Jemenben az életével fizethet, aki keresztyénné lesz

Pár éve, egy júniusi reggelen, egy jemeni családanya korábban kelt a férjénél és a gyermekeinél, hogy reggelit készítsen nekik. A család már csak a sikolyaira ébredt, és amikor a konyhába szaladtak, olyasmit láttak, amire nem voltak felkészülve: az anya teste lángokban állt. A nő olajat öntött a forró serpenyőbe a sütéshez, de az belobbant. A férj mindent megtett, hogy eloltsa a lángokat, és azonnal kórházba szállította a harminchárom éves nőt, de ő napokkal később belehalt a sérüléseibe. Azt hihetnénk, szörnyű baleset történt, ám amikor felesége elvesztése után a férfi visszatért a falujukba, egy rokon elmondta, hogy a két család tagjai közül – a férjé és a feleségé – páran összebeszéltek, és kicserélték a sütőolajat gázolajra az edényben, hogy megbüntessék a keresztyén hitre tért házaspárt. A férfi ezután a gyerekekkel együtt elmenekült az országból. Különösen szomorú, hogy ezt a feleségével is tervezték az állandó üldöztetés miatt, és a papírok is megvoltak már az elutazáshoz.

Jemen nagyrészt még mindig törzsi alapon működik, így a keresztyénségre való áttérés sokak szemében nem csak a vallás, de a törzs, a család elárulása is, emiatt könnyen személyessé válhat az ellentét. Így fordulhat elő, hogy valakit a saját apja, házastársa jelent fel az áttérése után.

Miközben a világi törvények elvileg lehetővé teszik a gondolati és lelkiismereti szabadságot, az iszlám jog nem ismeri el Mohamed útjának elhagyását, és a törzsi keretek között még mindig sokkal nagyobb ereje van a családfők, törzsfők döntéseinek, mint az egyéni szabadságjogoknak.

Az Open Doors szervezet a keresztyének számára legveszélyesebb országokról évente közzétett listáján idén Jemen a harmadik helyre került. Az országban a keresztyének számát négyezer és negyvenezer közé teszik, de érthető okok miatt biztos adatokkal senki sem rendelkezik.

A keresztyénség Jemen területén elterjedt vallás volt az iszlám térnyeréséig. A térségben a Krisztus születése előtti első századtól a hatodik századig a Himjarita Királyság volt a legerősebb államalakulat, amelynek területén keresztyének is szép számmal éltek. A negyedik században aztán az uralkodók áttértek a zsidó hitre a korábbi törzsi vallásról, és ezután már többször előfordult a keresztyének elnyomása. Emiatt a Bizánci Birodalommal és a Báb el-Mandeb tengerszoros (az Ádeni-öböl és a Vörös-tenger közti szoros) túloldalán erősödő keresztyén Akszúmi Királysággal többször háborúba keveredtek a himjarita uralkodók. A hatodik században végül az Akszúmi Királyság elfoglalta a területet, és habár később a kinevezett kormányzót eltávolították, az adófizetés kötelezettsége és a keresztyén királyság formális uralma megmaradt, így a keresztyének egy ideig többnyire biztonságban érezhették magukat. Az iszlám korai kapcsolatkeresései sem jelentették még rögtön az üldöztetések visszatérését, Mohamed egyes források szerint még hitvitázni is leült a mai Jemen területén akkor élt keresztyének vezetőivel. De aztán, ahogy az iszlám erősödött, és egyre inkább nemcsak térítő, de hódító vallássá is vált, a keresztyéneknek sem volt maradásuk Jemenben.

Az egymást követő muszlim államalakulatok uralma alatt sohasem volt könnyű keresztyénként Jemenben, és ez alól az elmúlt évtizedek sem jelentenek kivételt. Az 1990-ben, az északi Jemeni Arab Köztársaság és a déli Jemeni Nép Demokratikus Köztársaság egyesülésével létrejött új országban a keresztyéneknek nem jutott hely. Továbbra is illegális volt elhagyni az iszlámot, így lényegében csakis külföldiek lehettek hivatalosan Krisztus követői.

