljebb ideig-óráig kordában tudja csak tartani. Ugyan az egyházak igyekszenek békét teremteni, de helyi közösségeiknek nemcsak a Szentírást kell követniük, hanem a bandák elvárásainak is meg kell felelniük. Ezt a helyzetet csak súlyosbítja, hogy sok esetben a keresztyén családok egyik vagy másik tagja valamelyik bandának dolgozik. Nem könnyű feladat így a békítés, főleg úgy, hogy a kormányok többsége felszámolná ugyan a bandákat, de az ellenük való könyörtelen fegyveres fellépés és az áldozatok rokonainak bosszúszomjának kielégítése idegen a keresztyénektől. El Salvadorban például évek óta figyelmeztetnek arra, hogy az egyház sikerrel tudna közbenjárni a békéért, ha a mindenkori kormányok nem kizárólag fegyverrel akarnák megoldani a drogbandák problémáját.

Összességében elmondható, hogy Latin-Amerika továbbra is furcsa kettősséget mutat: tízből kilenc ember keresztyénnek vallja magát, ennek ellenére az utcákon dúl az erőszak, a bűnbandák pedig visszaszoríthatatlanul uralják a szegényebb közösségeket.