Az „Utak a békéhez” kezdeményezésének következő állomásaként az Európai Egyházak Konferenciája 2025. december 1–3. között Helsinkiben a finn evangélikus és ortodox egyházakkal közösen szervezett konferenciát az ukrajnai háborúhoz kapcsolódóan. A mintegy kilencven résztvevő jelenlétében megtartott háromnapos esemény célja az ukrajnai háborúban hangsúlyosan megjelenő úgynevezett orosz világ („russzkij mir”) ideológia és a keresztyén egyházak ezzel kapcsolatos felelősségének és mozgásterének megértése volt.
Az „orosz világ” eszme a Szovjetunió felbomlása után jelent meg az orosz értelmiségi elit köreiben. A kezdetekben a nyelvi-kulturális határokon átívelő orosz közösség eszméjét jelentette az Oroszországban, az egyes utódállamokban, illetve a diaszpórában élő orosz nemzetiségűek, orosz anyanyelvűek számára. Bár a Szovjetunió felbomlását követően létrejövő utódállamok nemzetépítési-nemzetépülési folyamataival kapcsolatban az „orosz világ” alapvető kérdéseket vetett fel, a kezdetekkor mégis alapvetően ártalmatlannak tűnt. Az orosz politikai közbeszéd részévé Vlagyimir Putyin orosz elnök első ciklusa idején, egy 2001-ben elmondott beszédével vált. Az, hogy az „orosz világ” kulturális-nyelvi koncepcióból az orosz politika és katonai-külpolitikai meghatározó mozgatórugójává lett, először a Krím félsziget 2014-es orosz elfoglalásakor mutatkozott meg, majd pedig a 2022-ben Ukrajna ellen indított teljes körű háborúval vált megkérdőjelezhetetlenül nyilvánvalóvá.
A politikai folyamatokkal párhuzamosan a kétezres évektől a görögkeleti felekezet az „orosz világ” ideológia egyik meghatározó elemévé vált. A vallási tényező beépülésével az eszmerendszer egyre aktívabb hirdetőjévé vált maga az Orosz Ortodox Egyház is, amelynek tanítása szerint az „orosz világ” ideológia egy olyan szellemi harcot ír le, amelyben az oroszok küldetése, hogy megvédjék a „hagyományos értékek” mellett kiálló országukat az erkölcsi és ideológiai értelemben bukott, gonosz Nyugattól. Ez az értelmezési keret teremtette meg a hátterét annak is, hogy Kirill pátriárka, az Orosz Ortodox Egyház legfőbb vezetője az Ukrajna ellen indított támadást „szent háborúnak” minősítse, a háborús bűnöket elkövető katonáknak pedig már előzetesen bűnbocsánatot ígérjen.
Az ortodox, evangélikus és katolikus templomokban tartott közös imádságos alkalmakkal kiegészülő helsinki konzultáció az első részében történelmi áttekintést adott a posztszovjet térség – kiemelten Ukrajna – egyházainak nemzetközi integrációjáról, illetve arról, hogy az „orosz világ” ideológia és annak kifejezetten a keresztyén valláshoz kötődő elemei hogyan váltak az ukrajnai háborúról szóló orosz politikai diskurzus elengedhetetlen részévé.
A konferencia második része a keresztyénség és az „orosz világ” ideológia közötti kapcsolat feltárására irányult. Az ukrajnai és más ortodox felszólalók hangsúlyozták, hogy az „orosz világ” ideológiának semmilyen köze nincs a keresztyénséghez, csupán vallási öltözetbe bújtatott politikai eszmerendszer. Az előadók ugyanakkor arra is rámutattak, hogy annak, hogy az ortodox egyház az orosz hatalmi politika kiszolgálójává és igazolójává vált, teológiai háttere is van: az ortodox egyház a mai napig nem tud egyértelmű választ adni a hatalomhoz kapcsolódó viszonyáról. A változás tehát nem előzmények nélküli, és nem is rövid idő alatt következett be, hiszen Kirill pátriárka 2009-től maga is a „russzkij mir” hirdetője.
A konferencia befejező részében az előadások a keresztyén egyházak és a politikai erők közötti kapcsolatok alaposabb megértésére irányultak. Szó esett a hagyományosan szoros orosz kapcsolatot fenntartó balti és finn egyházak helyzetéről, az Oroszországban működő nem ortodox egyházakról, de arról is, hogy az egyházak mit tehetnek az európai demokráciák megerősítése érdekében, az autoriter politikai mozgalmakkal szemben, és hogyan lehetnek valóban a béke és az igazságosság hírnökei és munkálói.
