Erkölcsi ítélet vitás kérdésekben

Az egyházak etikai állásfoglalását támogató két kötet egy sokszereplős tanulmányi folyamat gyümölcse, amelyben tudósok és egyházvezetők működtek együtt a legkülönfélébb felekezeti hagyományok – keleti ortodox és orientális, római katolikus, anglikán és ókatolikus, valamint különböző protestáns és pünkösdi egyházak – képviseletében a világ különböző térségeiből.

Az első kötet tizennégy különböző felekezeti hagyomány példáján mutatja be, hogy az eltérő hátterű egyházak miként birkóznak meg az ítéletalkotás folyamatában aktuális erkölcsi és morálteológiai kihívásokkal. Valamennyi felekezet bemutatja a teológiai reflexióban használt forrásait, azok egymáshoz való viszonyát és rangsorát, illetve magát a folyamatot, valamint az abban résztvevő tisztségviselőket és egyházi testületeket.

A második kötet abban segít, hogy olyan konkrét történelmi példákból tanuljunk, amikor egyházak megváltoztatták vagy helyesbítették korábbi álláspontjukat és egy konkrét erkölcsi kérdés megítélését. Az etika elismert szakértői; történészek, teológusok és morálfilozófusok olyan társadalmi kérdésekkel kapcsolatos egyházi álláspontok változásait, azok teológiai és etikai kritériumait elemzik, mint az uzsora, a rabszolgaság, a vallásszabadság, az öngyilkosság, az egyház és állam viszonya, és a keresztyén részvétel a háborúban és béketeremtésben. Hogyan válaszoltak az egyházak ezekre a kihívásokra a múltban? Az összehasonlító esettanulmányok a hasonlóságokra és különbségekre is rámutatnak abban a sok évszázados folyamatban, amelyben „egy-egy hagyomány tanítását elmélyítette, bővítette és alkalomadtán megváltoztatta, hogy erkölcsi tanítása hitelesebb legyen”.

Susan Durber, a bizottság brit református moderátora kiemelte, hogy ez a munka a fájdalmas megosztottsággal küzdő egyházak sürgető és valós szükségletére ad választ. „Az ökumenikus ’zarándoklat’ feltételezi, hogy az egyházak figyelmesen meghallgatják egymást. A két kötet ebben jelent segítséget. Egyrészt arra ösztönöznek, hogy odafigyeljünk azokra, akik egy hagyományon belülről tárják fel, miként válaszolnak Krisztus hívására ma, másrészt pedig arra, hogy közösen tanuljunk a történelemből, abból, ahogy egyházak korábban kezelték nézeteltéréseiket erkölcsi kérdésekben. Amikor ma nehéz és már-már megoldhatatlan kérdésekkel szembesülünk, jó tudni, hogy vannak forrásaink, amelyekből bölcsességet meríthetünk, és segítségükkel jobban megérthetjük egymást. A két kiadvány igazi ajándék az egyházak számára” – méltatta a bizottság elnöke a teológiai munka eredményét.

Myriam Wijlens, a kötetek holland társszerkesztője, az Erfurti Egyetem római katolikus kánonjogi professzora a két könyvet azért tartja egyedinek, mert „lenyűgöző módon mutatják be a tizennégy felekezeti hagyomány hasonlóságait és különbségeit abban, ahogy az erkölcsi kérdéseket mérlegelik és álláspontjaikat kialakítják. Arra is példával szolgálnak, hogy miért és hogyan változtatták meg azokat korábban egy adott morális kérdésben. A tanulmányok így valódi és gazdag forrást biztosítanak az egyházak tanulási folyamatához” – nyilatkozta a professzor.

Vladimir Shmaliy, az Orosz Ortodox Egyház posztgraduális intézete és a moszkvai MEPhI Egyetem rendszeresteológia- és vallásfilozófia-professzora társszerzőként rámutatott, hogy az első kötet azt az összehasonlító módszert követi, amit a Hit és Egyházalkotmány Bizottság vonatkozó alapdokumentumában, Az erkölcsi ítélethozatal az egyházakban című tanulmányban ajánl. A második kötet ugyanakkor túllép a leíró modellen és analitikus módszert alkalmaz azoknak a tényezőknek, kiváltó okoknak az utólagos elemzésére, amelyek az etikai kérdésekben hozott ítéletek változásához, az állásfoglalások módosulásához vezettek egy-egy keresztyén hagyomány keretein belül.