Bibliai gondolatok és imádságok az Ökumenikus Imahét napjaira

A központi nyitó istentiszteletet január 17-én, vasárnap 17 órától tartják a budapesti Szent István bazilikában. Szentbeszédet mond: Erdő Péter bíboros. Igét hirdet: Steinbach József püspök.

1MÓZ 12,1–4; JN 1,35–51

Az út kezdete találkozás ember és Isten, a teremtmény és a Teremtő, az idő és az örökkévalóság között. Ábrahámhoz hasonlóan minket is elhívott, hogy elhagyjuk a megszokottat, és elmenjünk arra a helyre, amelyet ő készített a szívünk mélyén. Az út alatt egyre inkább önmagunkká, azzá leszünk, akinek kezdettől fogva tervezett, közben áldássá válunk szeretteink, felebarátaink és a világ számára. Isten keres minket: emberré lett Jézusban. Szeretete által megérintve indulunk útnak, és e szeretetkapcsolat állandóan megújul. Krisztus jelenlétének csendjében meghalljuk szavát: „Gyere, kövess engem! Olyan helyet adok neked, ahol a szíved nyugalomra lel.”

Jézus Krisztus! Te keresel bennünket, hogy barátságodban részesíts, és mindennél teljesebb életre vezess. Adj bizalmat, hogy válaszoljunk hívásodra, hogy olyanokká legyünk, akik a világ számára jóságod tanúi. Ámen.

EF 3,14–21; LK 2,41–52

A találkozás Jézussal felébreszti a vágyat, hogy vele és benne maradjunk: ez a gyümölcsérés ideje. Emberként Jézusnak is időre volt szüksége a növekedéshez, az érettséghez. Egyszerű életet élt, gyakorolta zsidó hitét. Názáretben, ahol semmi látványos, rendkívüli nem történt, az Atya jelenléte táplálta. Mária is elmélkedett az Atya tettein a maga és a fia életében, apránként értette meg Krisztus titkát. Nekünk is élethosszig tartó érési időre van szükségünk, hogy megismerjük Isten szeretetének mélységét. Imádság, igehallgatás, mások segítése, a megértett dolgok gyakorlása – ezek eredményezik belső emberünk megerősödését.

Szentlélek! Hadd fogadjuk szívünkbe Krisztus jelenlétét és örüljünk neki az élet titkaként. Tápláld imádságunkat, világosítsd meg igeolvasásunkat, cselekedj általunk, hogy ajándékaid gyümölcsei türelmesen növekedhessenek bennünk. Ámen.

KOL 3,12–17; JN 13,1–15; 34–35

Halálának előestéjén Jézus letérdelt, hogy megmossa tanítványai lábát. Ismerte az együttélés nehézségeit, a megbocsátás és egymás szolgálatának fontosságát. Péter később követte Jézus példáját, és szolgálta a hívők közösségét az ősegyházban. Jézus azt akarja, hogy átjárjon bennünket az élet és a szeretet, hogy a keresztyén közösségek egy testté legyenek. Az együttélés ma sem könnyű – néha kudarcot vallunk a hozzánk közel állók szeretésében. Sőt előfordul, hogy kapcsolataink teljesen megszakadnak. De arra kaptunk elhívást, hogy türelmesek legyünk, és kezdjük újra – számtalanszor. Annak felismerése, hogy Isten szeret minket, arra indít, hogy fogadjuk el egymást erősségeinkkel és gyengeségeinkkel együtt. Akkor lesz igazán közöttünk Krisztus.

Istenünk, Atyánk! Te Krisztus és testvéreink által nyilatkoztatod ki szeretetedet. Nyisd meg szívünket, hogy befogadjuk egymást különbözőségeinkkel együtt, és megbocsássunk egymásnak. Add, hogy egy testként éljünk együtt, hogy mindegyikünk ajándéka napvilágra kerüljön. Hadd legyünk együtt az élő Krisztus tükörképe! Ámen.

RÓM 8,26–27; LK 11,1–4

Isten kapcsolatot akar tartani velünk. Krisztusban jött el, hogy találkozzon velünk. Ő imádságban, bensőséges egységben élt Atyjával, miközben tanítványai és mindazok barátja lett, akikkel találkozott. Bevezette őket az Atyával való szeretetkapcsolatba. Az imádság lehet egyéni vagy közösségi, kifejezhet magasztalást, panaszt, könyörgést, hálaadást. Néha nem érezzük képesnek magunkat az imára. De ha Jézushoz fordulunk és arra kérjük, tanítson minket, akkor már jó úton vagyunk. Hiszen már a kívánságunk is imádság. Amikor másokkal együtt megyünk Istenhez, az énekek, a szavak és a csend által közösség alakul. Ha más hagyományú keresztyénekkel imádkozunk, meglephet, hogy megtapasztaljuk az egységet a barátság köteléke által, amely tőle származik. Tőle, aki minden megosztottságon túl van. A formák változhatnak, de ugyanaz a Lélek köt össze bennünket. A közös imádság azonban nem ad felmentést a személyes imádság alól. Ezek egymásra támaszkodnak. Mindennap építsük bensőséges kapcsolatunkat Jézussal!

Úr Jézus! Egész életed imádság volt, tökéletes egységben az Atyával. Lelked által taníts minket imádkozni szerető akaratod szerint. Hadd egyesüljenek a hívők az egész világon a dicséretben és a könyörgésben, és jöjjön el szereteted országa. Ámen.