Az „orosz világ” ideológia az evangélium és a keresztyén tanítás alapvető tagadását jelenti. A helsinki konferencia történelmi, teológiai és politikatudományi szempontú felszólalásai ebből a szemszögből fájdalmas, de egyúttal cselekvésre is sarkalló impulzusokat adtak a résztvevőknek. Jóllehet az „orosz világ” ideológia sokkal kevésbé megfogható eszmerendszer, mint azt talán elsőre gondolnánk, a „russzkij mir” térnyerése és benne a vallási tényező hangsúlyos megjelenése tanulságos lehet minden keresztyén ember és egyház számára. Felismerni az időket, amiben élünk, sokszor nagy kihívást jelent, hiszen életünk és közösségeink történései sokszor előlünk is rejtetten, lassan formálódnak. Mégis folyamatosan törekednünk kell erre, és – ahogy arra a történelem és az egyháztörténelem példái mutatják – szükség esetén nem csupán szavakkal kiállni amellett, amiben hiszünk, és megfogalmazni, hogy mivel nem értünk egyet. Fontos az is, hogy következetesen és hitelesen képviseljük azokat a hitbeli meggyőződéseinket, amelyekre a Biblia juttat bennünket, azonban ugyanilyen fontos, hogy ne engedjük, hogy keresztyénségünk alapvető hitelvei és felismerései politikai-hatalmi erők játékszerévé váljanak. Felelősségünk pedig nem csupán önmagunkra terjed ki: legalább ugyanolyan felelősséggel tartozunk különböző kultúrájú és nyelvű hittársaink iránt. Miközben tehát a békéért imádkozunk Ukrajnában, vigasztalásért az ukrajnai felebarátaink és testvéreink számára, nem feledkezhetünk meg az Oroszországban élő testvéreinkről sem. Mindeközben pedig hazai és nemzetközi testvéri közösségeinkben őszintén és nyíltan vállalnunk kell azt is, ha olyan tanítással találkozunk, amely egyértelműen szemben áll az evangéliummal és a keresztyén tanítással.
A konferencia nyilatkozata – Ellenállni a birodalomnak, előmozdítani a békét: egyházak az „orosz világ” ideológiájával szemben
Preambulum
2025. december 1–3. között mintegy kilencven egyházi vezető, egyházak és nemzeti egyházi tanácsok képviselői, ökumenikus partnerek és tudósok gyűltek össze Helsinkiben, Finnországban, az Ellenállni a birodalomnak, előmozdítani a békét: egyházak az „orosz világ” ideológiájával szemben című konferencián, amelyet az Európai Egyházak Konferenciája szervezett a Finn Evangélikus Egyház és a Finn Ortodox Egyház együttműködésével.
A konferencia foglalkozott azzal a sürgető szükséglettel, hogy az egyházak őszinte történelmi elemzéssel, teológiai egyértelműséggel és erkölcsi bátorsággal szálljanak szembe az imperialista narratívákkal és az „orosz világ” ideológiájával. Oroszország Ukrajna elleni háborúja, amelyet az „orosz világ” ideológiája táplál, egyszerre katonai, politikai és humanitárius támadás, amely milliók szenvedését és százezrek halálát okozta. Veszélyben vannak mind a közvetlenül érintettek, mind Európa közös jövője, hiszen a háború a társadalmaink alapját képező demokratikus alapokat támadja meg.
Mi az „orosz világ” ideológia?
A posztszovjet idők óta az orosz értelmiségi elit és az orosz ortodox egyház a „orosz világ” (russzkij mir) ideológiai égisze alatt számos elképzelést fogalmazott meg a társadalmi identitásról és a politikai expanziós politikáról. Az „orosz világot” kulturális, szellemi és geopolitikai térként, valamint befolyási övezetként és különálló civilizációként propagálták. Ezek az elképzelések gyakran nem voltak belsőleg koherensek, és elmosták a politikai ideológia és a teológia közötti határt, ami torzította a keresztyén hitet. A 2020-as évekre ezek egy birodalmi ideológiává olvadtak össze, amely Oroszország Ukrajna elleni indokolatlan támadását „szent háborúként” igazolta, sőt, megelőzően bűnbocsánatot ígért a háborús bűnökért felelős katonáknak.
