Éltető forrás a pusztában

Megújító erejű a női ökumenikus világimanap – mondja P. Tóthné Szakács Zita, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) Női Bizottságának elnöke.
Közel százan vettek részt az ökumenikus női világimanap előkészítő konferenciáján Budapesten január 25-én. Beszélgetésünkkor még tart az ökumenikus imahét – ehhez képest mi a világimanap célja?

1870-ben Amerikában egy baptista prédikátor arra kérte az asszonyokat, hogy imádkozzanak a belmisszióért. Aztán a kezdeményezés a szomszéd gyülekezetekben is elindult, és lassan világmozgalommá nőtte ki magát. 1922-ben Európában először a németek kapcsolódtak be, utána a többi nemzet. A központi szervezést a Nemzetközi Bizottság végzi New Yorkban. A helybéli bizottság, mint nálunk a MEÖT Női Bizottsága, fölvállalja, hogy bemutatja a saját országát, valamint a családok és a nők helyzetét azzal a céllal, hogy elmeséljék örömeiket és bánataikat, és kérjék a többieket, hogy imádkozzanak értük. Magyarországra Dobos Károly lelkipásztor hozta az imanap ötletét 1974-ben, amikor nyugdíjba ment, majd 1985-ben vállalta el egy női bizottság. Több településen – a dunántúli kisfalutól a tiszántúli nagyvárosig – több évtizedes hagyománya van az imanapnak, amelyet ökumenikus keretek között szerveznek meg március első péntekén. Megújító erő van ebben a közös munkában éppúgy, mint az imaheti istentiszteletekben. Nyitottá tesz más felekezetűek iránt, és eggyé kovácsol bennünket Krisztusban.

Idén Egyiptom van soron. Mik azok a témák, amelyeket akár Magyarország is a világ elé tárhatna imatémaként.

Általánosan aktuális a vezérige: lelki megújulás nélkül egyetlen országban sem lesz semmi, az a nép csak elvész. Ezen kívül fontos a család és a nők helyzetére figyelni egy-egy társadalmon belül. Európában és Magyarországon is egyre aktuálisabbá válik, hogy a keresztyén családok helyzetével foglalkozzunk. Kikezdte a keresztyénséget egy más szellemiség – újra meg kellene találnunk az igazi forrást, hogy abból táplálkozzunk. Ne a hagyományainkhoz ragaszkodjunk, ne a szokásainkat emlegessük, ne a régmúltra figyeljünk, hanem arra, hogy Isten képes és meg is akarja újítani népét, ezért éltető vizet ad nekünk.

képMagyarország még nem volt témaadó. Mikor lesz?

Erre nem tudok válaszolni. Hosszú, mintegy tizenöt éves várólista van. A bizottság már most is nagyon sokat dolgozik: imanapi előkészítő konferenciát szervezünk, adakozunk cigánymissziós kezdeményezésekre, kárpátaljai orvostanhallgatók képzési költségeire és női képzéseket szervezünk, de az imanapi jelentkezéshez még összehangoltabb munkára és több aktív tagra van szükség.

A március 7-i imanap perselyadományát felajánlják – okoz nehézséget, hogy közvetlenül követi a szintén országos perselyadományt gyűjtő bibliavasárnap?

Véleményem szerint nem, hiszen a bibliavasárnap a református közösség vasárnapi adománygyűjtő alkalma, a világimanap pedig ökumenikus női szervezés perselypénze. Idén az adományokból nők számára megszervezett képzéseket támogatunk Egyiptomban és hazánkban. A kairói Teréz anyaként ismert kopt Maggie Gobran Szent István Gyermekei Alapítványának juttatjuk majd el az adományokat, amely gyermekmenhelyek tucatjait hozta létre, közel százezer család nyomorát enyhíti ezerötszáz munkatársával, szervezetével naponta.

Segédanyagok

 

Az idei imanap liturgiáját az egyiptomi kopt asszonyok készítették elő. A lefordított liturgiai füzetet, valamint plakátokat és egyéb segédanyagokat a postázás költségei miatt az esperesi hivatalokba juttatták el, itt kereshetik azok a lelkészi hivatalok, ahol szeretnék megszervezni az imaalkalmat. Országinformációk, egyiptomi élettörténetek, bizonyságtételek, valamint a szervezést segítő, hasznos ötletek a MEÖT honlapján olvashatók.

Bagdán Zsuzsanna

A cikk a Reformátusok Lapja 2014/5. számában jelent meg