Határokon túlmutató identitás kérdése

Az egyház gyülekezeteiben él, ezért kiemelkedően fontos, hogy közösségeink megtalálják egymással a hangot. Hogyan erősíti ezt a folyamatot a nemzetközi együttműködés?

Ha visszanézek a magyar reformátusok történetére, azt látom, hogy már a reformáció kezdetén meghatározóak voltak a külföldi kapcsolataink. A reformátori mozgalom erős európai kapcsolatrendszer nélkül nem érte volna el hazánkat. A Kárpát-medence református közössége szinte a DNS-ében hordozza mindezt: először európai közösségekkel folytattunk párbeszédet, ma pedig már minden földrészen vannak partnereink. Önazonosságunkkal szorosan összefügg a kapcsolatrendszerünk, ugyanis ebben találjuk meg saját identitásunkat, ahogy az ökumenében és Krisztus egyházában jelen vagyunk. Kifejezhetjük hitvallásainkat, és ennek szellemében az egyház küldetését. Érzékeltethetjük, hogyan vélekedünk teológiai és társadalmi kérdésekben, és mi is meríthetünk mások megharcolt hitéből és aktuális küzdelmeiből. A gyülekezetek között fennálló kapcsolatok ebben mindig is fontos szerepet játszottak.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Saját hitvallásaink értelmében részei vagyunk Krisztus egyházának. Különböző globális és regionális ökumenikus szervezetekben tudunk ennek hangot adni. Tagjai vagyunk többek között a Református Egyházak Világközösségének (REV), az Egyházak Világtanácsának (EVT), az Európai Egyházak Konferenciájának (CEC) és a Leuenbergi Közösségnek, mai nevén a Protestáns Egyházak Európai Közösségének (GEKE). Valamennyi szervezet vezető testületeiben megtalálhatók a képviselőink, de magyar református alelnöke van például az Európai Egyházak Migrációs Bizottságának is. Számos képviselőnk vesz részt ezeknek a szervezeteknek a munkacsoportjaiban, ahol teológiai és szakmai kérdésekben zajlik intenzív párbeszéd a világ egyházai között. Emellett fontosnak tartjuk a testvéregyházi kapcsolatainkat, ezek lehetnek két- vagy többoldalúak. Célunk, hogy ezek a viszonyok ne csak formális kapcsolatot jelentsenek, hanem legyen valódi tartalmuk.

Sikerült ezt a célt elérni?

Cseh és holland partnereinkkel például hároméves együttműködést fejeztünk be a ciklus elején, amelyben a szekularizáció és a misszió kapcsolatát vizsgáltuk. Az elmúlt években olyan aktuális kérdésekről folytattunk teológiai és szakmai eszmecserét, mint a migráció és a menekültekkel vállalt szolidaritás, vallásszabadság és üldöztetés. Megvizsgáltuk, mire is hivatott a keresztyénség az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben. Több egyeztetés is volt erről testvéregyházi szinten, valamint a világszervezetekben is. Gyakorlati szinten is léptünk előre.

Vagyis?

Az európai reformátusok között két évig működött egy önkéntesekből álló munkacsoport, amely áttekintette, hogy az európai tagegyházak miképpen nyilvánulnak meg a menekültkérdésben és milyen hivatalos nyilatkozatokat tesznek. Például a Generális Konvent 2015-ben kiadott egy erre vonatkozó nyilatkozatot, amelyet szerte a világon jól ismernek a partnereink. A munkacsoport ugyanakkor nem csak a skót, német, olasz, görög, magyar, svéd és más református közösségek véleményét és menekültek ügyében tett szolgálatát összegezte. Levonta a megfelelő következtetéseket, bibliai-teológiai szinten értelmezte az eseményeket, és ennek fényében mutatta be a kontextuális valóságot, a kulturális, társadalmi és politikai közeget, amelyben az egyes egyházak élnek. Végül a Budapesten ülésező európai református egyházvezetők ezt a jelentést vitatták meg és fogadták el mint közös felelősségvállalásuk kiinduló állásfoglalását. De hasonló eszmecserék zajlottak számos más, aktuális kérdésben, mint például a vallásszabadság, keresztényüldözés, iszlamofóbia, társadalmi igazságosság, megbékélés, demokrácia és populizmus, klímaváltozás és teremtésvédelem, vagy éppen a bioetikai kérdések ügyében. Számos, missziói küldetésünk hitelességét érintő kérdést vitatnak meg különböző felekezetű és hátterű keresztyén közösségek a kölcsönös elszámoltathatóság jegyében több fórumon is.

