Március közepén Trento városa adott otthont az 58. Nemzetközi Ökumenikus Konferenciának, amelyen a Magyarországi Református Egyházat Antal Péter képviselte. Az alábbiakban az ő beszámolóját olvashatjuk.
A rendezvényt a katolikus gyökerű Fokoláre Mozgalom szervezte, célja pedig az volt, hogy a történelmi keresztyén egyházak minél szélesebb körben találkozhassanak egymással. A kongresszuson több mint húsz különböző felekezet képviselte magát, többek között – a teljesség igénye nélkül – a református, az evangélikus, az anglikán, a baptista, a metodista egyház, a római és görög katolikus egyház, a görög ortodox, a kopt ortodox és az örmény ortodox egyházak. A résztvevők az öt kontinens 36 országból érkeztek, a találkozó programját több mint 17 nyelvre fordították párhuzamosan. Felemelő volt látni, hogy az ökumenizmus iránti vágy ilyen nagyszámú közösséget szólít meg.
Magyarországról hatan vettünk részt a találkozón: Sándor Györgyi, Sándor Frigyes és Aradi György evangélikus lelkészek, Nobilis Márió katolikus pap, Barna Erzsébet a Fokoláre Mozgalom képviseletében és jómagam a teformátus egyház tagjaként. Egy kisbusszal utaztunk ki Trentóba. Már az út során is szép beszélgetések alakultak ki közöttünk, az együtt töltött napok során pedig igazi közösség formálódott belőlünk.
A magyar csapat (balról jobbra): Sándor Györgyi, Sándor Frigyes, Barna Erzsébet, Aradi György, Antal Péter, Nobilis Márió
A találkozó első napján a város színháza fogadott bennünket, ahol Alessandro Andreatta polgármester köszöntő szavaival vette kezdetét a program, aki párhuzamot vont a Tridenti Zsinat és a mostani találkozó között, majd VI. Pál pápa szavaival zárta beszédét: „Trento városa arra lett hivatva, hogy elősegítse a találkozásokat” – utalva ezzel arra, hogy a Tridenti Zsinat után 400 évvel itt született Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója.
A nap során megismerhettük, hogy különböző országok egyházai milyen ökumenikus tapasztalatokat élnek. Ezek nagyon lelkesítő, ugyanakkor szívbemarkoló történetek voltak, mert megmutatták a párbeszéd és az egymás felé fordulás erejét. A szíriai és libanoni közösség elmondta például, hogy országaikban kisebbségben vannak a keresztyének, ráadásul azzal is szembe kell nézniük, hogy különböző felekezetekhez tartozva sokkal nehezebb a megmaradás. A muzulmánokkal való párbeszédben pedig nagyon nehézkes megmagyarázni a széttagoltságot, ami sok félreértésre is okot ad.
Egy hongkongi házaspár azt mondta el, hogy házasságukat kis híján szétszakította az, hogy különböző egyházakhoz tartoznak, de a szeretet egyesítő erejével túlélték a krízist, és ma ők a hongkongi ökumenikus mozgalom felelősei.
A különböző egyházak püspökei és metropolitái is mondtak néhány köszöntő szót, így többek között Miroslav Vlk, Prága püspöke, Koch kardinális a Vatikán képviseletében, Gennadios Zervos, Olaszország és Málta metropolitája, Robin Smith anglikán püspök és Kobus Gerber, a Dél-Afrikai Köztársaság református püspöke.
Maria Voce Emmaus, a Fokoláre Mozgalom elnöke
A nap végén a Fokoláre Mozgalommal ismerkedhettünk meg egy kicsit, Maria Voce Emmausnak, a Mozgalom elnökének beszéde következett. Emmaus kiemelte, hogy a mozgalom 50 éve dolgozik azért, hogy az ökumenizmus minél szélesebb körben megvalósulhasson, ezért ezzel a találkozóval ezt a nagyon szép évfordulót is megünnepeltük.
A vacsora után mindenkinek lehetősége volt istentiszteleten vagy misén részt venni. A református és evangélikus istentiszteletet közösen tartottuk egy svájci református és egy francia evangélikus lelkipásztor igehirdetésével. Az istentisztelet után úrvacsoraosztás is volt, ami nagyon szép zárása volt ennek a gazdag napnak.
A következő napon – vasárnap – a reggeli után mindenki a saját felekezete szerinti misére vagy istentiszteletre indult. Délután a bemutatkozásokra került sor, majd a Fokoláre Mozgalom alapítójának, Chiara Lubichnak a gondolatai következtek. (Ezekben a napokban volt halálának harmadik évfordulója.) A videóban Ábrahám történetén keresztül mutatta be, hogy mit jelent Isten akaratát követni. A nap mottóját a Teremtés könyvének 12. részéből választották: „Ábrahám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki.”
A nap végén az ökumenikus kezdeményezések hatását mutatta be a kongresszus néhány résztvevője úgy, ahogy az a saját országukban megvalósul. Magyarországról a Sziget Fesztivál keretében megvalósuló Közös Pont sátor tapasztalatát vittük, amit Nobilis Márió mutatott be, hatalmas sikert aratva.
A találkozó programját több mint 17 nyelvre fordították párhuzamosan
Hétfőn szintén Isten akarata volt a téma, a nap mottója az Újszövetségből választott ige: „Ne igazodjatok a világhoz, hanem változzatok meg (…), hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata.” Az idei év témája a Fokoláre Mozgalmon belül az „Isten akarata”; az enapi program úgy volt felépítve, hogy világossá vált mindenki számára: Isten akarata épp az egység, ahogyan Jézus kérte is az Atyától a főpapi imájában: „Legyenek mindnyájan egy”. Vagyis az ökumenizmus, mint egység-törekvés nem kér semmi mást, minthogy Isten akaratát tegyük, mindenki a saját helyén, saját egyházában, és így fogunk egyszer elérkezni az egységre.
Délután trentói városnézés következett, ahol többek között meglátogattuk a Fokoláre Mozgalom alapításának fontos helyszíneit.
A vacsora után mindenkinek jól esett a pihenés a tartalmas nap után.
A kongresszus utolsó napjához érkeztünk. Rengeteg mindent láttunk és hallottunk, időszerű volt, hogy megosszuk egymással felfedezéseinket, élményeinket, elhatározásainkat. Nyelvek szerinti csoportokban kezdődött a beszélgetés, és a találkozó egész mondanivalóját jobban megértettük, ahogy újra felelevenítettük a lényeges pontokat.
Délután körbement a mikrofon, és hála a fordítóknak, a benyomások sokaságát hallgathattuk meg.
A záró imádság szövege, és a résztvevők aláírásai a komoly elköteleződés jeleként
A konferencia zárásaként a különböző résztvevő országok kultúrájával ismerkedhettünk meg a kötetlenebb kulturális esten, táncokon, népdalokon és fényképvetítésen keresztül.
A zárónap folyamán egy közös imádságban ígértük meg egymásnak, hogy a kölcsönös szeretet segítségével a minél teljesebb befogadásra és párbeszédre fogunk törekedni. Zárásként álljon itt ennek az imádságnak a magyar fordítása:
„Isten segítségével megígérjük egymásnak, hogy a kölcsönösen szeretni fogjuk egymást Jézus szavai szerint: 'Új parancsolatot adok nektek, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket… Erről ismeri meg mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok', ezt a szeretet akarjuk elterjeszteni mindannyian a saját egyházunkban és az egyházaink közötti kapcsolatokban.”
Antal Péter