5MÓZ 30,11–20; MT 5,1–12

Isten igéje, amely az áldás és a boldogság ígérete, közel van hozzánk. Ha megnyitjuk a szívünket, Isten szól hozzánk, és türelmesen formál. Ahogyan a szőlősgazda megmetszi a tőkét, úgy távolítja el ő is azt, ami akadályozza a növekedést. A rendszeres egyéni és csoportos igei meditáció megváltoztatja szemléletünket. Sok keresztyén mindennap imádkozza a boldogmondásokat. Ezek feltárják nekünk a boldogságot, amely a szenvedésen túl van: boldogok azok, akik a Lélek által megérintve már nem tartják vissza könnyeiket, és így nyernek vigasztalást. Néha már itt és most megízleljük azt az áldást, amely az idők végén teljesedik be. Imádkozzunk és dolgozzunk azért, hogy Isten uralkodjék és igéje leheljen életet egész nap a munkába és a pihenésbe.

Istenünk, Atyánk! Áldott vagy igéd ajándékáért a Szentírásban! Áldott vagy életújító hatalmadért! Segíts, hogy az életet válasszuk, és vezess Szentlelkeddel, hogy megtapasztaljuk azt a boldogságot, amelyet olyannyira szeretnél megosztani velünk. Ámen.

1MÓZ 18,1–5; MK 6,30–44

Ha engedjük, hogy Krisztus átformáljon, akkor szeretete növekszik bennünk, és gyümölcsöt terem. A másik elfogadása a szeretet megosztásának egyik módja. Jézus egész életében elfogadta azokat, akikkel találkozott. Figyelt rájuk, és hagyta, hogy megérintsék őt, anélkül hogy megijedt volna szenvedéseiktől. A kenyérszaporítás történetében Jézust együttérzésre indítja az éhező tömeg látványa. Tudja, hogy az embert táplálni kell, és egyedül ő elégítheti ki a kenyér iránti éhséget és az élet iránti szomjúságot. Ezt azonban nem akarja tanítványai, az általuk adható kevés – öt kenyér és két hal – nélkül tenni. Ma is arra indít, hogy legyünk munkatársai a feltétel nélküli gondoskodásában. Néha az apróságok is – a kedves tekintetünk vagy a puszta jelenlétünk – elegendők ahhoz, hogy valaki jobban érezze magát. Ha felajánljuk Jézusnak szerény képességeinket, ő minden várakozást felülmúlóan használja majd őket.

Jézus Krisztus! Szeretnénk teljesen elfogadni a velünk élő testvéreket. Tudod, hogy milyen gyakran tehetetlennek érezzük magunkat szenvedéseik láttán, de te mindig előttünk vagy, és már befogadtad őket szenvedésedben. Szólj hozzájuk szavaink, erősítsd őket cselekedeteink által, és áldásod nyugodjon mindannyiunkon. Ámen.

1KOR 1,10–13; 3,21–23; JN 17,20–23

Halálának előestéjén Jézus azok egységéért imádkozott, akiket neki adott az Atya: „…hogy mindnyájan egyek legyenek (…), hogy elhiggye a világ...” (Jn 17,21) Minél inkább közösségben élünk, annál inkább kapcsolódunk más keresztyénekhez és az emberiséghez. Pál óva int attól a magatartástól, amely már az első keresztyének egységét is fenyegette: a saját hagyomány abszolutizálásától Krisztus teste egységének kárára. A különbségek így a kölcsönös gazdagítás helyett megosztáshoz vezetnek. Pál szerint „…minden a tietek. Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (1Kor 3,22–23) Krisztus akarata kötelez az egység és a megbékélés útjának követésére, ezáltal pedig arra, hogy imádságában egyesüljünk.

Szentlélek! Megelevenítő tűz és lágy szellő, jöjj és lakozz bennünk! Újítsd meg bennünk az egység iránti szenvedélyt, hogy átéljük: hozzád vagyunk kötve, és ez egyesít bennünket. Hadd egyesüljenek és tegyenek bizonyságot közösen az őket megtartó reménységről mindazok, akik keresztségükben magukra öltötték Krisztust. Ámen.

KOL 1,15–20; MK 4,30–32

A kolosséi levél Krisztus-himnusza arra hív, hogy az üdvösséget adó Isten dicséretét énekeljük. Krisztus által megnyílt a megbékélés útja, a teremtett világ eljövendő rendeltetése az élet és a béke. A hit szemével látjuk, hogy Isten országa közel van: habár kicsi, alig látható, mint a mustármag, növekszik. E nyomorult világban is működik a Feltámadott Lelke. Arra bátorít, hogy fáradhatatlanul keressük az igazságot és a békét, és tegyünk azért, hogy a Föld minden teremtmény otthona legyen. Amikor a természet szenved, amikor embereket megnyomorítanak, a Lélek nem engedi, hogy elcsüggedjünk, és arra hív, hogy részesei legyünk gyógyító munkájának. A Krisztusban kapott új élet sokaknak reménysugár, a megbékélés kútforrása a világnak, és felülről jövő örömmel tölt el.

Háromszor szent Isten! Hálát adunk, hogy megteremtettél és szeretsz bennünket. Hálát adunk, hogy jelen vagy bennünk és az egész teremtett világban. Hadd tekintsünk rá úgy, amint te: szeretettel. Hadd munkálkodjunk reménységgel érte, hogy az igazság és a békesség virágozzék, nevednek dicsőségére. Ámen.