Kétszáz karácsonyi vértanú és az iszlámot megállító bozót

„Szenteste támadták meg a falunkat és néhány környező másik települést, leégett a házam és a templom, ahova jártam. Nem tudom, hányan haltak meg, de még a támadást követő napokban is találtunk holttesteket” – mesélte a persecution.org beszámolója szerint Timothy, aki a nigériai Bokkos megye egyik kis falujában él.

Ahogy arról egy korábbi cikkünkben is beszámoltunk, majdnem kétszáz halálos áldozata volt annak a támadássorozatnak, amelyet muszlim szélsőségesek hajtottak végre a karácsony körüli pár napban Nigériában, Plateau államban a helyi keresztyének ellen. A többnyire a fuláni néphez tartozó fegyveres bandák szervezetten és módszeresen dúltak fel nyolcvan közösséget december 23–28. között, közel húszezer nigériai keresztyént kényszerítve otthonuk elhagyására.

„Az életünkért futottunk, amerre csak tudtunk” – nyilatkozta a AFP francia hírügynökségnek Lucy Joshua, aki hét családtagját veszítette el a támadásban. A fuláni milíciák templomokat gyújtottak fel, keresztyéneket öltek meg és űztek el, miközben a helyi muszlimok és házaik érintetlenek maradtak. Pushit falu lakosait ismeretlenek levélben is megfenyegették, ezt írták: „Nem fogjátok megünnepelni a karácsonyt!” Hasonló tartalmú levelekről más falvakból is érkeztek hírek. A kormányerők mindezek ellenére csigalassúsággal reagáltak. Az első olyan támadás, amelyet a hatóságok végül megakadályoztak, december 28-án volt.

Magyar részről hamar reagáltak az atrocitásokra: Novák Katalin köztársasági elnök már december 27-én elítélte azokat, Azbej Tristan az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkár az M1 Híradóban pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy át kell törni a közömbösség falát, és el kell felejteni azt a téves narratívát, miszerint itt csakis pásztorok és földművesek harcáról van szó, helyette pedig ki kell mondani, hogy keresztyénüldözés zajlik Nigériában.

De hogyan is jött létre egy vallásilag ennyire kettéosztott ország? Az iszlám a mai Nigéria területére a X. század körül érkezett meg a szaharai kereskedelmi útvonalakon, míg a keresztyénség a XV. században Ágoston-rendi és kapucinus szerzetesek térítőmunkája révén Portugáliából. A régióról már a Római Birodalom idején is tudtak, arra azonban nincs forrás, hogy a keresztyénség már korábban is megjelent volna a területen, a középkorban pedig az iszlám térhódítás több évszázadra elvágta Európát a szubszaharai Afrikától.

Hogy a határ miért épp ott van, ahol? Az egyik lehetséges ok, hogy az iszlám hitre térő Száhel-övezeti és szudáni – és itt most a régióra, nem az országra gondolunk – birodalmak és a tőlük északra élő tuaregek, berberek is főleg a lovasságra támaszkodtak hadseregük felállításakor, mert az ilyen alakulatok a nagy kiterjedésű füves pusztákon és félsivatagos területeken gyorsan fel tudtak vonulni bármilyen veszély esetén. Dél felé haladva előbb a fás-bozótos, sűrűbb szavannán, majd az esőerdőkben ezek a seregek azonban egyre kevésbé voltak hatékonynak. Ezért a legtöbb muszlim állam hódításának határt szabott az éghajlat és a növényzet eltérő jellege is.

Így például a mai Nigéria déli része sosem került muszlim ellenőrzés alá, ellentétben az ország északi vidékeivel, ahol már az első ezredforduló környékén találunk olyan államot, amely hivatalosan is felvette az iszlámot. Utóbbit hamarosan követte szinte az összes ország a térségben: a Bornu Királyság a Csád-tó délnyugati partján, a Kano Szultánság és más hausza államok, valamint a fénykorában Nigéria egyes részeit is uraló Szongáj Birodalom elitje is a muszlim hitet követte. Ezekben az államokban sokszor megfért egymás mellett az ősi afrikai hitvilág és az iszlám: előbbi sokszor a vidéki lakosságra, utóbbi pedig a városokra volt jellemző, de a legtöbb helyen előbb vagy utóbb a muzulmánok kerültek többségbe.

