Anne van der Bijl 94 évesen hunyt el szeptember 27-én. Az András testvérként ismert misszionárius egy kék bogárhátúval járta be a keleti blokk országait még a rendszerváltozás előtt, és csempészte be a Bibliát a vasfüggönyön túlra. Öröksége, az Open Doors nevű felekezetközi missziós szervezet pedig folytatja munkáját, és világszerte terjeszti a Szentírást, illetve a keresztyén irodalmat az üldözött hívők között.
Egy kék Volkswagen Bogár közelített a jugoszláv határhoz. Az átkelőnél a fináncoknak gyanús lett a jármű, így alaposan átvizsgálták. Eközben a sofőr így imádkozott: „Uram, a poggyászomban Bibliák vannak, amelyeket el akarok vinni a gyermekeidhez ezen a határon túlra. Amikor a Földön jártál, a vakok szemeit megnyitottad, most azonban arra kérlek, hogy vakítsd el azokat a szemeket, amelyek látnak. Ne hagyd, hogy az őrök lássák azokat a dolgokat, amelyeket nem akarsz, hogy lássanak” – idézte a Christianity Today.
Ő volt Anne van der Bijl, ismertebb nevén András testvér, „Isten csempésze”. Nemcsak Jugoszláviába, hanem Lengyelországba, Csehszlovákiába, az NDK-ba, valamint Bulgáriába, sőt a Szovjetunióba is vitt Bibliákat. Elmondása szerint egy alkalommal négy órán keresztül vizsgálták a később ikonikussá váló bogárhátúját, amíg ő kiszállt és bemutatta a papírjait. „Ketten a járművem elejét, ketten a hátulját vizsgálták, két határőr pedig a kocsi alatt kutakodott. Eközben ketten csak engem figyeltek, hogy mikor kezdek el idegeskedni” – mesélte egy interjúban. „Mit tehettem volna?” – tette fel a kérdést, utalva arra, hogy csak az ima maradt számára ezekben a helyzetekben. Végül megjegyezte: „Egyetlen egy Bibliát sem vesztettem el húsz év alatt.”
Hatását mi sem mutatja jobban, mint hogy a ’60-as években Hollandiában mindenki értette a következő viccet: „Mit találnak majd az oroszok a Holdon, ha ők érnek oda először? András testvért egy rakomány Bibliával!”
MEGTÉRÉSE
A fiatal Anne van der Bijl a második világháború után beállt a holland gyarmati hadseregbe. Indonéziában szolgált, ahol részt vett a helyi felkelések leverésében. Egy alkalommal egy falu teljes lakosságát lemészárolták. Kísértette a halottak látványa, egy meggyilkolt anya és szoptatós csecsemőjének képe beleégett az emlékezetébe. Nem talált békét a lelkében, meg akart halni, így a bevetések során kereste a lehetőséget arra, hogy lelövesse magát, de csak a bokáján találták el. A kórházban kezdte el olvasni az anyjától kapott Bibliát, és keresni Istent. Hollandiába való hazatérése után már templomba is járt, és az ’50-es évek elején átadta az életét Krisztusnak.
Isten a Jelenések könyvéből származó Igével hívta el a szolgálatra: „Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak…” (Jel 3,2) Ezt értelmezte úgy az ekkor 27 éves Anne van der Bijl, hogy el kell vinnie a vasfüggönyön túlra az Igét azoknak a keresztyéneknek, akik a kommunista diktatúrák alatt üldöztetést szenvedtek. Gyakorlatilag ezt tekinthetjük a még abban az évben (1955) megalakuló Open Doors nevű missziós szervezet indulásának. Az elnevezés András testvér misszióhoz való hozzáállását tükrözi. „Hiszem, hogy amíg hajlandó vagy elindulni, és nem aggódsz a visszatérés felől, minden ajtó nyitva áll előtted, hogy belépj és Krisztust hirdesd” – vallotta.
Ezt követően András testvér részt vett a Varsóban megrendezett Világifjúsági és Diáktalálkozón 1955-ben, ahol találkozott a helyi keresztyénekkel. Ekkor hívták fel a figyelmét arra, hogy a Biblia hiánycikk a szocialista országokban. Megfogadta Istennek, hogy ha Bibliákhoz jut, azokat elviszi a vasfüggönyön túli hívőknek – így indult a szolgálata.
András testvér első csempészútja Jugoszláviába vezetett, ahova a már említett kék bogárhátújával jutott el. Az autót egy idős keresztyén házaspártól kapta, akiket arra indított az Isten, hogy adják neki a kocsit, mert szüksége lesz rá. Lehetetlen megbecsülni, hogy szervezetével hány Szentírás-kötetet juttatott el a ’60-as évek végéig a vasfüggönyön túlra, de egyes becslések szerint milliós nagyságrendről beszélhetünk.
Egyre többen csatlakoztak hozzá, és hamar rájöttek, hogyan játszhatják ki a határellenőrzéseket és a titkosszoláglatokat: például nászutas pároknak álcázták magukat, hogy ne keltsenek gyanút. Bár több felekezet is kritizálta őket, mert szerintük feleslegesen és túl sok kockázatot vállaltak, egyetlen bibliacsempészüket sem kapták el soha.
Fordulópontot jelentett az 1967-es év, amikor megszületett András testvér Isten csempésze című könyve, amely világszerte ismertté tette. Ennek következtében a csempészést személyesen nem folytathatta, így a szervezet arca és képviselője lett.
A szocialista tömb felbomlásához közeledve a figyelme fokozatosan Ázsia felé fordult, ahol a kommunista és a muszlim országokban is szolgálni kezdett az Open Doors. A rendszerváltozások után is aktívan dolgozott az Open Doors, de már Kína és a muszlim országok keresztyén közösségei voltak az első számú célterületeik.
A 2000-es évek elején Van der Bijl kemény kritikát fogalmazott meg az amerikai evangelikál keresztyénekkel szemben, amikor azok nagy erőkkel támogatták az Egyesült Államok afganisztáni és iraki invázióját. Gyakran feltette nekik a kérdést: „Imádkoztok-e Oszama bin Ladenért?” Az al-Káida-vezér halálakor így nyilatkozott: „Hiszem, hogy mindenkit el lehet érni az Igével. Sohasem az emberek az ellenségeink – egyedül a Sátán az.” Hozzátette: „Bin Ladenért is rendszeresen imádkoztam. Találkozni akartam vele. El akartam mondani neki, hogy ki a valódi Úr ezen a világon.”
András testvér 2022. szeptember 27-én hunyt el. A szervezet, amelyet alapított, több mint hatvan országban segíti az üldözött keresztyéneket, és évente háromszázezer Bibliát, valamint másfél millió keresztyén könyvet oszt szét. Emellett lelki segítségnyújtással és képzésekkel is segíti a válságban lévő keresztyén közösségeket.
Időskorában megkérdezték tőle, hogy megbánt-e valamit az életében. Azt válaszolta: „Ha újra kezdhetném az életemet, sokkal radikálisabb lennék.”