Ez az ideológia a korábbi orosz teopolitikai doktrínák – mint például a „Moszkva, a harmadik Róma” és a „Szent Rusz” – és a szovjet expanzionizmus utódja. Az „orosz világ” ideológia tagadja az ukránok és a szomszédos nemzetek nemzeti identitását, valamint önrendelkezési jogát. Dualista világnézetre támaszkodva a Nyugatot – amely az emberi jogokat, a demokráciát, a liberalizmust, a nemek közötti egyenlőséget és az egyéni autonómiát hangsúlyozza – gonosznak ábrázolja, aminek Oroszországnak az úgynevezett „metafizikai csatában” ellen kell állnia a „hagyományos értékek” érdekében, amelyeket állítólag Oroszország véd meg. Az orosz ortodox egyház továbbra is kvázi teológiai és intézményi támogatást nyújt az inváziónak, ezzel elhallgattatva a saját papságán belüli és nem papi tisztségű tagjai közötti ellenzéki hangokat. Ugyanakkor továbbra is az ökumenikus kapcsolatokat használja a „hagyományos értékek” népszerűsítésére, Oroszország inváziós háborúját önvédelemként ábrázolva és ellenezve Oroszország agresszív cselekedeteinek nemzetközi elítélését.
Miért problematikus teológiailag a „orosz világ” ideológia?
Legyen egyértelmű: az az állítás, hogy egy katona szolgálat közben bekövetkezett halála automatikusan megtisztítja őt a bűneitől, mivel az áldozati cselekedet, eretnek gondolat, ugyanúgy, mint Oroszország ukrajnai inváziójának „szent háborúként” való meghatározása vagy Oroszország „katechon államként” – a globális gonoszt visszatartó erőként – való ábrázolása.1
A „orosz világ” ideológia az evangélium alapvető torzítását jelenti. Minden ember Isten képmását hordozza magában – egy olyan nyomot, amelyet senki nem törölhet, nem vehet el és nem definiálhat újra. A keresztyénség szerint a személy lényegét az jelenti, hogy az ember nem korlátozható méltóságában áll az Isten előtt, és ez megelőzi nemzeti, kulturális és civilizációs hovatartozását. Egyetlen ideológia sem rendelheti alá ezt a valóságot a saját céljainak. Ugyanakkor az „orosz világ” ideológia Krisztus szeretete és a béke helyett gyűlöletet és háborút hirdet. A keresztyének számára soha nem létezhet „szent háború”. A háború összeegyeztethetetlen Urunk, Jézus Krisztus tanításával és példájával.
Az egyházak felelőssége, hogy Krisztust helyezzék a középpontba. A Krisztus hármas tisztjéről szóló tanítás világos iránymutatást adhat nekünk, nem utolsósorban azért, mert ökumenikusan, felekezeti határokon átnyúlóan elfogadott. Először is, Krisztus királyként találkozik velünk. De Krisztus nem olyan király, aki elnyom és erőszakkal uralkodik. Krisztustól megtanuljuk, hogy az uralkodás a szegények és a kirekesztettek szolgálatát és segítését jelenti. Másodszor, Krisztus prófétaként találkozik velünk. Mint ilyen, Krisztus az Ószövetség prófétáinak hagyományát folytatja. A próféták tiltakoznak az igazságtalansággal szemben. Krisztustól megtanuljuk, hogy prófétának lenni azt jelenti, hogy az igazságot hirdetjük a hatalomnak. Harmadszor, Krisztus papként találkozik velünk. Papsága az egyházak közösségére és az imádság, a terápia és a gyógyítás erejére mutat. Krisztustól tanulunk együtt lenni Isten előtt imádságban és gyászban. Krisztus hármas tisztje világosan meghatározza, hogy mit jelent az egyházak számára a birodalomnak való ellenállás és a béke előmozdítása: szenvedélyesen szolgálni, bátran beszélni és hűségesen imádkozni.
Hogyan kell reagálniuk az európai egyházaknak?
