Gólkirály misszióban

Az első világháború utáni Skóciában járunk, ahol a bőrlabda szinte kultikus tárgy lett a gyermekek, sőt a felnőttek szemében is. James Stewartról nagyon gyorsan kiderült, hihetetlenül tehetséges, tizenkét évesen már mindene a foci volt. Híre hamar messze szállt, és csodaként emlegették, elismeréssel beszéltek technikás játékáról, lövéseitől rettegtek a kapusok. Skócia, sőt Európa legjobb középcsatára lehet – gondolták sokan.

Stewart egy szegény családban nőtt fel, 13 évesen már munkát vállalt. Otthonukat minden nap megtöltötte bányász édesapja hálaéneke, naponta olvasták a Szentírást. Jimmy azonban szerette volna álmait megvalósítani, tehetségét pénzre váltani. Az iskolai csaptattal elért sikerek nyomán egyenesen haladt az Európa legjobb csatára cím felé, élvezve a közönség rajongását. Hívő szülei cseppet sem osztoztak a város lelkesedésében, más utat szántak a fiuknak. Ugyanebben az időben Glasgowban egymást érték a sátoros evangelizációk, ahol szívhez szóló igei üzenet ébresztgette a hallgatóságot városszerte. Édesanyja kifogást nem tűrően igyekezett minél több ilyen alkalomra elvinni a gyermekeit. A kiskamasz hallotta az élő Igét, amely megérintette a szívét. Önmagának se tudta megmagyarázni, hogy minden erejét megfeszítve miért ellenkezik. Mint aki leshelyzetben áll, tudta, ha enged a belső sugallatnak, amely Isten felé hajtja, akkor mindent fel kell adnia, és ez véget vetne futballálmainak. Érezte, hiába lenne ő a világ legjobb játékosa, az emberek elismerésétől övezve, ha nincs békesség a lelkében. Tudta, csak Krisztusnál lelheti meg ezt, amire szíve oly igazán vágyott. Hosszas belső vívódás után megtért, átadta sorsát, vágyait és terveit Krisztusnak. Megváltozott életének hamar híre ment. A híres futballsztár szavai másként szóltak, mint a templomi prédikációk, mert az élet, a reménység üzenete volt bennük. Az sem tántorította el, hogy a jól jövedelmező sport helyett nehéz munkát kellett vállalnia. Műszak után az utcán prédikált, enni és aludni is csak keveset tudott éveken át. Egy missziós társasággal bejárta Angliát a tengerparttól a városokig, hirdetve az evangéliumot. Lelkeket akart menteni, hisz az Úr emberhalásszá tette a középcsatárt. Felkarolták lelkipásztorok, tanárok, de teológiát sosem végzett.

Mivel csak angolul beszélt, azt gondolta, oda viszi el az örömhírt, ahol megértik. De Istennek más terve volt, és a kontinens felé irányította a futballistát. Először Rigában ért partot, bejárta Lettországot, Lengyelországot, eljutott Finnországba. Mindenhol ébredés követte. Hasonlóképen Franciaországban, Belgiumban, Ausztriában, Bulgáriában, Romániában és Csehszlovákiában is. Hihetetlen kalandok során, éhezve-fázva, mindvégig kitartott gyermeki hitében.

Az evangélista 1938-ban érkezett Magyarországra, az Evangéliumi Aliansz mozgalom meghívására jött Budapestre. Többek között megfordult a Salétrom utcai templomban és a fasori református gyülekezetben is. Tartottak evangelizációt a Vigadóban és a Tattersall nagy lovardájában is, ahol ötezer, takaróba burkolózott ember hallgatta az áprilisi hidegben az evangéliumot több órán át. A zimankóban melegített kövön állva, nagykabátban tudta csak megtartani beszédét. Járta az országot Jézus hírnökeként Debrecenben, Orosházán, Békésben, Sárospatakon, Sátoraljaújhelyen, Baján, Hódmezővásárhelyen, Makón, de megfordult Kárpátalján, Ungváron és Munkácson is. Nyomában elkötelezett hívők, odaszánt életek, megújult gyülekezetek nőttek. Hitte, lelki megújulásra mindig az egyházaknak van szüksége, ahol az elfásult és megszokásban élő hívőknek kell felébredniük. Igehirdetéseiben a tiszta evangélium szólt úgy, mint ahogy a vonat megy a sínen, se jobbra, se balra nem tért el a Biblia üzenetétől. Utazásait és a helyszíneket Csia Sándor református orvos, a Bethánia Egylet titkára szervezte, a költségeket adakozásokból fedezték. Ungár Aladár lett az állandó tolmácsa. Ő lett James leghűségesebb barátja, aki szavait nemcsak lefordította a hallgatóságnak, hanem értelmét és lelkületét is átvéve engedte át magán Isten üzenetét, sok szívet eltalálva. Úgy munkálkodtak együtt a szervezők, segítők, tolmácsok, ahogy a pályán a csapat tagjai. Egy csatár sem tud gólt lőni, ha a védők nem készítik elő a terepet, és ha nem kap gólpasszokat a csapattársaktól. Bár a futballpályán a gólszerzőt ünneplik, de a győzelem végső soron az egész csapaté.

Magyarországon érte el James szívét a szerelem is. Amerikai származású misszionárius felesége, Ruth élete végéig hű társa volt a szolgálatban és az életben. Közvetlenül a második világháború után visszatért Budapestre, hogy szeretett testvéreit felkeresse, bátorítsa. A teljesen lerombolt városban botladozva bukkant rá a megmaradt imádkozó és hitben erős közösségre a Salétrom utcai templom épen maradt részében. Elmondása szerint a felekezetek sosem látott egységét és szeretetét találta itt a háború utáni nyomorban összekapaszkodva.

A Lélek – ahogy a szél – fúj, ahova akar és munkálkodik. Annak az ébredésnek a szellőjét még 2022-ben is kézzel foghatóan tapasztaljuk. James Stewart élete máig példa. Számára nem volt kérdés, hogy szolgálata során a leghatalmasabb gólokat rúgta, s a végén megnyerte a legfontosabb meccsét. Ahogyan a síremlékén olvasható: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1,21)

(Lukácsi Vilma Krisztus középcsatára című könyve alapján)