„Burokban született emberiség”

Ferencz Orsolya előadása felvezetéseként az emberiség és a világegyetem évezredes kapcsolatáról számolt be. – Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az űrkutatás a XX–XXI. század sajátossága. Pedig nagyon is régóta foglalkoztatta az emberiséget az, hogy hogyan viszonyul az élet a kozmikus hatásokhoz – mondta a miniszteri biztos. Mérföldkőként emelte ki az űrkutatásban a 1969-es Holdra lépést, viszont sajnálattal tette hozzá, hogy 1972 óta nem járt ember az égitesten. A tudományág fejlődését rengeteg vita kísérte, a XX. század közepéig az emberiség például abban a hitben volt, hogy egyáltalán nem lehetséges föld körüli pályákra eljutni. 1955 októberében a Szputnyik 1 műhold mégis sikeresen pályára állt, újabb mérföldkövet érve el az űrkutatás történetében. Ferencz Orsolya a „globális falu” kialakulásának kezdeteként említette Dwight D. Eisenhower amerikai elnök 1958-as karácsonyi beszédét, amelyet műholdas adattovábbítással sugároztak. Külön megjegyezte: összesen tizennégy hónap leforgása alatt jutott el az emberiség az első, ember alkotta tárgy űrbe küldésétől egy globális szolgáltatás első pillanatáig.

Mi értelme van az embereknek elindulni a világűr felé? Miért próbálunk embert küldeni a Marsra? Az emberi test megértésében és a gyógyszerészeti kutatások fejlődésében is jelentős szerepet játszik az űrkutatás, hiszen egymást kiegészítő tudományágakról van szó a miniszteri biztos szerint. A csontritkulás és a kardiovaszkuláris rendszerünk működésének megismerésében központi szerepet játszottak a súlytalanságban tapasztalt változások. – A szervezetünkbe van kódolva az a gravitáció, amely a bolygón van. Súlytalanságban azonban érdekesen kezd működni a szervezetünk. Ha nincs gravitáció, pazaroljuk az energiát. Ennek elkerülésére a testünk súlytalanságban elkezdi leépíteni a csontot és az izomzatot. Rendkívül gyorsan ürül az űrhajósok szervezetéből a kalcium, aminek a végeredménye a csontritkulás – magyarázta az előadó. De nem csak a gyógyászatban szükséges kitérni az űrben történő jelenségekre. Ferencz Orsolya szerint a tudomány meghaladta a jogi szabályozó környezetet, ezért ugyanúgy fontos olyan jogászok, diplomaták, biztonságpolitikai szakemberek képzése, akik szakterületükként foglalkoznak a világűrben történő folyamatokkal. Nemrég UniSpace néven elkezdődött egy három féléves szakirányú továbbképzés azoknak, akik az űrkutatás valamely aspektusával kívánnak a jövőben foglalkozni. Jelenleg 17 magyar egyetem vesz részt benne. A képzés érinti az élettelen és élő természettudományokat, a társadalomtudományt, valamint a műszaki, informatikai és társadalomtörténeti oldalát is az űrkutatásnak. Meglepőnek tűnhet, de önköltséges finanszírozása ellenére túljelentkezéssel indul a program, idén 92 hallgató kezdheti meg tanulmányait.

A miniszteri biztos a közeljövő terveiről is beszélt, miszerint várhatóan 2024 végén, 2025 elején magyar ember léphet a Holdra. Felmerülhet a kérdés, hogy miért szükséges az űr felé nyitni? Ferencz Orsolya előadásában elmondta, hogy az űrkutatás „melléktermékei” az emberi gazdaság alapjává váltak, ilyen például a meteorológia vagy a termékbecslés. Emellett jelentős szerepe van a hírközlés, a távközlés és a navigáció terén, hiszen műholdjaink nélkül összeomlana a tengeri kereskedelem és a légi forgalom is. A klímaváltozás kapcsán sem elhanyagolható az űrkutatás, hiszen forradalmi fejlesztéseket köszönhetünk neki a víz- és levegőtisztításban. Egy űrállomáshoz hasonlóan a Föld is energiaforgalmában nyitott, anyagforgalmában zárt rendszer. Míg napfényt kívülről kap mind a kettő, vízből és oxigénből csak annyi áll rendelkezésre, amennyi rajtuk megtalálható. Az űrkutatásnak köszönhetően tehát minden összeköttetésben áll a mezőgazdaságtól kezdve egészen a hadmozdulatokig. – Ha mindenkinek adnék egy aranykockát és egy fakockát, és azt mondanám, hogy mindenki azt viheti haza, amelyiket szeretné, akkor a legtöbben az aranyat választanák. Viszont ha úgy teszem fel a kérdést, hogy melyik az az anyag, amelyből bizonyítottan a legkevesebb van a naprendszerben? Az a fa. Az csak itt van a Földön. Amíg ezt nem értjük meg mélységében, addig a saját gazdaságunkban csődöt fogunk mondani – magyarázta a kutató. Hangsúlyozta az űrszemét problémáját is, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy használhatatlanná szemeteljük a Föld körüli pályát, hiszen civilizációnk működése múlik rajta.