Keresztyén felelősségünk fényében elkötelezzük magunkat, hogy Krisztus királyi, prófétai és papi szolgálatát folytatjuk. Az „Utak a békéhez” kezdeményezés keretében megjelenő közös tanúságtételünk részeként megerősítjük a következőket – a „birodalommal szembeni ellenállás” és a „béke előmozdítása” egymással összekapcsolódó útjai által kijelölt keretek között –, és felhívjuk egyházainkat és partnerszervezeteinket, hogy hasonlóképp tegyenek:
A birodalommal szembeni ellenállás
Szembeszállás az ideológiával, a hittel való visszaéléssel és a propagandával:
- az „orosz világ” ideológiával és annak pusztító következményeivel szembeni ukrán ellenállás erősítése;
- az oroszországi ortodox és más egyházak hittel kapcsolatos visszaéléseire történő egyértelmű rámutatás, például amikor „szent háborút” hirdetnek;
- világos és felelősségteljes teológiai reflexió az „orosz világról”, például a politikai hatalom szakralizálásának leleplezésével;
- a teológiai műveltség fejlesztése, amely lehetővé teszi a vallási nyelvvel kapcsolatos visszaélések felismerését és megkérdőjelezését, például azáltal, hogy ellenállunk a kísértésnek, hogy Isten országát valamilyen politikai entitással vagy uralmi formával keverjük össze;
- a demokratikus oktatás és a széles körű közösségi elkötelezettség priorizálása annak érdekében, hogy az emberek felkészültek legyenek a manipulációval, például a propagandával és a félrevezető információkkal szemben;
- a bűn bűnnek nevezése, például amikor háborús bűncselekmények történnek az orosz–ukrán háborúban.
A belső egyházi felelősségekkel való szembenézés:
- kritikusan reflektálni saját imperialista-birodalomépítő örökségünkre, például a Biblia és a hagyományok torz értelmezésével való szembenézés;
- az orosz disszidens hangok erősítése, beleértve azokat is, akik ellenállnak a vallási nacionalizmusnak és a kivételességtudatnak.
Az erkölcsi felelősségvállalás és a nyilvános tanúságtétel gyakorlása:
- a háború túlélői és elesettjei tanúvallomásainak gyűjtése és megőrzése. Az egyház mindig is az emlékezet letéteményese volt;
- törekedni a szeretet állandó követelményeinek teljesítésére, például az orosz Ukrajna-invázióra adott válaszunkban, elkerülve a dehumanizáló nyelvhasználatot.
A béke előmozdítása
Közvetlen támogatás az áldozatok és a háború által érintettek számára:
- vendégszeretetettel fogadni a menekülteket és támogatást nyújtani az ukrajnai háború miatt elüldözötteknek;
- az egyházak bátorítása a közbenjárásra mindazokért, akik emberiesség elleni bűncselekmények áldozatai, így például az Ukrajnából illegálisan Oroszországba deportált gyerekekért.
A békére irányuló lelki gyakorlatok kialakítása:
- rendszeres imádkozás az ukrajnai testvéreinkért és minden helyszínért, amit a háború sújt, személyes életünkben és egyházi istentiszteleteken;
- imádság azokért, akik részt vesznek Oroszország Ukrajna elleni agressziójában, hogy Isten kegyelme az evangélium útjára vezesse őket, bűnbánatra ösztönözze őket és megnyissa előttük az igazságos béke és a megbékélés útját.
Igazságos és megbékéltetett jövő építése:
- igazságosságot és megbékélést kereső párbeszéd építése a kelet- és nyugat-európai helyi egyházak, valamint az oroszországi egyházak között, ellenállva mindenféle vallási nacionalizmusnak, kivételességnek és birodalomépítő koncepciónak;
- az erőszakmentes konfliktusmegelőzés, a konfliktuskezelés és a türelmes megbékélési munka ösztönzése, támogatása, elősegítése, például a traumák gyógyulására nézve;
- a demokrácia védelme, például az emberi méltóság és az emberi jogok megerősítése révén;
- a nemzetközi jog tiszteletben tartása, például a nemzetközi határok sérthetetlenségére irányuló alapelv védelmével.
Jegyzetek:
1 Kirill pátriárka prédikációja 2022. szeptember 25-én és a 2024. március 27–28-én ülésező XXV. Orosz Népi Világtanács határozata.
Európai konzultáció az igazságos békéről
A nemzetközi ökumenikus diskurzusban lassan már száz éve formálódó igazságos béke fogalmához kapcsolódóan tartott konzultációt Varsóban december 9–11. között az Európai Egyházak Konferenciája. Az eseményen megvitatták az ukrajnai háború által felvetett dilemmákat, valamint az európai és ukrajnai egyházak lehetőségeit és feladatait is.