A nemzetközi kapcsolatok gesztusértékűek, vagy gyakorlati jelentőségük is van?

A nemzetközi kapcsolatok célja sokáig nem volt más mint anyagi támogatást szerezni, de ettől a szemlélettől több mint tíz éve eltávolodtunk: tudatosítani szeretnénk magunkban és másokban is, hogy már nem csupán elfogadni tudunk, de képesek vagyunk szellemi, lelki és anyagi javainkból adni másoknak. És arra törekszünk, hogy egyenrangú, megbecsült félként jelenjünk meg a nemzetközi porondon. Ebben eddig nem vallottunk szégyent. Mindez azt bizonyítja, hogy a keresztyének közötti kapcsolat és szolidaritás a gesztusokon túl gyakorlati jelentőséggel is bír. Ez a kézzelfogható szolidaritás szükség esetén továbbra is hozhat anyagi támogatást. Az elmúlt években az európai uniós források befagyasztása miatt komoly támogatás érkezett a menekültmis - sziónk támogatására. A svájci reformátusok segélyszervezete, a HEKS, illetve német, amerikai és olasz egyházak is segítették a kritikus időkben is ezt a több mint egy évtizedes szolgálatunkat. Emellett hasonló támogatást kapott egyházunk cigánymissziója is, de itt is fontos kiemelni, hogy a szakmai együttműködés legalább annyira fontos, mint a megan - nyi pénzügyi forrás. A jelenlegi ciklus szimbolikus jelentőségű döntése volt, hogy a Gustav Adolf Werk (GAW) német diaszpóraszervezet gyülekezeti építkezésekre szánt támogatását mindig az a gyülekezet kapja, amelyik az országos perselypénz-adományból is részesül. Így a német gyülekezetekkel közösen segítjük egy helyi közösség beruházását. Ugyanakkor az egyházunknak szánt GAW-támogatás egy részéről lemondtunk a szíriai gyülekezetek javára. De a külügyi kapcsolatok jelentősége nem pénzben mérhető. Az, hogy anyagi támogatást nyújtunk másoknak, csak megerősíti az amúgy is meglévő szolidaritást. A morális és politikai támogatás a nehéz helyzetben élő keresztyén közösségek számára talán fontosabb is. A nemzetközi kapcsolatok ugyanakkor más dimenzióban határozzák meg közösségeink életét. Minden egyházat arra késztetnek, hogy legyen tisztában identitásával, missziói céljaival, társadalmi szerepvállalásával. Vagyis álljon készen minden időben számot adni a benne élő reménységről. Lényegében erre kényszerít valamennyiünket a nemzetközi egyházi nyilvánosság. Ez túlmutat minden egyház saját közegén. Vagyis tudunk a magunk nehézségein túltekinteni. Mert csak így vagyunk képesek Krisztus egyetemes egyházán keresztül a leghűségesebben szolgálni az evangéliumot, és tanúságot tenni Isten eljövendő országának reménységéről.

Mik voltak a mérföldkövei ennek a határokon átívelő együttműködésnek az elmúlt hat évben?

