Európai reformátusok Ukrajnáról és az igaz istentiszteletről

A magyar reformátusokat Balog Zoltán püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke, a Generális Konvent ügyvezető elnöke és Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke, Palcsó Attila a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház nemzetközi kapcsolatokért felelős zsinati tanácsosa, Beszédes Mária, a délvidéki Torontálvásárhely lelkipásztora és Antal János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület külügyi tanácsosa képviselte a tanácskozáson. Antal Jánost a Református Egyházak Világközössége (REV) európai régiójának ötfős vezető testületébe is beválasztották, ő lesz a szervezet titkára.

Kitüntetett figyelmet szentelt beszámolójában Martin Wasserloos-Strunk, a REV Európai Területi Tanácsa (ET) elnöke az Ukrajnát sújtó háborúnak és a református közösség Kárpátalja melletti kiállásának. Balog Zoltán püspök hozzászólásában kiemelte, hogy az Ukrajnát ért agresszió az európai egyházakat korábban soha nem tapasztalt szolidaritásra ösztönözte, ami testvéregyházaink és partnerszervezeteink kárpátaljai látogatásaiban és a humanitárius krízishelyzet kezelésében, a menekültek befogadásában vállalt szolgálatunk és a helyi református egyház közvetlen támogatásában nyilvánult meg. A Generális Konvent ügyvezető elnöke köszönetet mondott az összefogásért, ami rávilágít a kontinens egyházai közötti közösségvállalás erejére még akkor is, ha bizonyos kérdésekben eltérő állásponton vannak.

Személyesen fejezte ki háláját Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök valamennyi testvéregyház szolidaritásáért, ami nagy mértékben segítette a kárpátaljai református közösség szolgálatát és ezen keresztül a háború sújtotta országot. A testvéri közösség és együvé tartozás e jelei megerősítették a kárpátaljai közösséget abban, hogy helyén maradva tegyen tanúságot hitéről és emberségről. – Az ukrajnai helyzet az emberiesség és a diplomácia kudarca, aminek következtében a félelem eluralkodott az embereken – mondta a püspök, aki beszámolt arról, hogy Kárpátaljára rengeteg menekült érkezett, és emlékeztetett, hogy az ottani reformátusoknak lett volna lehetősége Magyarországra menekülni, mégis sokan maradtak. Zán Fábián Sándor szerint az emberek hite segített éreztetni az ottani közösséggel, hogy Isten kegyelme velük marad, ott van a kapott életterük, amit meg kell őrizni a jövő számára, és meg kell tartani a közösséget a hitében, hogy segítségül tudja hívni az Úr nevét és hallgatni az evangéliumot.

Az ott szolgáló hetvenhárom lelkész a helyén maradt, és nemcsak a magyarokat segítik, hanem a menekülteket is. Korábban a kisebbségben élő magyarságnak védekeznie kellett az asszimiláció ellen, de most át kellett lépniük ezeket a határokat, és ma sok templomukban oroszul vagy ukránul is prédikálnak, és a menekültek biztonságra leltek, a reménység evangéliumát hallhatják. – Reménységünk a földi léten túlmutat, a feltámadott Jézus és az örök élet felé irányítja a figyelmet – mondta a püspök. A református iskolák, óvodák és az egyháztagok is befogadják a menekülteket, a segítségnyújtásban megvalósult az igaz istentisztelet.

A püspök ugyanakkor emlékeztetett, hogy nagyon hátrányos helyzetben kell élniük, hiszen a magyar nemzeti közösségektől és más kisebbségektől is alapjogokat tagad meg az ukrán állam. Mindeközben a hátramaradt idősekről is gondoskodniuk kell. Pont a sok nehézség miatt lett – Jób könyve alapján – 2023 a Reménység éve Kárpátalján. – A fa is kihajt újra, ha ki is vágják törzsét, sőt még akkor is, ha elhal a gyökér is, lehetséges az „új élet”, hiszen a feltámadás hite is erről szól – biztatott a kárpátaljai püspök.