Az előadásban többször is szóba került a Hold birtokbavétele. Ferencz Orsolya szerint az égitest a következő évtizedben létfontosságú lesz a tudományban és a történelemben is. – A Hold az emberiség következő kontinense – vélekedett a kutató. Az űrtevékenységet egy kalapácshoz hasonlította, aminek a használatában a morál a döntő kérdés: egy szöget szeretnék beverni vele, vagy valakit bántani? A Holdra való visszatérés eldöntött, futó program, és használni is fogja az emberiség az égitestet, amivel kapcsolatban az erkölcs lesz a döntéshozó.

Az űrkutatás a védelmünkben is kardinális szerepet játszik. Egy csillag szomszédságában aggodalomra ad okot a napkitörések hatása a Föld erős, stabil és oltalmazó mágneses tere ellenére is. – A Földet az élet maga tartja életre alkalmas állapotban – magyarázta a kutató, amikor kitért bolygónk önszabályozó bioszférájára. Ferencz Orsolya említette a körülbelül százévente ismétlődő napkitörések hatását. Az eddigiek közül kiemelte az 1989-es X19 erősségűt, amely összeomlasztotta Québec teljes infrastruktúráját mindössze kilencven másodperc alatt. 1859-ben azonban ennél is erősebb napkitörést tapasztalt meg az emberiség: a skálán X190-esre értékelt jelenség következtében Hawaii-on napokig olvasni lehetett a sarki fénynél. Szerencsére ekkor még nem voltak olyan technológiák, amelyeket befolyásolt volna a csillag energiája, de milyen következményekkel járna ez napjaink társadalmára nézve? A kutató egyszerű választ adott a kérdésre: mindenünk odaveszne.

Ferencz Orsolya vészjóslónak tartja a jelenlegi klímahelyzetet, hiszen az elmúlt kétszáz év számadatai „elállítódtak” az ipari forradalom következtében. A hirtelen és radikális változás, amelyet először most tapasztalhatunk mintegy hárommillió éves létezésünk során, példátlan. Nem visszafordítható és nem lineáris változásokról beszélünk, egy ugrás következtében jutottunk a jelenlegi helyzetbe. – Az árcédulák rosszak a termékeinken. A fizikai és a morális termékeinken is. És amíg ez így van, a saját zsákutcánkban vergődünk. – emelte ki ismét az erkölcsi mutató jelentőségét a kutató. – Nincs B terv, nincs másik, életre alkalmas bolygó, ezt a Földet nem fogjuk tudni soha lecserélni, nem tudunk elmenekülni. Mégis, a helyzet nem reménytelen: nagy méretű főemlősként óriási egyedszámmal, invazív fajként vagyunk jelen a Földön, és óriási hatást gyakorlunk a bolygóra. De ha ez rossz értelemben így van, akkor jó értelemben is így kell működnie – zárta előadását a kormánybiztos.

A felmerülő kérdésekben olyan részterületekre is kitért a kutató, mint az emberi önzés árnyéka a tudomány asztalán, az ufók létezése, a fúziós energia mint megoldás az üvegházgázok eltávolítására, a Hold felosztásának jogi szabályozása, valamint a hit és a tudomány kapcsolata. – Amíg az ember azt gondolja magáról, hogy ő maga az Isten, és magát végtelennek hiszi egy nagyon is véges világban, addig nem lesz megoldás – zárta gondolatait a miniszteri biztos.