Nehéz kiemelni egy-egy ilyen mozzanatot. Nincs olyan egyház, amelyik egymaga megfelelő teológiai belátásra tud jutni, és képes mindenre hiteles választ találni önmagában. A mi elsődleges közegünk a református világközösség, az önmagában sokszínű család, ahol a legőszintébben tudjuk megvitatni akár a nyugtalanító és vitás kérdéseket is. Ilyen szempontból fontos esemény volt a REV 2017-es nagygyűlése. Itt csatlakoztunk a megigazulásról szóló közös nyilatkozathoz, amelyet eredetileg a Lutheránus Világszövetség és a római katolikus egyház írt alá 1999-ben. Abban, hogy közösségünk missziói tudata megszilárdult, támogatást jelentett a tapasztalatcsere, ez vezetett közel-keleti kapcsolataink megerősödéséhez. Az abban a térségben regnáló egyházak felé 2016 óta személyes kapcsolatok, párbeszéd, bátor látogatások és anyagi támogatás révén fejezzük ki együttérzésünket. Talán az volt a legjelentősebb esemény, amikor a Kárpát-medence iskoláinak tanárai, diákjai, illetve a térség református egyházai is komoly támogatást ajánlottak fel a szíriai örmény református iskoláknak, de ugyanígy kifejezhettük krisztusi szolidaritásunkat pakisztáni, iráni, iraki és más közel-keleti keresztyénekkel. A közel-keleti nyitás volt talán ennek a ciklusnak a legjelentősebb fejleménye, ami a Kárpát-medencei reformátusság számára maradandó értéket jelent.

Melyek voltak a közel-keleti látogatások legfontosabb tapasztalatai?

Valós segítséget tudtunk nyújtani az ott élő keresztyén kisebbségnek. Ösztönzően hat, amikor azt látjuk, hogy lehetetlennek tűnő körülmények között, üldöztetés ellenére is lehet tanúskodni Krisztus evangéliumáról. Első kézből tájékozódhattunk a helyzetükről, kicsit jobban megérthettük azokat, akiket addig főleg üldözött keresztyénekként ismerünk. Ugyanakkor a sok utazás és a segítségnyújtás erősítette együttműködésünket nyugati partnereinkkel, hiszen amerikai, német és svájci testvéreink működtek közre a kapcsolatépítésben. Velük azóta is közösen tevékenykedünk.

Miért kiemelt cél első kézből megtapasztalni az üldözött keresztyének helyzetét?

Talán azért, hogy tudatosuljon bennünk a kisebbségben rejlő hatalmas erő, ahogy erről Najla Kassab libanoni református lelkésznő, a REV elnöke egyik látogatása alkalmával a Generális Konvent elnöksége előtt tett tanúságot. Józanságra és együttérzésre tanít, ha kapcsolatban vagyunk olyan keresztyénekkel, akiket csak azért diszkriminálnak saját hazájukban, mert Krisztust követik. Kézzelfogható tétje van a hitüknek, és ezt nekünk, a hitünket szabadon gyakorló nyugati keresztyéneknek fontos megtapasztalni. Ám szenvedésüknél is tanulságosabb az a derű, eltökéltség és szervezettség, ahogy Krisztus evangéliumát szolgálják. Sokszor halljuk és olvassuk a világsajtóban, hogy a keresztyén vallást üldözik leginkább. Mindeközben nem feledkezhetünk meg arról, hogy a keresztyén vallás messze a legnagyobb, legszervezettebb és legbefolyásosabb a világon. A vallást gyakorlók mindössze 12%-a él kisebbségben. Többségük elkötelezett a vallásközi párbeszédben. Közülük is különösen azok, akik kisebbségben élnek. Nekik is tartozunk azzal, hogy világosan és pontosan határozzuk meg, számunkra mit is jelent az üldöztetés, és merjünk bátran fellépni, ahol a fennálló politikai rezsim üldözi az egyházakat. Ebben pedig bizalommal fordulhatunk nyugat-európai és amerikai partnereinkhez, akinek évtizedes, akár évszázados gyakorlata van ebben. A nemzetközi egyházi kapcsolatok hozzájárulnak ahhoz is, hogy ne essünk a politikai-ideológiai bálványimádás csapdájába. Számos egyházi fórumon téma ez a jelenség, hiszen a politika szerte a világon igyekszik visszaélni a vallásokkal. Pozitív üzenet, hogy a vallásoknak fontos szerepe van a népek együttélésében és a nemzetközi kapcsolatokban. Ugyanakkor aggodalomra is okot ad, és azt gondolom, hogy a felekezet- és vallásközi párbeszéd egyik legfontosabb témája éppen ez lesz az elkövetkező években. Az egyházi kapcsolatok ezen a területen is megóvnak a hamis ideológiáktól, és segítik megőrizni az evangéliumi józanságot.