– Láthatóan új világrend van kialakulóban, és sokan úgy gondolják, hogy esetleg a NATO, az Egyesült Államok vagy Kína lesz majd a béketeremtő, de azt kell meglátni, hogy az Isten a béketeremtő, mert Isten az, aki megbékéltette Krisztusban a világot – figyelmeztetett Zán Fábián Sándor.

Najla Kassab, a Református Egyházak Világközösségének libanoni elnöke, aki tavaly maga is ellátogatott Kárpátaljára, köszönetet mondott az európai egyházak összefogásáért Ukrajna megsegítésében. – Minden krízis erősebbé kell, hogy tegyen minket, és nem bátortalaníthat el minket – mondta. Az elnök szerint minősített idő ez az összefogásra és az igazságosság előmozdítására. Hitünknek van szenvedéstörténete: Krisztus keresztje az összetöretésre, nyomorúságra emlékeztet, ami a valóság része, de az összetört részek Isten kegyelméből megújult formában állhatnak újra össze – emlékeztetett Najla Kassab, aki úgy gondolja, hogy ilyen új formára és újjászületett kapcsolatra példa a kárpátaljai reformátusok gyűjtése a szíriai földrengés áldozatainak. – A szenvedés, a kilátástalanság közepette Isten Lelke újjá formálta kapcsolatunkat és felfrissítette tanúságtételünket, és Isten által álmodhatjuk meg a jövő egyházát Európában és azon túl – jelentette ki. A REV elnöke a libanoni szír anyaegyházáról elmondta, hogy Szíriában már látszik a fény az alagút végén, miközben a szomszédos Libanon egyre nagyobb krízisbe süllyed. Libanonban négymillió lakosra kétmillió menekült jut, miközben az országot rengeteg fiatal hagyja el. Ugyanakkor az egyház mindkét országban erősebb lett, mint a krízis és a háború előtt, különösen Szíriában. A gyülekezeti tagok, elsősorban a helyben maradó fiatal felnőttek áldozatkészsége megragadó. – Fáradtak vagyunk, de Isten a jóra használ minket – mondta Najla Kassab.

A kontinens egyházi döntéshozói közötti teológiai párbeszédet hivatott a jövőben elősegíteni a közös evangéliumi küldetésünkről, az „igaz istentiszteletről” megfogalmazott hét tétel, amelyet a tanácskozás résztvevői megvitattak.

„Drámai változások tanúi vagyunk a világban. A visszafordíthatatlan fordulatok és féktelen katonai agresszió, a végzetes emberi és kulturális veszteségek idejét éljük. A természet rendjébe való helyrehozhatatlan beavatkozás, az energiaforrások kíméletlen kiaknázása közép- és hosszú távon veszélyeztetik együttélésünk jövőjét a bolygón. A társadalmi élet szinte valamennyi vetületének kiüresedése ma már nem marginális jelenség, a társadalmi igazságtalanság és a szolidaritás hiánya, valamint a szegénység és az emberi lét kiszolgáltatottságának súlyosbodása miatt kortársaink egyre nagyobb hányada kerül bizonytalan életkörülmények közé. A tekintélyelvű politikai rendszerek előretörése és a demokráciák fokozódó eróziója olyan politikai radikalizálódáshoz és ideológiai elszigetelődésekhez vezetnek, amelyek a többrétegű válságból való kiút látszatát keltik. A politika lélegzetelállító militarizálódása a társadalmi élet kibékíthetetlen megosztottságát tükrözi. Az önérvényesítés és a konfrontáció egyre inkább kiszorítja a mérlegelő állásfoglalást és az egyetértésen alapuló érdekegyensúlyt” – áll a dokumentumban, amely arra is emlékeztet, hogy az egyház állandóan változásban van, amit mindig kritikusan szem előtt kell tartania.