Az Európai Keresztyén Környezetvédelmi Hálózat, az ECEN 16. közgyűlésére tizenöt európai országból érkeztek résztvevők. Az eseményen katolikus, református, evangélikus, anglikán és ortodox hívők, valamint ökumenikus és környezetvédelmi szervezetek képviselői osztották meg tapasztalataikat.
A találkozó központi kérdése az volt, hogyan őrizhetjük meg a teremtésvédelem iránti elköteleződésünket egy olyan időszakban, amikor a klímaválság jelei egyre nyilvánvalóbbak, miközben a közéleti figyelem mindinkább a háborúkra és a fegyverkezésre irányul. A közgyűlés legfontosabb tapasztalata szerint a cselekvéshez lelki kitartásra, megtartó közösségre és az egyházak nyilvános kiállására egyaránt szükség van.
Gyökerektől a gyümölcsökig
A nyitópanelben Frank-Dieter Fischbach, az Európai Egyházak Konferenciájának főtitkára, Claire des Mesnards, az ECEN ügyvezető titkára és Kodácsy Tamás, vezetőségi tag beszélt a hálózat jövőjéről. Kiemelték, hogy az önállóvá vált hálózat továbbra is az alapító egyházakban gyökerezik. Az új szervezeti keretek között szabadabban alakíthatja működését, feladatait és európai érdekképviseleti munkáját. Fő értéke a tapasztalatok és a jó gyakorlatok megosztása, valamint az egyházi teremtésvédelmi kezdeményezések képviselete lehet.
Lelki erő a hosszú távú szolgálathoz
Ruth Valerio a klímaigazságosságért dolgozók lelki terheiről beszélt. A How to Survive a World in Crisis (Hogyan lehet túlélni egy válságban lévő világot) című könyvéhez kapcsolódva hat fontos kapaszkodót emelt ki: a jövőkép megőrzését, a fájdalom elismerését, a megtartó közösséget, a konkrét cselekvést, a pihenést és a természettel való kapcsolatot. Előadása arra emlékeztetett, hogy a teremtésvédelem kitartást igénylő, hosszú távú szolgálat. A lelki megújulás, a közösség és a pihenés segít abban, hogy ne fáradjunk bele a jó cselekvésébe.
Átfogó ökológia és keresztyén közösség
Carmody Grey, a Laudato Si' Institute átfogó ökológiával foglalkozó professzora a Practices of Communion (Közösség a gyakorlatban) című előadásában az ember, Isten és a teremtett világ kapcsolatáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a társadalmi, gazdasági és ökológiai kérdések összetartoznak. A környezeti válság ezért nem kezelhető pusztán technikai megoldásokkal: kapcsolataink és életmódunk átalakítására is szükség van.
Ezt a szemléletet a közös lelki alkalmak is elmélyítették. A résztvevők lelki ösvényen, erdei sétán, anglikán istentiszteleten vettek részt a teremtés ünnepéhez kapcsolódóan. A Woluwe folyó mentén tett séta a városi természetre, a víz jelentőségére és a lelki megújulásra irányította a figyelmet.
Ukrajna tanúságtétele
A közgyűlés legmegrázóbb részei az ukrajnai résztvevők beszámolói voltak. Tetjana Sztavnicsa, a Caritas Ukraine igazgatója a háborút olyan rombolásként írta le, amely az ember Istenhez, embertársaihoz és a földhöz fűződő kapcsolatát egyaránt széttöri. A bemutatott adatok és képek a háború humanitárius és környezeti következményeit tették kézzelfoghatóvá. Különös hangsúlyt kapott a kahovkai gát 2023. június 6-i pusztulása, amely hosszú távon károsította a vízellátást és a térség élővilágát.
A Wash in War kiállítás azt mutatta be, hogyan dolgozik a Caritas Ukraine a biztonságos vízellátásért háborús körülmények között. Nem egyszerűen a korábbi állapot helyreállítására törekednek, hanem olyan rendszereket építenek, amelyek egy következő támadást is képesek túlélni. A tanúságtétel egyik fontos üzenete az volt, hogy a cselekvés a segítők számára is gyógyító erővé válhat.