Délen eközben a Benin Királyság és a többi állam kapcsolatba került a portugálokkal, és legalább egy részük névleg befogadónak mutatkozott a keresztyénséggel szemben. A legtöbb királyságban azonban nem eresztett mély gyökeret a keresztyén hit, többnyire csak a portugálokkal való kereskedelmi érdekből vette fel a társadalmi elit egy része a keresztséget. Ez alól kivétel például a Warri Királyság, ahol 1597-ben már keresztyén uralkodót koronáztak I. Sebestyén néven, és a későbbi századokban sem szorult vissza a Jézust követők száma.

Nigéria északi részének történelmében, a XIX. század elején a fuláni háború meghatározó fontosságú, hiszen Uszumán dan Fodio előbb reformerként, majd hadvezérként dzsihádot hirdetett a hausza elit által vezetett „nem igazi muszlim” államok ellen. Erejét és a térségben az iszlám népszerűségét növelte, hogy fellépett a rabszolga-kereskedelem ellen, amelyben ekkortájt számos helyi állam is részt vett, kiszolgálva észak felé az oszmán török, déli irányban az európai kereskedőket.

Uszumán dan Fodio háborúját fuláni háború néven is emlegetik, első hívei ugyanis főleg ebből a pásztorkodó népcsoportból kerültek ki, az ő segítségükkel alapította meg a Szokoto Szultánságot a mai Nigéria északi részén, amely egészen Afrika európaiak általi gyarmatosításáig állt fenn.

A brit befolyás erősödésével a XIX. században új erőre kapott a keresztyén hittérítés az országban, ám ezúttal már főleg protestáns misszionáriusok érkeztek, például Henry Townsend. Az is nagy lökést adott a keresztyénség terjedésének, hogy a Brit Birodalomban 1833-ban eltörölték a rabszolgaságot, és számos felszabadult ember visszatért ősei földjére, például Nigériába, és hozta magával keresztyén hitét.

A XX. század elejére Nigéria brit protektorátus lett, csak 1960-ban függetlenedett. A múlt században kezdődött el a keresztyének számának robbanásszerű növekedése, főleg a század második felében, amelyben valószínűleg szerepet játszott a déli vidékek gazdagságát jelentősen befolyásoló olajlelőhelyek felfedezése is. Az 1960-as évektől nagyjából a 2000-es évekig a keresztyének voltak többségben Nigériában, csak az utóbbi időben kerültek a muszlimok túlsúlyba az országban.

A most karácsonyi támadásokért egyetlen csoport sem vállalta még a felelősséget, de bizonyosnak tűnik, hogy fuláni fegyveresek hajtották ezeket végre, valószínűleg a Boko Haram terrorszervezet támogatásával.

Számos helyen olvashatjuk, hogy a fokozódó erőszakos cselekmények oka a klímaváltozás, és egyre ádázabb harc dúl a mind szűkösebb erőforrásokért. Igaz, hogy a pásztoroknak és a földműveseknek egyre kisebb területen kell osztozniuk, de a támadások indítékai között mindig ott szerepel a keresztyénellenesség, erre utal az is, hogy őket kívánják elüldözni a földekről és az ő templomaikat és házaikat gyújtják fel. 2021-ben és 2022-ben csaknem tízezer keresztyént öltek meg a hitéért Nigériában, és az elmúlt évben is legalább négyezer ilyen gyilkosság történt.

Az Intersociety civil szervezet közlése szerint 2009 óta összesen ötvenkétezer keresztyént és harmincnégyezer mérsékelt muszlimot öltek meg a dzsihadisták az afrikai országban, valamint felgyújtottak tizennyolcezer templomot és több mint kétezer iskolát. Az elmúlt évtizedekben milliók menekültek el az iszlám terror elől, miközben a nigériai kormány nem, vagy csak kis mértékben képes megfékezni a vérontást. A 2023-as karácsonyi támadások valószínűleg nem a végét, hanem csak egy újabb szomorú fejezetét jelentik a Nigériában zajló keresztyénüldözésnek.