Ebben a zsinati ciklusban mi jellemezte egyházunk külügyi kommunikációját?

Egy közösség nemzetközi kapcsolatait alapvetően a folytonosság és megbízhatóság jellemzi. Már említettem az új fejleményeket, de alapvetően folytattuk a korábban megkezdett, értékelvű kapcsolattartást, ami saját szolgálatunkra is jó hatással van. Történelmi kapcsolatainkat nézve szimbolikus volt megerősíteni együttműködésünket a skót református egyházzal. 2016-ban ünnepeltük meg, hogy a skót misszió 175 éve működik egyházunk égisze alatt – ez mutatja történelmi kapcsolataink mélységét és aktualitását. Emellett komoly előrelépésnek számít, hogy az elnökségi pénzügyi keret mintegy szolidaritási alapként növekedett meg, így a világ reformátusainak szükségben szimbolikus támogatást tudunk felajánlani. Vagyis a közel-keleti reformátusokkal kialakított kapcsolatunk – amit két újabb testvéregyházi megállapodás formájában rögzítettünk – már most nagyon konkrét formában jelent meg. Több együttműködésre is büszkék vagyunk. Az Ökogyülekezeti Mozgalom is megerősödött, a Csillagpont Kárpát-medencei református ifjúsági találkozón is bővült a külföldi fiatal résztvevők köre, és számos alkalommal megerősítettük az ökumenikus szervezetekben, hogy együvé tartozunk itt, a Kárpát-medencében.

Merre vezethet ez az út?

Bár alakulunk a korral, a lényeg ugyanaz: magyar reformátusok vagyunk, akiknek a folytonosság érték, ezért nem hiszem, hogy forradalmi változásokra lenne szükség a kapcsolataink tekintetében. A Kárpát-medencei református egységet elfogadta, támogatja az ökumenikus közösség, és ezt nagyon fontosnak tartom. Bővíthetjük kapcsolatainkat és támogató jelenlétünket elsősorban Afrikában és a Közel-Keleten.

A munkája hosszú évek óta tartó folyamatos utazás és szervezés. Mi motiválja a mindennapokban?

Motivál, ha azt látom, hogy az egyházi élet egyre több területén nemzetközi együttműködések jelennek meg, és a különböző missziói területek, intézmények és gyülekezetek lehetőséget látnak abban, hogy egy nagyobb, ökumenikus család tagjai vagyunk. Öröm látni, hogy ez az együttműködés az egyházi szolgálat egyre több területén ölt konkrét formát, és jelen van a folytonosság. A mindenkori külügyi referens boldog, ha megtapasztalhatja, hogy ezek a kapcsolatok elősegítik hiteles missziói és társadalmi szolgálatunkat, és segítenek megmaradni evangéliumi küldetésünkben.

A magyar református közösségek hogyan és mikor tudnak kapcsolódni a külügyi iroda szolgálatához?

Például akkor, amikor külföldi támogatás érkezik gyülekezetekhez, vagy ösztöndíjasaink utaznak más országba. Emellett a Magyar Református Szeretetszolgálattal együttműködve az adakozásra is lehetőséget adtunk. Természetesen biztosítjuk, hogy azoknak a céloknak a megvalósítására jusson el minden forint, amire kértük. Az egyházi szolgálatok képviselőit minél szélesebb körben igyekszünk elhívni közel-keleti utazásainkra, hogy lássák és továbbadják a misszió alatt megtapasztaltakat. Javasoltuk, hogy gyülekezeteink a közösségi médián keresztül lépjenek kapcsolatba kinti reformátusokkal – tudunk is olyan gyülekezetről, amelyik egy aleppói közösséggel a kezdetek óta kapcsolatban van, támogatja őket. Fontos része a munkánknak, hogy gyakornokaink segítségével magyar és angol nyelven is kommunikáljunk. Egyházunk tagjai a református médián keresztül megismerkedhetnek a Kárpát-medencén túl élő keresztyének életével és nehézségeivel – fontos kapcsolódási pont, amikor történetek mentén imádkozhatunk valakiért. A külügyi iroda mindig örömmel fogadta gyülekezetek megkeresését, és készséggel segítette nemzetközi kapcsolataikat.