Az Európai Egyházak Konferenciájának vezetőtestülete 2016 júniusában, néhány nappal a Brexit népszavazás előtt tette közzé nyílt levelét az Európai Uniót sújtó összetett identitásvesztés, a súlyosbodó társadalmi és gazdasági krízis, a nemzetállami érdekek és nacionalista-populista politika megerősödése, a bizalomvesztés és növekvő euroszkepticizmus kapcsán – ezek fényében párbeszédre hívta az anglikán, protestáns és ortodox egyházakat a kontinens jövőjéről. Az európai „projekt” mellett továbbra is elkötelezett brit egyházak a szolidaritás és értékközösség mellett tették le a voksukat: a jövőben még nagyobb hangsúlyt fektetnek partnerkapcsolataikra a kontinensen és megerősítik hozzájárulásukat az európai ökumenikus szervezetekben.
„Közös értékek nélkül az egység nem fenntartható” – emlékeztet a felhívás az Ökumenikus Charta tételmondatára. A különböző európai felekezetek együttműködésének alapdokumentuma már 2001-ben az identitás és orientáció vesztéséről beszélt. „A sokfajta céltalanság, a krisztusi értékektől történt elidegenedés láttán, továbbá az élet értelmének egyre gyengülő keresése közben elsőrendű kötelességünk, hogy mi, Krisztust követő nők és férfiak bizonyságot tegyünk hitünkről… Fontos az is, hogy Isten egész népe az evangéliumot közösen jelenítse meg a társadalmi nyilvánosság előtt, s azt szociális szolgálatával és a politikai felelősség vállalásával érvényre is juttassa.” A levél erre a nyilvános, politikai felelősségvállalásra emlékezteti az egyházakat, továbbá arra hívja a keresztyéneket, hogy az alapvető értékek megerősítésével járuljanak hozzá „Európa szívének és lelkének” újrafelfedezéséhez és a békét szolgáló európai integráció alapjául szolgáló keresztyén értékek megerősítéséhez. A kontinens egyházai válaszukban és a regionális konzultáció sorozatukban arra törekednek, hogy a CEC 2018. évi újvidéki nagygyűlésén maguk is hozzájárulhassanak Európa értékközösségként való megerősítéséhez.
Peter Pavlovic, a CEC tanulmányi titkára részletezte a párbeszéd folyamatát. Kiemelte a tényt, hogy a 18 hivatalos válasz majdnem kizárólag Észak- és Nyugat-Európa egyházaitól érkezett. Közép-Kelet Európa távolmaradása önmagában is árulkodó. Kritikus megjegyzések érkeztek a CEC-állásfoglalásban kiemelt közös értékek kapcsán. Mennyiben mutatnak utat a mai kritikus politikai helyzetben az olyan, kiüresített közösségi értékek, mint az emberi méltóság feltétlen tisztelete, béke, megbékélés, igazságosság, demokrácia és alkotmányosság, vagy éppen szolidaritás gondolata? A Krisztusba vetett hitünk és az évszázadok során kikristályosodott értékek között mennyire látják ma egyháztagjaink a szükségszerű kapcsolatot? Ez a kérdés állt a Brexit megítélésében nem feltétlenül egyetértő, de a nemzeti érdeket eszközül használó politikát kritikusan megkérdőjelező egyházak konzultációján. Abban is egyetértés volt, hogy Európa ereje és jövője a sokszínűség befogadásától és fenntartásától függ, és a vallás nem lehet a társadalmi kohéziót gyengítő, ellenségeskedést szító tényező.
Heather Roy, az Eurodiaconia főtitkára kiemelte, hogy az európai államok és az egyházak túlnyomó többsége aggodalommal és kritikával tekint Nagy-Britannia kilépésére, ami súlyos társadalmi, gazdasági és gyakorlati kérdéseket vet fel, amelyekre egyelőre senki sem ismeri a választ. Kiindulópontként azt javasolta, hogy az egyházak elsősorban abban jussanak egyetértésre, hogy mi az eredendő és alapvető küldetésük a kontinensen. Mit jelent Isten országának hirdetése és képviselete az európai társadalmakban? Nem közvetlenül a politikai felelősség a kérdés egy sajátos politikai felépítmény, nevezetesen az Európai Unió kapcsán, hanem az a bibliai küldetés, aminek óhatatlanul társadalmi és politikai következménye van a kontinensen. Hitvallás és megbocsátás – elengedhetetlen mozzanatok Európa mai valóságának keresztyén értékelésében, Isten országának távlatában. A keresztyén közösség ugyanis világos és egyöntetű alternatívát kínál az Európa szerte még inkább felerősödő hatalmi villongásokkal szemben. A hatalom bibliai értelmezése – Isten szeretetének összefüggésében – új lehetőséget teremt a politikai hatalommal való visszaéléssel szemben, ami megannyi pártot és kormányt jellemez ma a kontinensen.
