Az Egyházak Világtanácsa a világkeresztyénség különböző hangjait szólaltatja meg interjúsorozatában az élet védelméről a világjárvány és a korábban kiadott közös ökumenikus nyilatkozat kapcsán.
Az Egyházak Világtanácsa (EVT) és a regionális ökumenikus szervezetek március 26-án hozták nyilvánosságra történelmi jelentőségű közös pársztori üzenetüket, megerősítve az összefogás jelentőségét az élet védelmében a koronavírus világjárvány közepette.
Az EVT a közös nyilatkozat kapcsán összegyűjti a különböző világrégiók véleményét az egy emberi család védelmének fontosságáról. A sorozat részeként rövid interjú készült Dr. Souraya Bechealany-vel, a Közel-Keleti Egyházak (MECC) Tanácsának főtitkárával.
– Miért gondolta úgy, hogy fontos támogatnia a regionális ökumenikus szervezetek történelmi jelentőségű nyilatkozatát a koronavírus járvány kapcsán?
– Egy olyan időszakban, amikor a járvány okozta krízis az emberiség egészét állítja kihívás elé és kérdőjelezi meg, fontos, hogy az egyházak tisztán és hallhatóan emeljék fel hangjukat Krisztus testének egységében, hogy így tanúskodjunk a feltámadott Jézus Krisztusba vetett hitükről és reménységükről, és legyen bátorságunk a ránk bízott prófétai szolgálat betöltésére.
– Mit gondol, mi lehet a legpozitívabb hatása az üzenetnek?
– A nyilatkozat felhívás a saját és mások életének és egészségének védelmére, ami az Isten és a felebarát iránti szeretetünk legnyilvánvalóbb jele. Ösztönzés arra, hogy éljük meg ezt az időt erős lelki összetartozásban önmagunkkal és az egész emberiséggel. Ahogy arra is, hogy tekintsünk erre az időszakra áldásként, ami lehetőséget ad arra, hogy „alapjaiban gondoljuk át a közjó, a jó kormányzás és a hagyományainkban gyökerező erkölcsi értékek kérdéseit”.
Lelkigondozói, prófétai és gyakorlatias keresztyénség
Eljött a lelkigondozói, prófétai és gyakorlatias keresztyénség ideje címmel jelent meg az Egyházak Világtanácsa és a regionális ökumenikus szervezetek közös állásfoglalása a koronavírus árnyékában.
– Mi a szerepe az egyházaknak az Ön régiójában a mostani időben?
– Elkísérni a híveket pusztai vándorlásukban, meghallgatni őket és értelmet adni a kemény tapasztalatoknak és embert próbáló kihívásoknak, amelyeken keresztülmennek. Felfüggeszteni az istentiszteleteket, a találkozókat és összegyülekezéseket, és minden gyülekezeti programot. Az egészségügy és a kutatás keretein belül felajánlani az egyházi fenntartású kórházakat arra, hogy koronavírussal fertőzött betegeket fogadjanak. Bevonni az egyetemeket a kutatómunkába; az eddigi libanoni tapasztalat meggyőző példa erre. Társadalmi szinten pedig az országok kormányainak és a nyilvános intézkedések támogatása azzal is, hogy az egyházi épületeket, a szociális kapacitásainkat és minden erőforrásunkat az embereket szolgálatára ajánljuk fel. És persze segítsük a rászoruló családokat és egyéneket.
Forrás:
oikumene.org
Fordította: Farkas Bálint