A nehézségeket csak tovább fokozta, hogy egy 2004-ben kezdődött felkelés 2014-ben polgárháborúvá szélesedett az országban. A konfliktus arra vezethető vissza, hogy míg az ország déli részén főleg szunniták élnek, addig északon főleg síita törzseket találhatunk. A köztük kirobbant fegyveres konfliktusba aztán az egyik oldalon Szaúd-Arábia, a másikon pedig Irán is beavatkozott, és megjelent a területen az Al-Kaida és az Iszlám Állam is, így a háború egyre súlyosabbá vált. „Láthatatlan” háború ez, hiszen Európában alig tudunk róla valamit. Európa-központú nézőpontunkból a szíriai és az iraki helyzet, vagy újabban az ukrajnai háború, teljesen „eltakarta” a szemünk elől, hogy mi zajlik Jemenben. Pedig 2014 óta az ENSZ becslései szerint majdnem négyszázezer ember vesztette életét ebben a háborúban, közel százezer gyermek halt éhen, és négymillió embernek kellett elhagynia az otthonát az öt és fél magyarországnyi területű, 33 millió lakosú országban.

A jemeni keresztyéneket a háború, a betegségek és az éhezés mellett az is sújtja, hogy a törzsek ilyen helyzetben még érzékenyebbek az egység követésére, és aki nem ugyanazt a hitet követi, annak hűsége megkérdőjeleződik.

A törzsi törvények nemcsak azt tiltják, hogy valaki elhagyja az iszlámot, de azt is, hogy csak úgy elköltözzön valahova máshova. Éppen ezért a törzsek büntetésként a száműzést is legfeljebb csak elvétve alkalmazzák. Sem az elköltözés, sem a száműzetés nem jelenthet tehát menekülőutat olyasvalakinek, akiről kiderült, hogy keresztyén. Az iszlámról való áttérés halállal is büntethető, így amikor valakit „csak” meghurcolnak vagy bírságot kell fizetnie, az általában enyhe büntetésnek számít, amelyet jó eséllyel egy nagylelkű vagy lágyszívű törzsi vezetőnek köszönhet. Ez történhetett akkor is, amikor 2014-ben egy nőt pszichiátriai gyógykezelésre ítéltek, mert áttért a keresztyén hitre, miután tanúja volt az Al-Kaida Allah nevében elkövetett mészárlásának egy kórházban. Persze a muszlim sajtó ezt az esetet arra használta, hogy elhintse a gondolatot: csak az tér át, akinek valamilyen mentális problémája van.

A legkevesebb, amivel egy keresztyén szembenéz Jemenben, az az állandó üldöztetés, a munkahely elvesztése, a család elidegenülése. De a cikk elején felidézett esetből is jól látszik: ha a törzs elöljárói nem a legsúlyosabb büntetést szabják is ki, sokszor maguk a családtagok igyekeznek „letörölni a szégyenfoltot”.

A keresztyének akkor is állandó zaklatásoknak, fizikai bántalmazásnak vannak kitéve, ha a család megkíméli az életüket, mivel az Al-Kaida és az Iszlám Állam helyi szervezetei is vadásznak rájuk. A síita húti milíciák is azonnal elfogják, börtönbe vetik és megkínozzák a keresztyéneket.

A jemeni keresztyének nem gyűlhetnek össze, mert a rosszindulatú vagy a saját életüket féltő szomszédok feljelentik őket. Amikor pedig támadás ér egy keresztyént, a rendőrség általában félrenéz, vagy egyenesen azt mondják: megérdemelte, hisz keresztyén.

Paul Hinder katolikus püspök, aki Dél-Arábia apostoli vikáriusa volt, tavaly egy interjúban figyelmeztetett, hogy keresztyénként azt is alázattal kell tudni fogadni, ha némely időkben alárendelt, elnyomott szerepben kell élni, mert a korai időkben is nagy szerep jutott például a rabszolgáknak az evangélium terjesztésében. – Sokan rögtön a kereszthalálhoz és a feltámadáshoz akarnak ugrani, de azt megelőzi a kálvária – mondta. Emellett többször felszólított a jemeni rászorulók segítésére és a keresztyének üldözésének felszámolására.

Számos keresztyén szervezet és egyház igyekszik segíteni a jemenieken, akikhez sokszor a humanitárius segélycsomagok sem jutnak el, mert azokat általában a mecseteken keresztül osztják ki. Diplomáciai kísérletek is történtek a keresztyének helyzetének javítására, mostanáig kevés sikerrel. A jemeni keresztyének élete egyelőre kilátástalannak tűnik, hiszen ha folytatódik a háború, az további szenvedéseket jelent számukra, ha pedig megszületik a béke, akkor sem utal arra semmi, hogy csökkenhet az üldöztetésük. Annak ellenére van ez így, hogy az országban külföldi keresztyének által üzemeltetett több kórház, humanitárius szervezet is működik. A külföldiek még istentiszteletet is tarthatnak, de csak maguknak. A jemeniek muszlimok. Pont. Ez a hivatalos álláspont, és aki ezt hitével és életével megkérdőjelezi, arra lesújt a hatalom és a társadalom haragja.