Az egyházak példát mutathatnak arra, hogyan küzdhetik le a bizalmatlanságot és vehetnek aktívan részt olyan párbeszédben, ami kölcsönösen építi a feleket. A direkt politikai részvétel, a vallás politikai eszközként való kiszolgáltatása ellentmond ennek a küldetésnek. Roy kiemelte a fiatalok bevonásának fontosságát. „Mutassuk meg az egyházainkban a fiatal embereknek, hogy a nemzetközi és európai lét nem csupán program és akció, hanem egyfajta irányultság, amely hitünkben gyökerezik” – szólított fel, miközben hozzátette, hogy mindehhez bátorságra és szolidaritásra van szükségünk. „De akit krisztusi hitére építi életét, az nem fél és nem riad vissza közösséget vállalni a másikkal.”
„Meggyőződésünk, hogy a keresztyénség lelki öröksége inspiráló erőt jelent Európa meggazdagítására. Krisztust követő hitünk parancsára minden képességünkkel azon munkálkodunk, hogy létrejöjjön az emberséges és szociálisan érzékeny Európa, ahol érvényesülnek az emberi jogok és azok az alapértékek, amit a béke, az igazságosság, a szabadság, a türelem, az esélyegyenlőség, valamint a szolidaritás jelentenek. Fontosnak tartjuk az élet tiszteletét, a házasság és a család értékét, a minden mást megelőző elkötelezettséget a szegények mellett, a megbocsátás készségét és mindenben az irgalmasságot.” (Együtt Európáért, Ökumenikus Charta)
Konszenzus volt a tekintetben, hogy a brit egyházaknak akciótervet kell kidolgozniuk arra, hogyan fogják európai irányultságukat és részvételüket a jövőben is megvalósítani. Skócia esetleges jövőbeli függetlensége és EU tagsága, annak mikéntje, óhatatlanul része volt az asztal körüli kiscsoportos beszélgetéseknek. A többség láthatóan az Egyesült Királyság esetleges szétesésére fogadna a Brexit következményeként, ami világos jele annak, hogyan viszonyulnak keresztyének az európai projekthez ma Nagy-Britanniában, különösen is Skóciában, amelynek politikai kultúráját és társadalmi értékközösségét a református-presbiteriánus hagyomány nagyban befolyásolta az évszázadok során. A Brexit a szigetország és a kontinens egyházainak még szorosabb kapcsolatát és az együttműködés új formáit teszi szükségessé és több egyház már csak azért sem tud „kilépni” az EU-ból, mert a kontinensen is vannak gyülekezetei, egyháztestei.
Az egyházi képviselők józan önkritikával tekintettek vissza – történelmi távlatokban – a keresztyénség ambivalens európai szerepvállalására is. Vallásháborúk, üldözés és kolonizáció – mind arra emlékeztetnek, hogy keresztyén közösség elvétheti küldetését. „Az egyházak saját tapasztalatukból ismerik a sokszínűség és különbözőség okozta feszültségeket és konfliktusokat. Jó pillanataikban az egyházak meg tudták haladni ezeket az ellentéteket, mert az összetartozás ereje nagyobb volt, mint az ellenségeskedés és szakadás” – fogalmaz a CEC nyílt levele is.
Az ülésen meghívottként Ódor Balázs külügyi irodavezető is részt és a CEC vezetésével a november végén Prágában sorra kerülő közép-kelet-európai regionális ülésről egyeztetett, amely a konzultációsorozat utolsó állomása lesz a 2018 nyarán Újvidéken sorra kerülő Nagygyűlés előtt.
Külügyi Iroda