Natalia Kulia az ungvári Institute of Ecological and Religious Studies munkáját bemutatva arról számolt be, hogy a természetismereti és környezeti nevelés a háború idején a gyermekek traumafeldolgozását is segítheti. Az ukrajnai példák világossá tették, hogy a béke, a klímaigazságosság és a teremtett világ védelme nem választható el egymástól.
Egyházi hang az európai közéletben
Nicolae Ștefănuță román európai parlamenti képviselő, az Európai Parlament alelnöke arra hívta a keresztyéneket és a politikai vezetőket, hogy közösen álljanak ki az embereket és a bolygót védő európai szakpolitikák mellett.
A megújított Charta Oecumenicát Manuel Enrique Barrios Prieto, az Európai Unió Püspöki Konferenciái Bizottságának főtitkára ismertette. A 2025-ben újra kiadott dokumentum külön fejezetben foglalkozik a teremtés megőrzésével. A közgyűlésen elhangzott, hogy az aláírt vállalások akkor kapnak valódi súlyt, ha az egyházak helyi és európai szinten is konkrét lépésekre váltják őket.
Szeptember 1-jén az ECEN a brüsszeli közgyűlésről kapcsolódott be a Teremtés ünnepe nemzetközi megnyitójába. A program egyik házigazdája Kodácsy Tamás volt, akinek az ünnepel összefüggő rövid igei reflexiója itt olvasható. Az esemény összekötötte a helyi közösséget a globális ökumenikus mozgalommal, és láthatóvá tette az európai egyházak teremtésvédelmi munkáját.
Műhelyek és megosztható gyakorlatok
A plenáris előadások mellett műhelyek és rövid projektbemutatók is helyet kaptak. Henrik Grape a 2025–2034 közötti Ecumenical Decade of Climate Justice Action való csatlakozás lehetőségeit ismertette. Corinne Bitaud az Egyházak 2050-ben című európai jövőkutatási program ötletét mutatta be, Sarah Corbett pedig a kézműves alkotást és a békés társadalmi cselekvést összekapcsoló kraftivizmusról tartott műhelyt. Adrian Shaw műhelye a XVIII. századi skót lelkész-természetbúvárok példáján mutatta be, hogy az egyházi érdeklődés a természet iránt hosszú múltra tekint vissza, miközben a korabeli fejlődésszemlélet ökológiai következményeit is kritikusan kell vizsgálnunk.
További bemutatók szóltak a Rocha nemzetközi teremtésvédelmi munkájáról, az egyházi karbonlábnyom méréséről, a hit és a regeneratív mezőgazdaság kapcsolatáról, valamint a keresztyén és muszlim teremtésteológia párbeszédéről.
A közel húsz bemutatott projekt azt jelezte, hogy az egyházi teremtésvédelem jelentős gyakorlati tudást halmozott fel. Az ECEN egyik fontos feladata ennek a tudásnak az összekapcsolása és hozzáférhetővé tétele.
Hazavihető felismerések
A közgyűlés végén a résztvevők több közös tanulságot fogalmaztak meg:
- A klímaválság miatt szükséges fellépés a háborúk és más politikai válságok idején sem veszít sürgősségéből.
- A teremtésvédelmi szolgálat akkor maradhat hosszú távon fenntartható, ha közösség, lelki gyakorlat és konkrét cselekvés tartja össze.
- A környezeti pusztítás a háború egyik súlyos és tartós következménye, ezért a helyreállítás a béke szolgálatához is hozzátartozik.
- Az egyházaknak saját működésük zöldítése mellett a nyilvános és közéleti párbeszédben is meg kell szólalniuk.
- Az ECEN legnagyobb ereje az európai tapasztalatok, emberi kapcsolatok és használható erőforrások megosztásában rejlik.
A találkozó végére új együttműködések és barátságok születtek. A résztvevők azzal az elhatározással tértek haza, hogy saját egyházukban és szervezeteikben továbbadják a hallott történeteket, láthatóbbá teszik a már működő kezdeményezéseket, és új lendülettel képviselik az emberek és a teremtett világ közös érdekeit.
A következő ECEN-közgyűlést előreláthatóan 2028-ban Svájcban rendezik meg.